múlt;levelek;

2018-06-02 09:15:00

Szentgyörgyi Zsuzsa: Levelek a múltból

Szükségem lett egy bizonyos fényképre családunk múltjából. Előszedtem hát a nagy dobozt, amelyben ott lapulnak a megmaradt fotók és feltúrtam. Előkerült a kép, és persze minden más is. Például két levél. Az egyik közülük szép vastag, finom papíron íródott, pecséttel, lendületes aláírással. Megborzongatott a dátuma: Budapest, 1944. október 9. Tehát nem egészen egy héttel a Szálasi-puccs előtt íródott. Egy - mai szemmel nézve - szinte nevetségesen naiv, ám mindenképpen tisztességes iromány. Aláírója a Magyar Athletikai Szövetség (akkor még így írták), a MASZ elnöke volt, nem mellékesen, foglalkozása szerint királyi kormány-főtanácsos. A lendületes aláírásból, no meg a Wikipédiából próbálom kikövetkeztetni, hogy ő talán Dr. Vangel Gyula lehetett. Címzettje pedig az édesapám, Szentgyörgyi Imre (természetesen nagyságos úrként megszólítva). Akinek ez időben, tehát napokkal az október 15-i Szálasi-puccs előtt, valahol munkaszolgálatosként kellett volna lapáttal a kezében feltartóztatnia az akkor már hatalmas lendületben előretörő szovjet hadsereget. Valószínűleg édesanyám kezéhez jutott el az immár hetvenhárom évesnél régebbi levél. (Azért csak előretör belőlem a mérnök. Ilyen sok-évtizedes régi papír, négyrét összehajtogatva, és mégsem porladt szét, szépen megőrizte a tartását, sőt, a gépírás festékje is szinte makulátlan. Kiválóan gyakorolták a szakmájukat a régi magyar gyári mérnökök, tiszteleg előttük a késői utód.)

Mi végre is íródott e levél? Érdemes ideidézni a lényegét: "A Magyar Athletikai Szövetség hivatalosan igazolja, hogy Szentgyörgyi Imre (…) versenyzői pályafutása során számos győzelmet és helyezést ért el. Magatartásával és sportszerű, korrekt felfogásával sporttársainak és vezetőinek teljes megbecsülését élvezte. (…) Ezt az igazolványt a zsidótörvények alol Kormányzói kegyelem utján való részbeni mentesség elnyerése végett állitottuk ki." (Eredeti helyesírással idéztem.)

Nyilván édesanyám vagy talán apám nőtestvére próbálkozott (a fiútestvérek persze osztoztak az ő sorsában). Istenem, szó szerint, egy szalmaszál a háborgóan hullámzó, viharos víz felszínén! Vajon mit is jelentett, jelenthetett a levélben a "részbeni mentesség"? Meglehet, a derék elnök védekezése volt? Akinek tisztában kellett volna lennie azzal, hogy egy 38 éves férfi, egy kiváló sportoló, akinek nyilván egészséges a teste, aligha lengedezhetett Budapesten, mert már rég behívták. Ha keresztény volt, akkor katonaként (igaz, ez esetben aligha volt szüksége menlevélre), ha pedig zsidó, akkor munkaszolgálatosként senyvedt a fronton. És mégis, immár fél évvel a náci bevonulás után egy kormány-főtanácsos úr megfogalmazta, a gépírónővel leíratta, a kérelmezőhöz eljuttatta ezt a kérvényt. Megnyugvás a ma élőnek, hogy azért azon irgalmatlan kor Szodomájában éltek még Lót leszármazottai.

Találtam azonban még egy levelet a MASZ-tól származó igazolás mellett. Ez is igazolás. Még csak nem is egész oldalon, hanem egy gyenge minőségű, félbevágott A4-es papírdarabon, megszólítás és címzés nélkül, primitív fogalmazással. Ez már bőven a Kádár-korszakban íródott. Egy bizonyos Zsiros Imre írta alá, a Postás Sport Egyesület (PSE) elnökeként. A kurta iromány csupán igazolja, hogy édesapám, idézem: "a felszabadulásunk előtti időkben mint atléta egyesületünk színeiben versenyzett. Versenyzői pályafutása alatt több helyezést ért el, és mint versenyző mindenkor becsülettel állt helyt, sporttársai szerették". A régi levélben Vangel főtanácsos úr aláírása és pecsétje fölött még az állt: "Kiváló tisztelettel". Ezen a fecnin semmi hasonló. Ezt már nem a tisztességes, istenhívő ember, nem az angyalokat mentő Lót küldte, hanem egy nyavalyás, kulturálatlan kis tisztviselőcske. De kellett az igazolás, amely egyébként a megmaradt boríték alapján 1975-ben íródott, mert ez is segített abban, hogy édesapám megfelelő temetőben kapott végső nyughelyet. Közvetlenül a háború után hazavánszorogva, a keretlegényektől elszenvedett kínzásoktól halálos betegen meghalt és édesanyám erőfeszítései nyomán, sok év után, kiváló sportolónak járó sírba kerülhetett.

Eltűnődöm. És vajon most milyen levél íródna?