Oroszország;Ukrajna;Kijev;

2018-05-29 07:31:00

Moszkvának szóló üzenet

Orosz politikai befolyásra utalhat a kijevi külügyi tárca szerint az ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatos makacs magyar ellenkezés.

Vaszil Bodnar ukrán külügyminiszter-helyettes Kijevbe látogató magyar újságíróknak azt mondta: elképzelhetőnek tartja, hogy orosz ösztönzésre tanúsít a magyar fél olyan magatartást, ami az ő értékelése szerint a kompromisszumra való nyitottság hiányát mutatja.

Ukrajna tavaly törvényt fogadott el az oktatási rendszer reformjáról. E törvény hetedik cikke előírja, hogy a nemzeti kisebbségek iskoláiban csak az alsó tagozatos általános iskolásoknak tanítsák idegen nyelvként az ukránt, és az ötödik osztálytól ukránul oktassák a tantárgyak többségét. A jelenlegi helyzet az, hogy az általános és a középiskolában végig anyanyelven tanulnak a nemzetiségi iskolákban, és az ukránt idegen nyelvként oktatják.

Ukrán kormányzati illetékesek – Bodnar mellett például a magyar újságíróknak szintén nyilatkozó Pavlo Hobzej oktatási és tudományos miniszterhelyettes is – arra hivatkoznak, hogy a mostani rendszerben a kárpátaljai magyar tanulók nem sajátítják el megfelelően a ukrán államnyelvet, nem ismerik az egyes tantárgyak szakkifejezéseit olyan szinten, hogy felsőfokú tanulmányokat tudjanak folytatni ukránul. Érvelésük szerint a kisebbségek egyenjogúságát azzal segítenék, ha lehetővé tennék tagjaik számára az államnyelv magas szintű ismeretét.

Ez az érvelés ugyanakkor nagyon viszonylagos értékű, mert többnyire konkrétan úgy hangzik, hogy „heti két órában nem lehet megtanítani egy nyelvet”, miközben semmi olyan előírás nincs, hogy az idegen nyelvként való ukránoktatás ne tartalmazzon kettőnél több nyelvórát.

A magyar kormány és a kárpátaljai magyar szervezetek szerint az új törvény sérti a nemzeti kisebbségek anyanyelven történő oktatáshoz fűződő jogát. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a kérdést, egészen széles skálán lenne elképzelhető a sérelem enyhítésének a lehetősége, amire más érintett ukrajnai kisebbségek - így a lengyelek, illetve a románok - valamelyest nyitottabbak.

Az ukrán kormányzat ki is dolgozott bizonyos finomító intézkedéseket, amelyeket azonban egyelőre nem terjesztett a törvényhozás elé. Ez a csomag egyfelől 2020 helyett 2023-ra tolná ki a hetedik cikk alkalmazását, másfelől a törvény hatálya alól kivonnák a magániskolákat. E tervezet szerint a nem magániskolákban az olyan kisebbségek esetében, amelyeknek az anyanyelve az EU egyik hivatalos nyelve – ilyen tehát a magyar is -, az 5-9. osztályban (évfolyamonként növekvő mértékben) 20 és 40 százalék között, a középfokú szakképzésben pedig 60 százalék lenne az előírt módon ukránul oktatott tárgyak heti óraszámban kifejezett aránya.

Kijev szerint Budapest a ténylegesen érintett kárpátaljai magyar szervezeteknél is merevebben elzárkózik minden kompromisszumot célzó tárgyalástól, sőt, túllép azon, hogy kétoldalú kérdésként kezelje a problémát, és minden tőle telhető eszközzel akadályozza Ukrajna euroatlanti integrációs előrehaladását. Ez kijevi hivatalos közlések szerint az EU-val, illetve a NATO-val való gyakorlati együttműködést ugyan nem lehetetleníti el, de azt már akadályozza, hogy magasabb, politikai szinten is megfelelő megállapodásokra tudjon jutni Ukrajna az európai, illetve az atlanti integrációs intézményekkel.

