Válaszúton Törökország

Publikálás dátuma
2018.06.23 07:30
HARCI HÉV Erdogan nem várta meg 2019 novemberét, most akar győzni, amíg lehet FOTÓ: AFP/BULENT KILIC
Fotó: /
Sorsdöntő választást tartanak vasárnap Törökországban. A tét óriási – talán ez az utolsó esély az erdogani diktatúra megszilárdításának megakadályozására.

Külföldön publikáló török szerzők még ezen a héten is sok kérdőjellel írtak a vasárnapra időzített törökországi parlamenti és elnökválasztásról. A Mérce által is közölt, eredetileg az amerikai Jacobin Magazine-ban megjelent írás szerzői, Güney Işıkara közgazdász, Alp Kayserilioglu filozófus-történész, valamint Max Zirngast független író hét eleji cikkükben leszögezték: „A június 24-ig hátralévő napok kétségkívül eseménydúsak lesznek. Akármi történjen is addig, az biztos, hogy a harc a választás éjszakáján sem fog véget érni.”

Külföldi törökök
Ebben a kampányban sem Németországban, sem Ausztriában, sem Hollandiában nem tarthatott népgyűlést Erdogan. A külföldön regisztrált török szavazók száma több mint három millió. Erdogan népszerűsége az ő köreikben is meghaladja a 40 százalékot.

Recep Tayyip Erdogan kormányzásának tizenöt éve, de főképp az utóbbi évek eseményei azt igazolják, Ankarában bármi megtörténhet, az elnök semmitől sem riad vissza teljhatalma biztosításáért. Már eleve az előrehozott választás megrendezése is ezt szolgálja. Eredetileg 2019 novemberében került volna sor a voksolásra, ám a gazdasági-geopolitikai kontextus nem kedvez Erdogan ambícióinak. A török líra mélyrepülése, a felgyülemlett adóssághalmaz, a munkanélküliség fokozódása kritikus méreteket kezdett ölteni, bizonyítva az erdogani gazdaságpolitika hosszú távú fenntarthatatlanságát. A 2016 júliusi puccskísérletet követő megtorláshullám, amelynek nyomán több mint százezer ember veszítette el munkahelyét, és több tízezren kerültek koholt vádakkal börtönbe, az elnyomás és megfélemlítés elhatalmasodása, az állandósított szükségállapot, az immár nem is takargatott diktatúra, az ország nemzetközi elszigetelődése, valamint az a tény, hogy a szomszédos Szíriában már de facto megszálló erővé vált a török hadsereg, mind-mind Erdogan pozícióit veszélyezteti. Az államfő az utolsó száz méteren előrehozott választással próbálja menteni a menthetőt és a demokratikus, szabad választás látszatának fenntartásával bebetonozni hatalmát. Ez a voksolás azonban aligha nevezhető szabadnak. A feltételek egyenlőtlenek, a teljes államgépezet Erdogannak és a kormányzó AKP-nak dolgozik, szabad média gyakorlatilag már nem is létezik Törökországban, amely mára a legtöbb bebörtönzött újságíróval is büszkélkedhet.

Az előrehozott választás ötletét látszólag a "török KDNP", az ultranacionalista konzervatív MHP, Erdogan szövetségese vetette fel. A javaslatra azonnal lecsapott az elnök, aki minden magyarázat nélkül június 24-re írta ki a kettős voksolást.

Felmérések szerint első fordulóból nem tud abszolút többséget szerezni Erdogan, az AKP többsége is inog, komoly esély mutatkozik az ellenzéki győzelemre. Ellenzéki kormányalakításra viszont aligha. Ahhoz be kell jutnia a parlamentbe a kurd HDP-nek, a bejutási küszöb azonban 10 százalék, a hatalom pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne jöhessen össze. Ám ha be is jut a kurd párt, akkor is szükség volna az MHP-ből kivált, kurdbarátnak nem mondható Ily párt, a szociáldemokrata CHP és a HDP szoros együttműködésére, ami az előzmények ismeretében aligha valószínűsíthető. A 2015-ös választás tükrében pedig megkockáztatható, hogy ha netalán így alakulna, Erdogan „segít” a helyzeten.

FOTÓ: AFP/YASIN AKGUL

FOTÓ: AFP/YASIN AKGUL

Vasárnap a tét óriási – ha Erdogan és pártja győz, a tavalyi alkotmánymódosítás nyomán Törökország elnöki köztársaság lesz, ahol az elnöknek nemcsak arra lesz joga, hogy ő alakítson kormányt, hanem arra is, hogy ignorálja a parlamentet és dekrétumokkal kormányozzon. Ehhez azonban nem is szükséges az AKP győzelme, ha Erdogan marad az államfő, a hatalom is a kezében marad. Az elnökválasztás második fordulóját, amennyiben szükség lesz rá, július 8-án rendezik meg.

Hatan versengenek az elnöki hivatalért

Hat elnökjelölt közül választhatnak vasárnap a törökök. A győztes államfő már egy papíron prezidenciális köztársaság vezetője lehet, de ha Erdogan álma valósul meg, akkor a modernkori török szultánságé. Minden ellenzéki jelölt leszögezte, győzelme esetén Törökországot visszatéríti a parlamentáris demokrácia útjára, s módosítja a tavalyi népszavazással hatályba léptetett, Erdogan hatalmi ambícióit megjelenítő rendszert.

