Lengyel László: Ellenforradalmi rendszer

Publikálás dátuma
2018.06.23 09:28
MARABU rajza
Fotó: /

"A vízparton a kerítés
úgy lóg, iszapba taposva,
mint eltört végtagok.
Éjszaka. Rázza a szél. Megakad a lábam.
Egy csónak vergődik a nádban,
a víz mintha ólomhoz ütné."

A nemzetállam visszavág

Mi, magyarok, újabb ellenforradalmi rendszerbe rendezkedünk be. Egyszerre vagyunk részei a világon végighömpölygő ellenforradalmi hullámnak és saját nemzeti hullámverésünknek. A globális ellenforradalom Putyin Oroszországától Trump Amerikájáig, Erdoğan Törökországától a Brexit Britanniájáig válasz egy félig megvívott, sikertelen globális, liberális és progresszív lázadásra, amely a Yes We Can Amerikájától a moszkvai és szentpétervári tüntetőkig, az isztambuli és a hongkongi lázadóktól a kairói és a kijevi Majdan fiataljaiig hatott. Globális felkelés a testvériséget közvetítő világhálón és a nagyvárosok terein a szabadságért és az egyenlőségért. Minden ember szabadnak és egyenlőnek születik, legyen az színes vagy fehér, nő vagy férfi, gyermek vagy öreg, homo- vagy heteroszexuális, muszlim, keresztény, buddhista vagy szekularizált nem hívő, éljen bárhol a földtekén. És mindenki felelős a békéért, a föld jövőjéért, a másik emberért.

Ennek a 2007-08-as "emberarcú kapitalista" álomnak és a belőle kisarjadt globális mozgalomnak végét vetette a világméretű Nagy Recesszió, és a faji, nemzeti, vallási, osztály, törzsi ellenforradalmak sora. Súlyosan fizettünk és fizetünk az átmeneti kinyílásért. A tízes évek elején elkezdődik a nemzetbe, fajba, vallásba zárkózás. A nemzetállam visszavág. Ha korábban a nyitás nyitást szült, most a zárás még mélyebb bezárkózást.

Büszkék lehetünk: Orbán Viktor először érzett rá Európában a nacionalista ellenforradalomra. Putyin, Erdoğan, Kaczyński, a brexiterek, Trump, Kurz, Salvini, Seehofer valamennyien utána érkeztek. Orbán elsőként fogalmazta meg, hogy először magyarok, másodszor fehérek, harmadszor keresztények, negyedszer férfiak, ötödször heteroszexuálisok vagyunk, és csak utána emberek. Embernek, főleg érző és gondolkodó humanistának lenni gyengeség. Árulás a nemzettel szemben. Jézus Krisztus vagy Ferenc pápa lehetnek együttérzők a szegényekkel vagy a távolról jött szerencsétlenekkel, egy magyar keresztény nem, neki a családjára és nemzetére kell gondolnia. Hordozni kell a fehér ember terhét. Ha a Yes We Can lázadói abban hittek, hogy lehetséges valamiféle globális és univerzális együttes fölemelkedés, kölcsönös megbékélés és a környezet közös megóvása, az ellenforradalmi mozgalmak egyértelművé tették: nincs osztozás, csak győztesek és vesztesek, barátok és ellenségek, hozzánk tartozók és idegenek, tulajdonosok és tulajdon nélküliek léteznek.

Berendezkedés a negatív konszolidációba

"De legbelül csak némaság.
Hogy csoportba verődnek,
mint dermedt hangzatok,
körülállnak a fák,
némán fúrják a levegőt,
a rezzenetlen égi iszapot:"

Szilágyi Ákos szerint immár harmadszor rendezkedünk be egy ellenforradalmi rendszerbe: először a Horthy-, majd a Kádár- és most az Orbán-rendszerbe. Lehet, hogy így igaz. Mégis elgondolkodtam, hogy vajon nem inkább az 1849-67 közötti Bach-korszakhoz, az 1919-24 közti korai Horthy-korszakhoz, majd az 1948-56 közötti Rákosi-korszak, az 1956-62 közti korai Kádár-kor ellenforradalmi rendszereihez hasonlatos-e az Orbán-rendszer? Valamiféle ellenforradalmi mozgásból származó, megszálló típusú kényszer-konszolidációk voltak és az Orbán-rendszer is erre a mozgó háborús, lerohanó, folyamatosan központosító rendszerre emlékeztet. Egyáltalán nem hasonlít az 1867-1918-as dualista kiegyezéshez, a Bethlen-konszolidációhoz és az 1962-89 közötti Kádár-konszolidációhoz.

