Sólet disznócsülökkel

Múlt pénteken híre futott, hogy Ronald S. Lauder, a Zsidó Világszövetség elnöke azt mondta a német Bildnek, aggodalommal tölti el, hogy Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa a politikai üldöztetés elől Budapestről Berlinbe költözik. Erre a nyilatkozatra politikai gengszterként ugrott rá a magyar kormányfő és heves „csodálkozással” oktatta ki Laudert, aki meghunyászkodva visszakozott, mély tisztelettel és barátsággal emlékezve meg a magyar népről és Orbán Viktorról.

Lauder nem mindenben ért egyet Soros Györggyel, ami természetes, bár mi semmi kivetnivalót nem találunk a nyílt társadalom eszméjében, sőt úgy gondoljuk, hogy éltető eleme az európai létnek, annak a zsidó-keresztény kultúrának, amelyet a magyar kormányfő Soros kiplakátolásával, a civilek üldözésével, nyúlfarknyi kerítéssel akar megvédeni a muszlim áradat igájától. A kormányfő levelében volt, amin Lauder fennakadhatott volna, de nem tette. A kormányfő azt írta: "az alapítványt és annak alapítóját személyes felelősség terheli az európai antiszemitizmus növekedéséért is. Olyan személyeket is bejuttatott a migránsok között Európába, akiknek politikai és vallási nézetei érzékelhető mértékben megnövelték a zsidó közösségek veszélyeztetettségét. Ezzel szemben Magyarország és annak kormánya az európai zsidó közösségeket is védi, amikor megakadályozza a migránsok ellenőrizetlen bejutását az Európai Unió területére."

Láttunk már antiszemita zsidót, de az mérhetetlen politikai aljasság, ha valaki Sorost személyesen felelőssé teszi az antiszemitizmus európai növekedéséért. Túl azon, hogy eddig semmilyen bizonyítékát nem láttuk annak, hogy Soros vagy alapítványa egyetlen – nem csak antiszemita - embert is bejuttatott volna Európába, s túl azon, hogy egyetlen mondatot sem olvastunk a Soros által támogatott civilektől, amely kiállt volna az illegális bevándorlás mellett, a fenti mondatokból azt olvassuk ki: Orbán szintet ugrott.

A kormányfő tragikomikus magánügye lehetne, hogy hátára veszi Európa védelmének és zsidósága megóvásának terhét is, de az már nem egy önmagát erősen túlértékelő politikus magánügye, hogy megvétóz minden, a menekültkérdés rendezését szolgáló átfogó kezdeményezést, megvétózza a Washingtont az amerikai nagykövetség jeruzsálemi áthelyezéséért bíráló uniós állásfoglalást, sőt vak lóként követi tengerentúli idolját, valamint Netanjahu izraeli kormányfőt. Az itthon és a világban Trumpnak lelkesen tapsikolókat, akik másnap értetlenül lépdelnek át félszáz palesztin hulláján.

Errefelé a sóletbe bele-belecsempésznek némi füstölt disznócsülköt is. Ezért, vagy ennek ellenére akadnak még zsidók és nem zsidók, akik nem kérnek a kormányfő nemzeti karámjából, sem vizionált földrésznyi gettójából, egy keresztény-zsidó fundamentalista Európából, amelyet az autokrata politika akaratából az iszlám hódítás félelme tart egyben. Nos, ha Lauder nem látja a veszélyt abban, ha a zsidóság védelmezője nem az európai demokrácia, hanem a nacionalista nemzetállam, akkor csak Orbánt tiszteli, nem a magyar népet, legkevésbé a magyar vagy az európai zsidóságot.