És a hajó megy

Matteo Salvini ugyan még csak 12 napja olasz belügyminiszter, ám már most nyilvánvalóvá tette, mit is ért keményebb menekültpolitika alatt. A Földközi-tengeren hánykolódik egy hajó 629 személlyel a fedélzetén. A populista római kormány szerint Máltának kell befogadnia őket, ellenkező esetben Olaszország lezárja kikötőit. Salvini megválasztásakor sem árult zsákbamacskát. Közölte, elsősorban a menekültpolitika „reformjával” kíván eurómilliárdokat megtakarítani, s legalább 600 ezer bevándorlónak kell elhagynia az országot, olyan központokat hoznak létre, amelyek révén megkönnyítik a menekültek kitoloncolását.

A tengeren hánykolódók sorsa megoldódni látszik, Spanyolország befogadja őket. Mégis, a hajó egyfajta jelkép. Annak a szimbóluma, hogy a populista pártoknak komoly jövőjük van Európában. Hiába reméljük, hogy hamar visszaszorulnak az Európa-ellenes, radikális erők, ez inkább csak vágyálom. A menekültkérdésből még évekig, évtizedekig politikai tőkét lehet kovácsolni. A tradicionális pártok nem képesek kifogni a szelet vitorlájukból, hiszen egy mérsékelt tömörülés nem adhatja a nevét egy a humanizmust semmibe vevő politikához. Azok a menekültek, akik drámai körülmények között tengődnek, politikai játszma áldozatai.

Felvetődik annak a szervezetnek a felelőssége is, amely menedéket nyújtott nekik. Nem kérdőjelezhető meg az Aquarius nevű hajón szolgálók jó szándéka, de miután még líbiai felségvizeken nyújtottak segítséget a bajba jutottaknak, Róma és La Valletta is hivatkozhatott arra: oda kell vinni őket, ahová az adott tengeri szakasz tartozik. Madrid lépése azt mutatja: az emberség még nem veszett ki Európából. Ám az Unió épp az olyan politikusok miatt veszíti el tradicionális, „keresztényi” arculatát, mint mindazok, akik a kereszténység bástyájának nevezik magukat.