Megvédjük Európát a válság megoldásától

Publikálás dátuma
2018.06.09 07:00
FOTÓ: AFP/LAURIN SCHMID/SOS MEDITERRANEE/DPA
Fotó: /
A magyar kormány a legális és illegális migráció összemosásával gátolja, hogy az EU megreformálja a dublini egyezményt.
FOTÓ: AFP/LAURIN SCHMID/SOS MEDITERRANEE/DPA

FOTÓ: AFP/LAURIN SCHMID/SOS MEDITERRANEE/DPA

Valószínűleg a tervezett határidőig, június végéig sem tudnak megállapodásra jutni a tagállamok a sokat emlegetett dublini reformról. Ez derült ki a huszonnyolc belügyminiszter keddi luxembourgi tanácskozása után. A hatályos rendelet — az úgynevezett Dublin III — módosítása elengedhetetlen feltétele az EU közös menekültpolitikájának. Az összesen hét jogszabályi javaslatból álló csomag részeként, az új dublini előírások arról rendelkeznének, hogy mely tagállam legyen felelős egy-egy nemzetközi védelemért folyamodó menedékkérő ügyének az elbírálásáért.

Az Európai Bizottság két éve terjesztette elő a dublini reformra vonatkozó javaslatát. Ebben kezdeményezte, hogy az EU területén tartózkodó és nemzetközi védelemre jogosult személyeket kvóta alapján osszák szét a tagállamok között, ha a külső határokat védő frontországok a teherbíró-képességüket jóval meghaladó menekültáradattal szembesülnek. Ezzel szemben a jelenlegi dublini szabályozás — amely a menekültválság éveiben csődöt mondott, és azóta is halódik — kizárólag az érkezés országára testálja a menedékkérelem elbírálásának a feladatát.

Az Európai Parlament tavaly novemberben nagy többséggel fogadta el a bizottsági indítvánnyal nagyjából egyetértő véleményét. A kormányok képviselőiből álló Miniszteri Tanács azonban mindmostanáig képtelen volt közös nevezőre jutni a rendelet módosításáról. Bulgária immár az ötödik soros EU-elnök, amelyik nem tudta kikovácsolni a kompromisszumot.

Tavaly októberi ülésükön az EU állam- és kormányfői az idén júliusig adtak haladékot a minisztereiknek a megegyezésre. Ez azonban több tagország makacs ellenállása miatt nem sikerült. Közéjük tartozik Magyarország is, amely kezdetektől fogva ellenzi a menedékkérők kötelező betelepítését, ami — enyhébb vagy erőteljesebb formában — minden eddigi soros elnökségi előterjesztésben szerepelt. Több kormány is elégedetlen volt az eddigi indítványokkal, de az ellentábor zászlóvivője kétségtelenül a budapesti.

FOTÓ: AFP/GABRIELE MARICCHIOLO/NURPHOTO

FOTÓ: AFP/GABRIELE MARICCHIOLO/NURPHOTO

A 2015-ös menekülthullám idején Orbán Viktor miniszterelnök még megengedőbb hangot használt, amikor azt fejtegette, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek szétosztásáról majd akkor lehet beszélni, ha az Európai Unió külső határait sikerül megfelelőképpen megerősíteni. A kormányfő globális kvótákat is emlegetett, amelyekről az ENSZ-ben kellene megegyezniük a tagállamoknak. Mára mindez elfelejtődött: a menedékkérők EU-n belüli kötelező áthelyezését vagy EU-n kívüli országokból történő áttelepítését minden körülmények között elutasítja Magyarország, amely Brüsszelben gyakran hivatkozik a nemzeti konzultáción kapott felhatalmazására.

Most Donald Tuskon, az állam- és kormányfői fórum elnökén a sor, hogy megpróbáljon közös álláspontot kicsikarni a június végén esedékes brüsszeli csúcson. Úgy tudjuk, hogy a politikus hamarosan intenzív tárgyalásokat kezd a tagállamok vezetőivel, hogy felmérje a megállapodás esélyét. Megfigyelők nem sok esélyt adnak neki, minthogy a szolidaritást — értsd: a menekültek szétosztását — sürgető, és azt elutasító államok álláspontja között nagyobb a távolság, mint a Földközi-tenger észak-afrikai és európai partjai között.