Vaszil Bodnar külügyminiszter-helyettes – fenntartva a tévedés lehetőségét - hangot adott azon feltételezésének, hogy Magyarország egy bizonyos harmadik fél, nevezetesen Oroszország érdekében jár el, amikor ilyen magatartást tanúsít. Magyar újságírókkal beszélgetve felhívta a figyelmet arra, hogy Budapest és Moszkva számos tekintetben koordinál egymással. Úgy véli például, hogy a magyar-orosz katonai-műszaki együttműködés nincs teljes összhangban az Oroszországgal szembeni szankciós előírásokkal. Bodnar azzal érvelt, hogy a NATO-ukrán kapcsolatok erősítésének akadályozásával Magyarország voltaképpen a saját érdekei ellen cselekszik, hiszen ha Ukrajna közelebb kerülhetne a NATO-hoz, akkor az növelné Magyarország biztonságát is.

Az ukrán külügyminiszter-helyettes azt is mondta: korábban azt feltételezték, hogy a magyar álláspont az országgyűlési választás után engedni fog a merevségből, de ebben most csalódni kénytelenek. Mindennek ellenére – tette hozzá – ma is bíznak a kompromisszzumos megállapodás lehetőségében.

Vaszil Bodnar még a tőle elvárható diplomatikus formába csomagolta mondanivalóját, de nála sokkal élesebben és borúlátóbban fogalmazott a magyar újságíróknak Szerhij Szidorenko, az Ukrainszka Pravda európai kérdésekkel foglalkozó mellékletének, a European Pravdának a szerkesztője.

Meglátása szerint az elkövetkező években semmi esély nincs arra, hogy ebben a kérdésben bármelyik fél engedjen. Utalt arra, hogy jövőre Ukrajnában választásokat tartanak. Az oktatási törvény hetedik cikkének a hatályba lépéséig hátralévő időben a feszültség csak fokozódni fog – jósolta, és ezt megfejelte azzal, hogy Ukrajnában a következő időszakban nyelvtörvényt is el fognak fogadni, ami szerinte elkerülhetetlenül az oktatási törvény által előidézettnél is magasabb hőfokra izzítja majd a légkört.

Az orosz áfium ellen
Az Ukrajnába látogató magyar újságíróban számos kijevi illetékes egy-egy elszólása alapján az a benyomás keletkezik, hogy az ukrán államnyelv pozícióját erősítő oktatási törvénynek a magyarokra gyakorolt negatív hatása csak mintegy szerencsétlen melléktermék az elérni kívánt fő célhoz, az orosz nyelv visszaszorításához képest. Egy külügyi tisztségviselő az agressziós propaganda és dezinformáció nyelvének nevezte az oroszt, és e propaganda visszaszorítását kiemelt célként jelölte meg. Egy másik, magas beosztású kormányzati illetékes arról beszélt, hogy bár - a szükséges reformok keretében - bizonyos mértékű hatásköri decentralizáció Kelet-Ukrajnában is kitűzött cél, a helyi hatóságok jogköreinek a bővítését nem a nyelvi hovatartozás mentén képzelik el. És nem csupán a kijevi államgépezetben gondolkodnak így, hanem az elvben nyitottabb civil szférában, a nem kormányzatinak minősített ukrán intézmények világában is érzékelhető ez a szemlélet - egészen odáig, hogy amikor az ember "bevallja", hogy az ukrajnai konfliktusról orosz forrásból is szokott tájékozódni, akkor ennek nyomán némi felhördülés fut végig a termen. Kelet-Ukrajnában ugyanakkor, ahol nagyon sok orosz él teljes békességben az ukrán közeggel, az egyszerű emberek mindennapi kommunikációja szintjén - legalábbis a helyi viszonyokba csak röviden bepillantó, futó látogató benyomása szerint - senkinek semmi baja nincs az orosz nyelvvel.