1. Recep Tayyip Erdogan

Felmérések szerint a hivatalban lévő államfő nem tud első fordulóból többséget szerezni, a második forduló pedig nyitott marad. Erdogan 1954-ben született, 2003-tól áll az ország élén, kezdetben kormányfőként, majd 2014-től elnökként. Politikai pályafutása 1994-ben kezdődött, amikor szülővárosa, Isztambul főpolgármesterévé választották. Városvezetői sikerei országos ismertséget biztosítottak számára, de az igazi kitörést az a tüntetéshullám hozta meg, amely 1998-ban a Jólét Pártjának törvényen kívül helyezése miatt söpört végig az országon. Erdogan a tüntetések élére állt, amiért 10 hónap börtönbüntetésre ítélték, amiből négyet le is ült. 2001-ben megalakított új pártjával, a világi iszlamista Igazság és Fejlődés Pártjával (AKP), 2002 óta minden választást megnyert. Kezdeti gazdasági sikerei, valamint a lakosság vallási érzelmeire való építés hatalmas többséget hozott össze számára, ami 2013-ig fennmaradt. Ekkor robbant a bomba, amikor kiderült, hogy már nemcsak a párt legfelsőbb köreit, hanem az elnöki családot is a korrupció uralta el. Erdogan gyorsan és brutálisan lépett, megkezdődött a tisztogatás a bűnüldözési és igazságszolgáltatási rendszerben, az utcai tüntetéseket felszámolták az erőszakszervezetek. 2015 júniusában az AKP ekkor elveszítette abszolút többségét, és önállóan már nem tudott kormányt alakítani. Erdogan novemberre előrehozott választást erőszakolt ki, amelyen megkérdőjelezhető körülmények között biztosította a kormányalakításhoz szükséges többséget, és nekifoghatott a régóta óhajtott prezidenciális rendszer megvalósításához. A tavalyi referendumot viszont nemzetközi megfigyelők és a török ellenzék szerint már egyértelműen csalással nyerte meg, az így összehozott 51,41 százalék azonban elegendő volt saját teljhatalmának biztosításához. Jelenlegi mérések szerint választási csalás nélkül nem tud első fordulóból győzni, esélyeit 43-48 százalék körül mérték júniusban, míg májusban néhány intézet 50 százalék fölött látta.

2. Muharrem Ince

Amennyiben sor kerül második fordulóra, vélhetően a szociáldemokrata (CHP) Muharrem Ince lesz Erdogan ellenfele. A fizikatanár Ince 1964-ben született, gyújtó hangú beszédeivel ő lett a kampány meglepetésembere, legjobb ellenzéki mozgósítója. Kétszer indult a CHP elnökségéért, mindkétszer alulmaradt, Erdogan ellen akkor lenne esélye a második fordulóban, ha a kurd lakosságot egységesen maga mögé tudná állítani. Ő volt az az elnökjelölt, aki meglátogatta börtönben lévő kurd ellenfelét.

3. Meral Aksener

Meral Aksener az elnökválasztás egyetlen női szereplője. Az Erdogannal szövetséges, jobboldali nacionalista MHP-ből 2017 októberében kivált volt belügyminiszter a 2013-as Gezi parki korrupcióellenes tüntetések idején vált ismertté, ekkor szállt szembe először Erdogannal. A közvélemény-kutatók szerint alig 1,5-2 százalékkal marad el Erdogan mögött, de vélhetően nem ő, hanem Ince lesz a második fordulós ellenzéki jelölt. Aksenernek ugyanis kevesebb esélye van megszerezni a kurd szavazatokat, mivel a legvéresebb kurdellenes kormányzati fellépések idején, 1996-97-ben ő állt a belügyminisztérium élén. Az 1956-ban született, konzervatív Aksener a kampányfinisben úgy nyilatkozott, visszaküldené hazájába a Törökországban tartózkodó közel 4 millió szíriai menekültet.

4. Selahattin Demirtas

A legfiatalabb elnökjelölt az 1973-ban született kurd Selahattin Demirtas, a kurdbarát baloldali HDP társelnöke, aki 2016 novemberétől börtönben van. Ő egyike azon HDP-politikusoknak, akiket terrorváddal küldött rácsok mögé a puccskísérlet utáni tisztogatás során a rezsim. Kampányát is a börtönből vitte végig az ügyvéd végzettségű politikus, a hatalom egyetlen televíziós szereplést engedélyezett számára, azt is a cellájából, múlt héten, a kampányrendezvényeken viszont nem vehetett részt. Demirtas nem először indul elnökválasztáson, 2014-ben közel 10 százalékos támogatottságot ért el.

5-6. A konzervatív Temel Karamolllaoglu 1-2, a baloldali Dogu Perincek 1 százalék alatti támogatottsága nem tudja befolyásolni az elnökválasztás kimenetelét.



2018.06.23 07:30