Többen hajlanának rá, hogy egyhangúság helyett, többségi szavazással támasszák fel a dublini reformot. Ezt szorgalmazza az európai parlamenti jelentés szerzője, a svéd liberális Cecilia Wikström, aki a múlt héten azt mondta lapunknak, hogy Orbán Viktorral képtelenség lesz konszenzusra jutni a javaslatról. Szerinte az EU-szerződés megengedi a minősített többségi szavazást a menekülpolitika területén, és élni kellene a lehetőséggel. De a belügyminiszterek keddi tanácskozásán kiderült, hogy az asztalon fekvő utolsó elnökségi javaslat még többségi támogatást sem élvez. Magyar tárgyalók pedig többször kifejtették, hogy a Görögországban és Olaszországban rekedt menedékkérők kötelező elosztásáról rendelkező 2015-ös tanácsi határozat kudarcát követően nem kellene erőltetni a módszert. A 28 belügyminiszter akkor négy ellenszavazat mellett fogadta el a jogszabályt, amit utóbb Magyarország és Szlovákia megtámadott az Európai Bíróságon.

De nem csak a migránskvótákkal van problémájuk a magyaroknak. A legális bevándorlást is elutasítják, ami a többség véleménye szerint megoldást jelenthet a kontinens demográfiai és gazdasági problémáira. “Mi ezt nem így gondoljuk” — fejtette ki májusban Brüsszelben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, amikor azt próbálta megindokolni, hogy Magyarország — egyedüli uniós államként — miért gátolja az EU és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országaival kötött megállapodás megújításáról szóló tárgyalások megkezdését. Szijjártó szerint elfogadhatatlan, hogy az EU bátorítsa a régióból érkező bevándorlást, ami következményekkel jár minden tagállamra, ha akarják, ha nem. Értesüléseink szerint a bolgár EU-elnökség nemrégiben új szövegváltozatot tett le az asztalra, ami valamelyest figyelembe veszi a magyar fenntartásokat is. Erről egyelőre technikai szinten folynak a tárgyalások a 28 ország között. Augusztusig van idő a megállapodásra.

FOTÓ: AFP/LOUISA GOULIAMAKI

FOTÓ: AFP/LOUISA GOULIAMAKI

A magyar diplomácia nem rest minden olyan közösségi nyilatkozatot, álláspontot és tárgyalási mandátumot megvétózni, ami nem tükrözi az Orbán-kormány véleményét. Ebbéli igyekezetében próbálja összemosni a legális és illegális migrációt: miközben valamennyi EU-ország elutasítja az ellenőrizetlen bevándorlást, a magyarok úgy tesznek és nyilatkoznak, mintha csak ők elleneznék következetesen. Ugyanakkor egy sor, Orbán Viktor által is aláírt uniós dokumentum — például a 2015-ben elfogadott La Valetta-i akcióterv — azt tartalmazza, hogy ösztönözni kell a migrációnak és a mobilitásnak az európai és afrikai országok közötti jogszerű csatornáit. A cél az, hogy erősödjön a párbeszéd és az együttműködés a kibocsátó és tranzit országokkal a menekülthullám jobb kezelése érdekében. Ennek tesz keresztbe a magyar vétó.

Szijjártó Péter a múlt hónapban külön is tárgyalt Federica Mogherinivel, az EU külpolitikai főképviselőjével, és megkérte, hogy a közös álláspontok szövegezése során vegye figyelembe a magyar különvéleményt, miszerint például az illegális bevándorlás biztonsági kockázatokat rejt.

Mivel külpolitikai döntéseket csak egyhangúan hozhatnak a huszonnyolcak, egyetlen tagország ellenszavazata elég ahhoz, hogy egy-egy javaslat elhaljon. Már többen — köztük Jean-Claude Juncker bizottsági elnök — felvetették, hogy ezen a területen is át kéne térni a minősített többségi határozathozatalra. Az EU végrehajtó testülete szeptemberben hozakodik elő az erre vonatkozó javaslatával. A felvetéseket a magyarok immár folyamatos “akadékoskodása” is motiválja. Közép-európai diplomaták ugyanakkor úgy vélik, hogy az ötlet jogi akadályokba ütközhet.

Ukrán revans
Mint emlékezetes, idén márciusban a budapesti ellenkezés miatt nem hangozhatott el az EU közös álláspontja az ENSZ migrációs csomagjáról szóló vitában a világszervezetben. A magyar álláspont szerint a szöveg kedvező színben tüntette fel a bevándorlást, és ez már elég volt a vétóhoz. Később a magyar diplomácia — szintén egyedüli EU-tagállamként — nem csatlakozott az afrikai országokkal aláírt együttműködési nyilatkozathoz, mert azt “rendkívül migrációbarátnak” tartotta. Ahelyett, hogy a bevándorlás megállítását tűzné ki célul, annak bátorítását tartalmazza — szólt az indoklás.
Sajtóhírek szerint a magyar vétó felingerelte a többi tagállam vezető diplomatáit. Többen azt mondták, hogy ha Magyarország így viselkedik, akkor ne számítson az EU egységes kiállására, amikor Ukrajnával vitázik a magyar kisebbséget (is) diszkrimináló oktatási törvényről. “Magyarország rendesen fogyasztja a szolidaritást” — ismerte el egy tanácsi forrás arra utalva, hogy egyelőre nincs jele annak, hogy a partnerek kihátrálnának a Kijevvel tárgyaló magyar diplomácia mögül.

