A nagy gömböc

A Fidesznek kezdettől fogva van egy egyedülálló tulajdonsága, ami a népmesei gömböcre hajaz. A népmesében ami a gömböc közelébe kerül, azt mind felfalja, eltünteti. Áttételesen a Fidesz ugyanezt teszi, amióta csak hatalomra jutott. Első kormányzásuk idején a kisgazdákat magukhoz édesgették, hiszen csak ezzel tudták megnyerni az 1998-as választást, majd ugyanazt a kisgazdapártot Torgyánostól, mindenestől felfalták, gyakorlatilag meg is szűnt. Ugyanezt tették az MDF-fel is.

Vagy a tagokat falták fel, azaz beolvasztották a saját pártjukba, vagy akit nem sikerült, azt politikailag kivégezték. Ugyanezt a sorsuk a centrális hatalmon kívüli pártoknak. Már a 2002-től hatalomban lévő kormányba is akkorákat haraptak a szervezett tüntetésekkel, randalírozással, felfordulásokkal, hogy azt demokrata nem élheti túl. 2010 óta pedig akárhogyan próbálunk is reménykedni a demokráciában, azaz normálisan létező hatalomban és létező, valamilyen erőt felmutatni képes ellenzékben, valójában az ellenzék megszűnt létezni. És ez nem (csak) az ellenzék hibája. Nem lehet igaz, hogy az ellenzéki oldalon, azaz Magyarország mintegy 7,5 millió polgára között nem tud lábra kapni egy olyan párt, nincs olyan személy, aki valamennyire is meg tudná szorítani a hatalomban levőket.

Ez a hatalom gömböci mentalitásának a következménye: egyszerűen nem lehet ellenére tenni bármit is, mert rögtön odaharap, tönkretesz. És a folyamat nem áll meg a határoknál, a gömböc most már Európát is ízlelgeti. Kisebb, mint a hatalmas Európa a maga 500 millió lakosával, de ez nem akadály. A módszer az, hogy egyes országokban próbál hasonló, szövetséges gömböcöket létrehozni. Ilyen a V4-ekben a lengyel gömböc, vagy legújabban az olasz, az osztrák, vagy a bajor gömböc. A gömböci mentalitás alapvetése, hogy soha nem áll meg, mindig keres és talál új harapnivalót, bekebelezendőt magának.