Második olvasat

Az amerikai szenátus hírszerzési bizottsága most tartotta időszerűnek közzétenni megállapításait azokkal az értesülésekkel kapcsolatban, amelyek arról szólnak, hogy miként próbált Oroszország beavatkozni a 2016-os amerikai elnökválasztásba. 
Ezek a friss megállapítások egy pontban lényegesen eltérnek attól, amilyen következtetésre korábban jutott a Kongresszus másik házának, a Képviselőháznak a hírszerzési bizottsága: abban, hogy az átfogó és sokrétű beavatkozást elrendelő Vlagyimir Putyin orosz elnök kifejezetten azt a feladatot adta az apparátusnak, hogy Donald Trump republikánus elnökjelölt győzelmét próbálja elősegíteni a demokrata párti Hillary Clinton ellenében.
Mi történt a képviselőházi és a szenátusi illetékes bizottság véleményének a közzététele között? Nincs hír arról, hogy az amerikai „hírszerző közösség”, az Egyesült Államok számos titokzatos szolgálatának a hálózata bármilyen új értesülést ásott volna elő időközben. Egy dolog azonban történt: kitűzték Trump és Putyin első kétoldalú találkozójának az időpontját. A két vezető másfél hét múlva találkozik Helsinkiben.
Azzal, hogy a Szenátusban – szemben a Képviselőházzal – csak hajszálvékony a republikánus többség, nem indokolható ez a nagyon fontos eltérés a két végkövetkeztetés között. Sokkal valószínűbb, hogy a szenátusi bizottsági jelentés közzététele az amerikai-orosz csúcstalálkozó sajátos hangulati előkészítését szolgálja, mintegy nekiszegezve Putyinnak egy súlyos vádat, ami indokolja majd, hogy Trump hűvös légkörben indítson Helsinkiben. 
A külügyminiszterek nem a csúcs előtt fognak egyeztetni, hanem csak utána – vagyis nem előkészítik, hanem csupán végrehajtják majd annak döntéseit. Ez a megoldás arra utal, hogy a koreográfiával a két legfőbb vezető személyes tárgyalási teljesítményét akarják hangsúlyozni.
2018.07.05 08:30
Frissítve: 2018.07.05 08:42

Trump szerint máris megjavult a rossz orosz viszony

Publikálás dátuma
2018.07.16 19:07

Fotó: AFP/
Washington és Moszkva viszonya még soha nem volt ilyen rossz – írta a Trump a helsinki csúcs előtt. Néhány órával később már azt mondta: gyakrabban fog találkozni orosz kollégájával. Putyin a fontos kérdésekre is kitért, például a nukleáris fegyverzetcsökkentési szerződés meghosszabbítására.
Donald Trump és Vlagyimir Putyin, a néhány korábbi nemzetközi konferencián megszervezett, rövid beszélgetésük után most Helsinkiben tartott első ízben hivatalos kétoldalú megbeszélést egymással. Ez után, az újságíróknak mindkét vezető az együttműködésének a szükségességét hangoztatta, és a közös sajtótájékoztatón igyekeztek szőnyeg alá söpörni azokat az aggályokat, amelyek a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányba való orosz beavatkozással kapcsolatban merültek fel.  Trump úgy fogalmazott: meg kell találni az együttes tevékenység lehetőségeit a közös érdekek mentén, és hogy a termékeny párbeszéd nem csupán az Egyesült Államoknak és Oroszországnak jó, hanem az egész világnak. Az amerikai elnök azt mondta, biztos abban, hogy ezután gyakran fog találkozni orosz hivatali partnerével.  Putyin a sajtótájékoztatón „nyíltnak és tárgyszerűnek” nevezte a találkozó légkörét, annak kimenetelére pedig a „sikeres és hasznos” kifejezést használta. Az orosz elnök azt is elmondta: Trump felvetette neki a választási kampányba való állítólagos orosz beavatkozás kérdését, amire ő újra csak azt tudta válaszolni: az orosz állam soha nem avatkozott be, és nem is szándékozik beavatkozni amerikai választási folyamatokba. 

Putyin elkésett

A finn elnöki palotában tartott csúcstalálkozó csúszással indult, mert Putyin repülőgépe a tervezettnél később szállt le Helsinkiben. Trump már vasárnap este a finn fővárosba érkezett. Az első, négyszemközti – vagyis csak a tolmácsok jelenlétében lefolytatott – megbeszélés aztán a tervezett másfél óra helyett több mint két órán át tartott a két elnök között. Utána kezdődött meg az amerikai és az orosz delegáció közös munkaebédje, majd Trump és Putyin közös sajtótájékoztatója zárta az eseménysort.  
Trump már a négyszemközti megbeszélés után is nagyon jónak értékelte a most megkezdett párbeszédet. Előtte az amerikai elnök azt mondta, hogy a világ azt várja tőlük, végre jöjjenek ki egymással, ami eddig sehogyan sem ment. Trump szerint adott a lehetőség a „rendkívüli viszony” kialakítására. A tárgyalások témái közt a kereskedelmet, a védelmet, a rakétákat, a nukleáris fegyvereket és Kínát említette. Putyin is azt hangoztatta, eljött az ideje, hogy alaposan megvitassák a kétoldalú viszony és a világ különböző „forró pontjaival” kapcsolatos kérdéseket. Putyin a sajtótájékoztatón kitért arra, hogy a két hatalomnak meg kellene vitatnia a 2010-es START nukleáris fegyverzetcsökkentési szerződés meghosszabbítását, illetve a közepes hatórtávolságú nukleáris erőkről 1987-ben kötött szerződésnek a végrehajtását.     

