Út a Panthéonba

Káprázatosan szép szertartással fogadta be múlt vasárnap a francia Ötödik Köztársaság a nemzet Panthéonjába a holokauszt egyik túlélő áldozatát. Simone Veil hajdani politikust, volt minisztert és férjét, Antoine Veilt. Már jóval az ünnepség előtt tolongtak az emberek a tágas téren, holott minden apró részlet már előre közismert volt. Az újságok a kék-fehér-piros drapériával borított két koporsó képét is közölték, amely előtt Macron elnök és társai méltatják majd a búcsúztatottakat. A nézők ismerték a kriptához vezető utat, azokat a gárdistákat is, akik vállukon viszik majd a két hős földi maradványait. A koreográfiát is látták több ízben az előzetes próbákon.

Köztudott volt az is, hogy az államfő rövid, alig negyedórás beszédre készül, nem szónokolni óhajt, méltatni csupán a két francia jeles életútját. „Hivatalos ceremónia, de családi jellegű”, hangoztatták nyomatékosan az Élysée-palotában, az elnök személyes természetűnek tekintett minden mozzanatot. Simone Veil az ötödik asszony, aki itt alussza majd örök álmát, Madame Curie és Germaine Tillion közelében. Megbecsültségét mi sem jelzi jobban, mint hogy az 1934-ben elhunyt Madame Curie hamvai hatvan évvel később kerültek be a Panthéonba; Simone Veil 90 éves korában halt meg tavaly júniusban, és már most, egy esztendő múltán ott a helye a halhatatlanok között.

Tizenhét évesen lett Auschwitz foglya, nővérével, Madeleinnel és édesanyjával. A két leány 1945 tavaszán szabadult, édesanyjukat azonban tífusz ragadta el. Simone jogi diplomát szerzett, sikeres igazságszolgáltatási karrier után Jacques Chiracnak lett egészségügyi minisztere, de fontos feladatának tekintette azt is, hogy nagyobb közéleti szerephez juttassa a nőket. Nyomban a háború után az akkori nemzetgyűlésben mindössze 5,6 százalék volt a nők aránya, ami később még jelentősen vissza is zuhant, 1973-ban például nem egészen háromszázaléknyi nő vett részt a törvényhozás munkájában.

Egészségügyi miniszteri korszakának korszakos jelentőségű tette volt, hogy elérte: az asszonyok végre maguk rendelkezhessenek testükkel, a férfiak uralta törvényhozás tegye lehetővé a terhességmegszakítást. Bár parlamenti beszédében hangsúlyozta, hogy az abortusz kizárólag végső megoldás lehet kilátástalan helyzetekben, és hogy soha nem találkozott egyetlen nővel se, aki könnyű döntésként élte volna meg, hogy magzatától abortusszal fosszák meg, a törvény hatalmas társadalmi vihart kavart. Simone Veil később az Európai Parlament első női elnöke lett, majd tíz éven át részt vett az Alkotmányozó Tanács munkájában. A Panthéon díszhelye mintegy megkoronázása ennek a páratlan életútnak.