Ungár Tamás írása a Népszavának;

Orbán-kormány;Soros György;ügynökök;

2018-06-12 07:04:00

Munkában Soros „ügynökei”

A kormány által Soros-bérencnek minősített dél-dunántúli civil szervezetek egyike sem segít migránsokat. Sérültek támogatásával és például bűnmegelőzéssel foglalkoznak.

Réka simán „lever”. Pedig a 26 éves, madárcsontú lány oxigénhiányos állapotban született, végtagjait nehezen mozgatja, beszéde is alig érthető. A paralimpiákon népszerű sportban, a bocciaban azonban ő a jobb. Ebben a játékban az a feladat, hogy egy fehér bőrlabdához a saját hat labdánkat – gurítással vagy dobással – minél közelebb juttassuk. Réka labdáiból három is közelebb van az enyéimnél, így övé a menet.

Lacival már ki se állok. Ő úgy körbeveszi a labdáival a fehér célt, hogy a magamfajta, bocciaban képzetlen ellenfélnek esélye sincs. Amúgy Laci is oxigénhiányos állapotban született, s a roppant vékony testalkatú férfi mozgása, gondolkodása ezt a hátrányt örökre megszenvedi. De bocciaban nagy ravasz. Amiképp Juli is, akinek még csecsemőkorában sérült meg a koponyája, de nem tudja hogyan. Anyja elhagyta, nagyanyja meg inkább nem mesélte el neki. A fején kitapintható lyukban Juli szervezete cisztát növesztett. Azóta tanulási nehézségei vannak és epilepsziás.

Réka, Laci és Juli Kaposváron él, s a Vadvirág Alapítvány játékgyártó üzemében dolgozik napi négy órában – tudom meg az alapítvány vezetőjétől, Völgyi Ritától. Az 1995-ben alapított kaposvári civil szervezet döntően egészséges fiataloknak szervez úszótanfolyamot, és tanulási képességfejlesztő képzést, a múlt év vége óta pedig a hozzájuk kötődő mozgássérült fiataloknak boccia edzéseket tartanak. Réka azt mondja, hogy a játék javítja a koncentráló képességét, és remek szórakozás. Laci mindezt egyetértő bólogatással hallgatja egy tornazsámolyon ülve. Juli épp arról kezd beszélni, hogy a boccia sok örömöt ad, mert együtt van a barátaival, és mert győzni nagyon jó, amikor Laci merev testtel ledől a harminc centis zsámolyról. Epilepsziás rohama van: mélybarna szeméből eltűnik a fény, ájultan fekszik a padlón. Társai élesztgetik, száját próbálják kinyitni, nézik, hogy nem nyelte-e le a nyelvét, simogatják, szólongatják. Laci egy perc alatt visszanyeri eszméletét, azonnal tudja, hogy rohama volt, megadóan tűri, hogy felültessék, pátyolgassák.

A Vadvirág egyike azoknak a szervezeteknek, amelyekről a kormány – közvetetten – azt hirdeti, hogy Sorosnak dolgozik, tehát meg kell állítani. Mint arról írtunk, a milliárdos által finanszírozott Nyílt Társadalom Alapítvány idén 100 millió forinttal támogatja a helyi problémákkal foglalkozó, dél-dunántúli civil egyesületeket. Soros szervezete a pécsi Emberség Erejével Alapítványra (EEA) bízta a pénz elosztását. Miután ez tavaly novemberben kiderült, a baranyai megyeszékhely fideszes irányítói – vélhetően pártvezetésük elvárására-parancsára – az EEA-t nem kívánatos formációnak minősítették a városban. Erről a pécsi közgyűlés decemberben el is fogadott egy ajánlást, mondván, a Soros támogatta régióbeli szervezetek a migránsok betelepítésében érdekeltek. A képviselő-testület bizonyíték nélkül született állásfoglalását az egyetemi város értelmiségének túlnyomó többsége szégyenként éli meg, mert rombolja Pécs évszázados jóhírét a kulturált világban.

A városházi állásfoglalás hatására a cég, amelyik irodát adott volna bérbe az EEA-nak, visszalépett, így az alapítvány új helyet keresett. Az EEA pályázatát mindezek ellenére nagy érdeklődés fogadta, 111 civil szervezet jelentkezett, s hatvanan nyertek el – 500 ezer és 3 millió forint közötti – támogatást. A jelentkezők között egy se volt, amelyik akár csak érintőlegesen is foglalkozott volna a menekültek ellátásával.

A nyertesek közt találunk olyan civil szervezetet, amelyik kispályás labdarúgó bajnokságot rendez egy hátrányos helyzetű faluban, vagy olyat, ami autista gyerekeket nevelő családoknak nyújt segítséget. Egy somogyi egyesület a kulturált motorozást népszerűsíti, egy baranyai csapat meg a kecsketartásba avatja be a fiatalokat. A Mediátor Egyesület interaktív nyomdamúzeumot hoz létre Pécs belvárosában, a komlói T 20 Darts Club pedig azért csalja magához a város ifjait, hogy szabadidejüket inkább ezzel az egyre divatosabb sporttal töltsék, mint a rosszra ösztönző semmittevéssel, játék közben pedig drogmegelőzési szakemberek magyarázzák, miért kerüljék a tudatmódosító szereket. Akad a győztesek között történelemmel foglalkozó egyesület, cserkészcsapat, énekkar és filmklub is.