2018.06.09 07:00

Autóipari védővámok – Válaszintézkedéseket készít elő az EU

Publikálás dátuma
2018.07.19 14:44

Fotó: AFP/ FrankHoermann/SVEN SIMON
Nem akarják fokozni a helyzetet, de nem maradna más lehetőségük – mondta a kereskedelmi biztos.
Válaszintézkedéseket készít elő az Európai Unió arra az esetre, ha Donald Trump amerikai elnök fenyegetésének megfelelően, az Egyesült Államok védővámokkal sújtaná a gépjárművek és autóalkatrészek importját – mondta Cecilia Malmström uniós kereskedelmi biztos csütörtökön Brüsszelben. „Az EU nem akarja fokozni a helyzetet, de ez esetben nem maradna más lehetőségünk” – szögezte le Malmström, súlyos aggodalmát fejezve ki amiatt, hogy az amerikai kereskedelmi minisztérium májusban vizsgálatot indított annak felderítésére, nem jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot a nagymértékű jármű- és alkatrészimport. Rámutatott, hogy ilyen vizsgálat előzte meg az acél- és alumíniumtermékekre kivetett importvámok idei elrendelését. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kettő nem említhető egy lapon, az újabb korlátozásoknak „katasztrofális” következményei lennének, mivel az EU acélt és alumíniumot 6,4 milliárd, gépjárműveket és autóalkatrészeket viszont több mint 50 milliárd euró értékben exportált tavaly az Egyesült Államokba. 
2018.07.19 14:44
Frissítve: 2018.07.19 16:58

Az út vége

Az uniós kötelezettségszegési eljárások forgatókönyvírói a türelem apostolai. Mert hogyan néz ki az a menetrend, amit a magyar kormány a „Brüsszel diktálni próbál” fordulattal szokott minősíteni?
Az Európai Bizottság az unió azon központi igazgatási testülete, amely az uniós jog tiszteletben tartása fölött őrködik. Ha azt észleli, hogy valamely tagország valamely intézkedése vagy jogszabálya sértheti az uniós előírások valamelyikét, akkor levelet ír az érintett kormánynak, fölveti aggályait, érdeklődik, hogy miként kell értelmezni a kifogásolt lépést, tud-e az érintett kormány valamilyen megnyugtató választ adni az aggályokra.
Ezt az első levelet hivatalos értesítésnek nevezik, és rendszerint két – rendkívüli esetben egy - hónapon belül várnak rá választ. Ha a határidő leteltével nem érkezik megnyugtató felelet, aminek a nyomán az ügyet le lehet zárni, akkor Brüsszelben írnak egy újabb levelet, az úgynevezett indoklással ellátott véleményt, amelyre megint csak egy-két hónapon belül kell reagálni. De a tagállami válasz megfogalmazása előtt rendszerint szakértők ülnek le egymással, és töviről-hegyire kivesézik a kifogásolt intézkedést vagy jogszabályt, egybevetik értelmezéseiket.  
Ha a tagállam ezután sem teszi meg azokat a lépéseket, amelyek Brüsszel szerint szükségesek ahhoz, hogy helyreállítsák az uniós előírásoknak megfelelő rendet, akkor az Európai Bizottság pert indíthat a tagállam ellen az Európai Bíróságon. Ott újra szembesítik az érveket és ellenérveket, majd – ha a felek nem jutnak megállapodásra - végül megszületik az ítélet, amit végre kell hajtani. 
Mi van, ha nem hajtják végre? Pénzbírság. Mi van, ha nem fizetik ki? Az, hogy vissza lehet tartani a bírság összegét a tagállamnak járó rendszeres uniós támogatásból. Nos, akkor kezd majd a dolog érdekessé válni, amikor – előre borítékolható érvelés szerint – „nem adják meg a jussunkat”. Amikor az amúgy is szűkösebb források sem érkeznek meg. De az még messze van. Addig itt marad a gyűlölet stoptáblája.
Akkor kezd majd a dolog érdekessé válni, amikor „nem adják meg a jussunkat”
2018.07.19 09:45
Frissítve: 2018.07.19 09:45