Budapest;Washington;Orbán;Trump;

2018-06-02 08:05:00

Véd és dacszövetség?

Megtört a jég, s a Trump-adminisztráció végre rászánta magát, hogy a nyugati fővárosokban eleddig páriaként kezelt Orbán Viktor kabinetjének egyik tagját meginvitálja Washingtonba. Valóban az Orbán-kormány egyre leplezetlenebb orosz orientációja késztette volna erre a lépésre az észak-atlanti szövetség kohéziójának erősítésében érdekelt amerikai külügyet? Való igaz ugyan, hogy a keleti kényurak kegyeit kereső Orbán-kabinet az utóbbi években látványosan elhanyagolta a transzatlanti kapcsolatokat. A magyar diplomácia vezetője az amerikai kollégájával történő találkozóját követően mindenesetre kiadott egy nyilatkozatot, melyből az derül ki, hogy a rövid távú politikai érdekeken túl az Egyesült Államok újsütetű kormányzatát minden bizonnyal Orbán Viktorhoz fűződő ideológiai rokonsága is motiválta az ominózus találkozó létrehozásában.

Szijjártó Péter világossá tette a nemzetközi közvélemény előtt: Budapest az európai politika fősodrával ellentétben nem hajlandó bírálni a milliárdos üzletemberből lett amerikai államfő ad hoc-jellegű lépésekből álló, dilettáns és kalandor külpolitikáját, valamint az emberi jogoknak az illegális bevándorlás megfékezése ürügyén való rendszeres megsértését. Hazánk külügyminisztere persze nem mondta ki, de ellentételezés gyanánt nyilvánvalóan a magyarországi végrehajtó hatalom fejének autokratikus törekvései, illetve az emberi, polgári és vallási szabadságjogok radikális szűkítését célzó orbáni hatalomgyakorlás miatti éles washingtoni bírálatok elmaradását várja el vendéglátóitól.

Ha Donald Trump és Orbán Viktor fentebb említett ideológiai rokonságának természetét meg akarjuk érteni, át kell látnunk azt a politikai folyamatot, mely nem csupán Magyarországon manifesztálódott nyolc esztendeje, de az Egyesült Államokban és kevésbé látványosan Nyugat-Európában is zajlik jelenleg. Trump és Orbán tudniillik egyaránt a képviseleti demokrácia válságának köszönheti hatalmát, mellyel a választójog kiterjesztését végül elérő chartisták nem számoltak a múlt század elején. Az athéni közvetlen demokráciát illetően Platón még joggal érvelt az egyszerű polgárok szavazati joggal történő felruházása mellett. Az újkori törvényhozásokban ellenben professzionális politikusok hoznak szofisztikált, s az átlagpolgár által gyakran egyáltalán nem értett döntéseket; utóbbiak ezért teljes joggal érezhetik úgy, hogy az elit megkérdezésük nélkül dönt fontos kérdésekben.

Ebben a helyzetben lép fel „a nép gyermeke”, aki erős emberként elitcserét és biztonságot ígér a korlátlan hatalomért cserébe. 2016-ban az amerikai „kékgallérosok”, idén áprilisban a képzetlenebb magyarországi választópolgárok tömegei voksoltak az újkori zsarnokságra. A Szijjártó Péter által most Washingtonban belengetett véd- és dacszövetség a két renitens között nem akadályozhatja meg azonban a demokrácia híveit abban, hogy ismét megragadják a gyeplőt; feltéve, hogy áttérnek egy mozgalmi típusú politizálásra, s újszerű kommunikáció révén jobban bevonják az embereket a döntéshozatalba.