Tóth kontra Mesterházy: programcsata

Néppárt vagy médiapárt legyen az MSZP - erről markánsan eltér a párt két elnökjelöltjének véleménye.

A Magyar Szocialista Párt vasárnapi tisztújító kongresszusának küldöttei Tóth Bertalan frakcióvezető és Mesterházy Attila volt elnök közül választják ki a következő időszak pártelnökét.

Előbbi olyan MSZP-t akar, amelyik nem sajtóbeli szereplése miatt tűnik érdemi méretű pártnak, más csatornákon is szeretné eljuttatni üzenetét az embereknek, Mesterházy szerint ugyanakkor most a szocialistáknak médiapárti működésre kell átállnia, hogy az MSZP egyáltalán bemutathassa politikáját. Hogy melyiküknek van igaza, azt majd a vasárnapi tisztújító kongresszus eldönti.

Tóth modellje egy hosszabb távú építkezést is feltételez, aminek célja egy baloldali néppárt létrehozása. Szerinte a választók a médiajelenléten túl aktív személyes jelenléttel, valós problémák képviseletével győzhetők meg közéleti klubokban, helyi rendezvényeken. Tóth Bertalan az MSZP helyi szervezeteit erősítené a következő időszakban, először azokat, amelyek érdemi együttműködést tudnak kialakítani az önkormányzati választásokra.

Ők a kongresszus

Majdnem 330 küldöttet számlál az MSZP kongresszusa. A delegáltak negyede automatikusan kerül be a „közgyűlésbe”, például posztja (parlamenti-, vagy EP-képviselő, az előző országos elnökség tagja, ifjúsági szervezet, esetleg egy platform vezetője). A küldöttek 75 százalékát pedig a helyi és a területi szervezetek küldik a kongresszusba, méghozzá létszámarányosan.

Mesterházy Attila arra törekszik, hogy a nem egészen másfélszáz, tízezer főnél nagyobb városban élessze újjá az önkormányzati választásokig az MSZP-t (ezért ír programjában erőltetett és szelektált szervezetépítésről). Azért koncentrálna médiára, mert úgy látja, az MSZP gyenge vidéki hálózata nem képes hatékony door to door (választónál kopogtatós) kampányokat menedzselni.

Abban nincs vita a két jelölt között, hogy valamiképpen ki kell nyitni az MSZP-t. Tóth megoldása erre ellenzéki kerekasztalok, az általa a szabadság kis köreinek nevezett közösségek létrehozása lenne a helyi szocialista szervezetek szervezésében, más pártok és a civilek bevonásával. Végül pedig ezek a körök döntenék el, ki a legalkalmasabb a jelöltek közül a helyi választáson.

Mesterházy hasonlóképpen a párt kinyitását ígéri. A külső kapcsolatok között számít az érdekvédelmi szervezetekre, a civilekre, nyugdíjas szervezetekre. A párt belső megmozdításába a tagozatokat vonná be, amelyekben nem kötelező a tagság, így könnyebben szerezhetnek szimpatizánsokat, továbbá fontosnak tartja, hogy az MSZP alapítványai civil ügyeket is támogassanak. Ami a pártstruktúrát illeti, Mesterházy szintén a helyiekre koncentrálna, több forrást biztosítana ezeknek a szervezeteknek, megerősítené a megyei elnöki rendszert, illetve hangsúlyosabbá tenné a választókerületi politizálást.

Hogy a lazább vagy az erősebb pártbefolyás a nyerő, az nyilván településenként különbözik, így erre egyik jelöltnek sem lehet általános receptje. De az biztos, hogy az önkormányzati választáson azokon a helyeken, ahol érdemi konzervatív bázis van, a független jelöltek is csak erős ellenzéki párttámogatással futhatnak be, ahogy ez megtörtént áprilisban a pécsi Mellár Tamással. Tóth és Mesterházy egyetért abban, hogy az esélyes helyi jelöltről ne a pártközpont döntsön.

Kunhalmi levelet írt

Kunhalmi Ágnes és Gőgös Zoltán is levelet írt a kongresszusnak. Az MSZP választmányi elnökségére aspiráló korábbi budapesti elnök annak a reményének ad hangot, hogy az MSZP-ben politizálók képesek lesznek közösen, csapatban utat találni. Kunhalmi azt állítja, hiba lenne visszatérni korábban sikertelennek bizonyult stratégiákhoz, azt javasolja, a hétvégén az MSZP válasszon olyan utat, amilyenen még nem járt. Ezt a küldöttek valószínűleg úgy dekódolják, hogy Tóth Bertalan támogatására buzdít.

Gőgös Zoltán arról ír levelében, hogy 29 éve először nem lesz ott az MSZP (aminek alapítója) kongresszusán, de arra kér mindenkit, hogy csapatban gondolkodjon. A szocialisták volt elnökhelyettese nehezményezi, hogy egyesek jobboldali lapokban próbálják rendezni a párt belső ügyeit (például a Magyar Idők támadta erősen az MSZP frakcióvezetőjét).