választás;Fidesz;Jobbik-Konzervatívok;csalódás;pánik;

2018-05-03 08:13:00

Pánikjelek

Ritka politikai jelenség tanúi lehetünk. Kívülről jött találgatások és gondolatkísérletek helyett a Jobbik egyik prominens képviselője hozakodott elő a pártszakadás veszélyével.

Mindennél fontosabb cél számomra a párt egyben tartása – Dúró Dóra ezzel magyarázta, hogy Toroczkai László oldalán miért száll ringbe a közelgő tisztújító kongresszuson, szemben a pártelnökség által preferált Sneider Tamás-Gyöngyösi Márton kettőssel. Dúró bejelentése arról árulkodik, hogy a választási eredmény olyan feszültségeket szült a Jobbikban, amelyek megszüntetéséhez kevés az önkéntes bűnbak szerepét vállaló Vona Gábor pártelnök lemondása.

Annyi történt, hogy a Jobbik nem csupán elhitetni akarta a választókkal, hanem addig-addig hajtogatta, amíg saját maga is elhitte, hogy egyedül indulva – az Orbánnal összebalhézó milliárdos, Simicska Lajos médiatámogatásával – legyőzheti a Fideszt. Simicska fia, Ádám tavaly tavasszal közölte, csak az a kérdés, hogy a Jobbik megszerzi-e a kétharmadot, vagy kénytelen lesz megelégedni az egyszerű többséggel. A Jobbikra átragadt a győzelmi hangulat, a baloldal tötyörészése Vonáékat még magabiztosabbá tette. A hatalom alpári eszközökkel, az Állami Számvevőszéket is bevetve támadta a pártot, ami azt a képzetet erősítette, hogy a Fidesz elsősorban a Jobbikot tekinti kihívójának.

„Mi arra készülünk, hogy a Jobbik egyedül nyeri meg a választást. Az időközi választások is azt mutatták, hogy az emberek a legerősebb ellenzéki pártot keresik, az pedig mi vagyunk” – nyilatkozta Vona Gábor közvetlenül a parlamenti választás előtt a nem sokkal később felszámolt Magyar Nemzetben.

A Jobbik – története során nem először – túl magasra tette a lécet. Bár az, hogy az egyéni körzetek közül mindössze egyet tudott megnyerni, jóval elmarad a várakozásoktól, az országos listán kapott majdnem húsz százalék és több mint egymillió szavazat a néppártosodási fordulat után egyáltalán nem rossz teljesítmény. Ennek értékelése helyett a Jobbik pánikjeleket produkál, és – Dúró Dórát idézve – azzal foglalkozik, hogyan sikerül egyben maradnia.