A Vadvirág sem foglalkozott soha menekültekkel, de az alapítvány létrehozói olyan társadalomról álmodtak, ahol a segítségnyújtás alapvető érték. Hogy ezt a szemléletet Juli is magába szívta, azt Laci ápolásakor megtapasztalom. Bevetted a gyógyszeredet? – kérdezi a testes a lány, miközben őszinte aggódással a zsámolyon gubbasztó Laci fölé hajol. Igen, bevettem – mondja halkan Laci, majd beleegyezik, hogy a lány hazakísérje.

A Vadvirág főként a boccia eszközeinek beszerzésére és a játék gyakorlására nyert el 1,8 millió forintnyi támogatást.

A szekszárdi Szőlő-Szem Mozgalom Civil Bűnmegelőzési Egyesület meg arra kapott 3 milliót, hogy tagjai megvédjék portájukat. A tolnai megyeszékhelyet övező lankákon hatezer kertben terem szőlő és más gyümölcs. Az ezredfordulót követően évente száz-kétszáz esetben törtek be az itt álló présházakba, tavaly viszont húsz alatt maradt az ilyen bűncselekmények száma, s várhatóan idén se lesz ez másképp. Mindebben nagy szerepe van a 2009-ben alapított, 670 tagot számláló egyesületnek. Balogh László, az egyesület egyik tanyabizalmija a szervezet terepjárójával elvisz járőrözni, többször is festői panoráma tárul elénk. A tanyabizalmi azonban nem a kilátásért szokott megállni, hanem mert összefut valakivel. Az ismerősöktől megkérdi, láttak-e gyanús mozgást, vagy ha céltalanul mozgó autó tűnik fel, felírja annak rendszámát. Ha utóbb kiderül, hogy aznap lopás történt, akkor a rendőrség ellenőrzi az autó tulajdonosát. Az őrjárat közben leparkolunk a Palánki-hegyen az egyik gazdánál, Szunyogh Istvánnál.

– Ha kutakodó, fürkésző ember jön, már akasztom is le a fokosomat – mondja a 63 esztendős férfi, s hogy elszántságát bizonyítsa, a bejárat fölé akasztott négy fokosából egyet keményen megmarkol.

Szomszédja, a 66 éves Bordán Lajos a szolidabb módszerek híve: udvariasan megkérdezem az idegent, honnan jött, kihez megy? Ha nem tudja megmondani vagy olyan embert emleget, akinek biztosan nincs itt présháza, akkor telefonon szólok a szomszédoknak, meg a tanyabizalminak, hogy figyeljenek! A gazdák ébersége és összefogásának híre elijeszti a betörőket. A Szőlő-Szem tagjainak fogalmuk sincs arról, hogy bekerültek a kormány ellenségeinek Soros által támogatott „bandájába”. Ők csak kapálnak, permeteznek, szüretelnek, kvaterkáznak, családi összejöveteleket tartanak, s ha idegen jön, ráköszönnek.

A tíz éve működő Nevetnikék Alapítvány negyven aktivistája a pécsi gyermekklinika betegeinek gyógyulását segíti, de a három és fél éves Veronikával nincs könnyű dolguk. A szöszke kislány három hete magára rántotta otthon a tévéállványt. Veronika agyalapi törést szenvedett, és azóta nem nyerte vissza korábbi jókedvét. Az alapítvány két aktivistája, a pécsi egyetemen orvosnak tanuló Vanessza és a pszichológusnak készülő Zsófi hiába kérdeznek tőle bármit, a rácsos ágyában hanyatt fekvő Veronika zárkózottan hallgat. Vanessza felveti, hogy hajtogassanak papírrepülőt, de a kislány nem moccan. Vanessza nem csügged, egy piros papírlapot kendőként a fejére tesz, s azt kérdi: így kell repülőt hajtogatni? Veronika arcán megjelenik valami mosolyféle. Vanessza odaad egy papírt a lassan feltámaszkodó kicsi lánynak, hogy hajtogassanak együtt. Két perc múlva már el is száll az első repülő, s leereszkedik a szomszédos ágyban fekvő Andrásra. Az izomsorvadástól szenvedő, pelenkázott, 12 éves fiú önfeledten nevet, s most már kacag Veronika is, aki egy másik papírlapból csőformát görget, s odanyújtja anyukájának, hogy csokis palacsinta.

A Nevetnikék arra kapott 2,2 milliót, hogy felvegyen valakit, aki megszervezi az önkéntesek munkájának beosztását – tudom meg az alapítvány létrehozójától és kuratóriumának elnökétől, Kőműves Glóriától. A főképp egyetemistákból toborzott, s a dolgukat ingyen végző önkéntesek profi koordinálása megkönnyíti az alapítvány működését. A gyógypedagógus elnök elárulja, hogy a gyerekonkológián a legextatikusabb a játék. Ott alig szabnak határt a futkosásnak, a kiabálásnak és az örömnek. Azt, hogy a gyerekek közül ki miért hiányzik, ki ment haza, ki máshová, az önkéntesek sosem kérdezik. Nekik mindig meg kell őrizniük a jókedvüket.