Az Orbán-rendszer fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a mézesmadzag és furkósbot együttes alkalmazásával kiépített rendszerében több mézet csurgasson a madzagra, de a társadalmi önkéntes követni készséget még visszatartja a hatalmi terjeszkedés és arrogancia. 1849, 1919, 1948, 1956 majd 2010 utáni ellenforradalmi rendszerek mindenekelőtt mindent megtettek, hogy a már kiépült rendszereket, elért vívmányokat lerombolják, és létrehozzák az egy-központú centralizált államgépezeteket. Miután megszervezte a maga hatalmi középpontját azzal, hogy megkötötte az osztály- és pártközi paktumokat és a nemzetközi megállapodásokat, Bethlen önjáróvá tette a hatalmi gépezetet, véget vetett az 1919 óta folytatott mozgó háborúnak, kampánypolitizálásnak. Kádár ugyancsak berendezkedett egy folyamatos anyagi kompenzációra épülő, a centralizációt személyi tárgyalásokkal puhító konszolidációra. Ellenben Orbán, most, nyolc év után, nemcsak brutális tisztogatást hajt végre a hatalom központjában, hanem saját kezébe igyekszik venni az operatív kormányzást is. Nem tér át engedményes politikára, hanem folytatja az egész pályás letámadást. Orbán inkább emlékeztet Gömbösre és Rákosira, mint a konszolidáló Bethlenre és a kései Kádárra.

A gazdaság túlfűtése és központosítás

"és már a szájon bugyborog
a gyűlölet, és kráterek a lábnyomok,
s egymásbasüllyeszti nehéz,
szétmálló tömbjeit a víz a földdel –"

A magyar ellenforradalmi rendszereknek mindig szükségük volt ellenségre. A migránsok és Soros, a civil szervezetek és Brüsszel kiváló ellenségek. Ha tegnap ezt némileg szégyellni kellett, ma büszkélkedni lehet vele: mi magyarok elsőként mondtuk ki, hogy kerüljenek kerítés mögé, fulladjanak vízbe. Most, amikor hozzánk csatlakoznak az osztrákok és az olaszok, a bajorok és a trumpianusok, keresztényi szeretettel lezárva a kikötőket, elválasztva egymástól szülőt és gyereket, büszkén vághatjuk rá: végre. Ha az Orbán-rendszer és Európa így folytatja, a 2019 tavaszi EP-választás a migráns-kérdésről és egy Macron-Orbán háborúról fog szólni. Európa lelkéért harcolnak. A fiatal, dinamikus, reformokat végrehajtó, versengő, szabad és nyitott Európa harcol a vén, érelmeszesedett, reformellenes, államaiba kapaszkodó, túsz és zárt Európa ellen. Egy felvilágosult és jézusi-ferenci keresztény, nemek, fajok, vallások, kultúrák egyenjogúságát valló Európa, egy barbár, keresztényellenes, gyarmatosító, két világháborút indító, rasszista és nacionalista hagyományú Európa ellen. Vagy-vagy.

A politikai kampányhoz jól illeszkedik a "tervek felemelése", a növekedési számok hajszolása, az országnak az autokrata képére alakítása presztízs-beruházásokkal. Surányi Györgynek igaza van, amikor megállapítja, hogy a teljes gőzzel folyó pro-ciklikus, költségvetési, jegybanki és jövedelempolitikai gyorsítás csak ideig-óráig fenntartható. Amint bekövetkezik, és szükségszerűen bekövetkezik a külső konjunkturális körülmények romlása, a növekedési ciklus vége, amelyet csak súlyosbíthat a trumpi kereskedelmi háború; és amint véget ér az európai deflációs ciklus, amely a magyar infláció egyik visszafogója volt, amint fogynak az európai pénzek, a kormányzatnak nem marad mozgástere egy anticiklikus politikához, hanem durván meg kell szorítania. Ehhez járul, hogy az elmúlt évek kedvező konjunktúrájában a kormány nemcsak a nagy és szükséges oktatási, egészségügyi és szociális reformok idejét és pénzét mulasztotta el, hanem presztízsberuházásokra fordította a fejlesztési forrásokat, amelyeket nem lesz miből működtetni.

A központosítás és összpontosítás is a legnagyobb fordulatszámon. Megállíthatatlanul folyik a központi államhatalom pénz- és hatáskörelvonása az önkormányzatoktól, és a központi kormány még erőszakosabb személyi és intézményi centralizációja. Formálisan is minden hatalom Orbán Viktoré lett. A hatalmi-, a munka- és a jogkörök minimális megosztására sem hajlandó: mindenben neki kell intézkednie. Nincs második, harmadik ember vagy intézmény, csak és kizárólag Egy, az egyetlen. Ugyanilyen sebességgel megy végbe az Orbán/Mészáros/Tiborcz tulajdon koncentrációja a nagyobb és kisebb oligarchák tulajdonának és jövedelmeinek elvételével. Nincs Simicska Lajos és Spéder Zoltán, nincs Lázár János és ki tudja meddig lesz Csányi Sándor. És a legkevésbé se kell a keresztyén Magyarországnak Balog Zoltán udvari lelkész: kikergette már a migráns Jézust.

Korábban írtam, hogy a Fidesz megeszi embereit. Bár látnám, hogy emberei megeszik a Fideszt – jegyezte meg Gombár Csaba kesernyésen. Valójában Orbán, mint Kronosz megeszi "gyermekeit" és a Fideszt. Itt utódlás nem volt, nincs és nem lesz.

"Rázza a szél a kerítést."

Tandori Dezső: Kerítés

2018.06.23 09:28