Boszorkányüldözés a nyomozás

Néhány órával a helsinki csúcstalálkozó előtt, Twitter-bejegyzésében Donald Trump „az Egyesült Államok ostobaságának” tulajdonította, hogy megromlottak Washington és Moszkva kapcsolatai. Úgy fogalmazott, hogy Oroszországgal soha nem volt ilyen rossz a viszony, mégpedig Amerika hosszú éveken át tanúsított ostobasága, illetve az általa boszorkányüldözésnek nevezett Mueller-vizsgálat miatt. Erre reagálva Hillary Clinton, aki a 2016-os elnökválasztáson Trump demokrata párti ellenfele volt, szintén Twitter-bejegyzésben azt kérdezte az elnöktől, tudja-e egyáltalán, hogy melyik csapatban játszik.      A záró sajtótájékoztatón megkérdezték Trumptól, kinek hisz, Putyinnak, vagy az amerikai hírszerzésnek, valamint arra is rákérdeztek, valóban csak Amerika ostobasága volt-e a viszony megromlásának az oka. Trump az előbbi kérdésre adott válaszában egyfelől azt mondta, nem érti, mi értelme lett volna az orosz félnek beavatkoznia az amerikai választási folyamatba, másfelől demokrata párti ellenfeleinek a bírálatára terelte át a szót. Az utóbbi kérdésre pedig azt mondta, hogy a viszony eddigi megromlásáért mindkét fél visel felelősséget.

Közjáték

A sajtótájékoztató kezdete előtt nem sokkal egy férfit vezettek ki a biztonsági őrök a teremből, aki feltehetően újságíróként jutott be, de egy papírt tartott fel, amelyen a nukleáris fegyverek betiltását követelte. Alapot nem akarta átadni és nem is akart önként távozni, így erővel cipelték ki.
2018.07.16 19:07
Frissítve: 2018.07.16 19:17

Ne fogjunk semmit a butaságra

A rutinos ex-politikus, Horn Gábor A butaság hatalma című utolsó írásában, mindenféle helyes dologról beszél, amikor régi-új ellenzéki politikákat sürget. De alapvetően, egzisztenciálisan és stratégiailag téved, amikor “butának” nevezi a társadalmi többséget. “A butaság hatalma ül most tört az országon” – írja, és ez a szó szoros értelmében kártékony. Nem egyszerűen lekezeli a közvéleményt, amikor azt sugallja, hogy nem hallották meg a mi okosságainkat, esetleg nem engedték nekik, hogy meghalljanak bennünket. Hanem – véletlenül vagy szándékosan, de - felmenti az ellenzéket. 
Amivel rosszabbat nem is tehetne neki. Mi jól mondtuk, amit mondtunk, de hát ezeknek, ugye? Nem hallották meg, esetleg igen, de nem értették, amit nekik mondtunk. 
A Horn Gyula kormányzása és a bukás közötti években a szoclib koalíció értékvilága, üzenetei a középosztályhoz szóltak. Annak nyelvét használták, annak értékvilágát jelenítették meg. Azt hitték, így szolgálják igazán a modernizációt, amely egyébként is a nagyvárosokban jelenik elsősorban meg. A többiek meg érjék be azzal, amit belőlünk megértenek. Sokan a szocialista politikusok között, az utolsó években maga Gyurcsány is, hittek az ilyesmiben, vagy legalábbis felmondták ezt a leckét. Ami persze meghatározó mértékben a szabad demokratáktól jött, s aminek elfogadtatásában annak idején Horn Gábor személyesen is, koordinációs államtitkárként is nagy szerepet vállalt. 
Mindegy, történt, ahogy történt, de most nem kellene megint elővenni a “hozzánk képest buták” szöveget. Közhely, hogy a Fidesz bázisa talán több mint egy évtizede a kisvárosok “nem-diplomásai” közül kerül ki. De ez még nem jelenti, hogy ebben a világban csak bunkók élnének. Aki csak egy kicsit utazik a leghétköznapibb menetrendszerű buszokkal az országban (az utolsó egy-két hónapban én ezt megtettem Kecskemét környékén, meg Hódmezővásárhely és Szeged között), ötpercenként megtapasztalhatja, hogy e térségek is modernizálódnak. Megnézheti, milyen trikókat hordanak, milyen fagylaltot nyalnak, milyen sporttáskákkal járnak azok, akik péntek délután hazafele tartanak és az egyes megállóknál kiszállnak. 
Az ő világukat a pesti okosok nem tudták megszólítani, vagy inkább nem akarták. De ez nyelvi probléma volt, és nem azt jelentette, hogy ezek az emberek, térségek meghatározó módon kimaradtak volna a magyar modernitásból. Amiben persze vannak helyi értelmezések és értelmezhetetlenségek, de azoknak a “politikai butasághoz” semmi közük nincs. 
Az ország a gazdasági fejlettségi szintjéhez képest szinte mindenütt jobban globalizált (egyébként a nemzetközi mérések szerint nemcsak Európa, hanem az ipari világ egyik leginkább globalizált térsége). Például az egyik nagyszabású ilyen tárgyú összehasonlításban mintegy nyolcvan országból a 10. Magyarország. A 9. Finnország, a 11. Kanada. (MT Globalisierungsreport 2018. 9. old.) Mindez éppen nem a népi butaságról tanúskodik, hanem inkább csak a kreativitáshiányról a progresszív politikában. 
Vagyis arról, hogy először is nem tudjuk a globalizáció és a modernizáció közötti megélt különbséget felmutatni és értelmezni azok számára, akiknek ez valódi tapasztalat - és nemcsak az alföldi tanyaközpontokban, falvakban, hanem egyébként az ország nagyvárosaiban is. A kormányoldal nagyon sok újat nem mond, de azt legalább begyakorolta, a közönség egy része meg elvan ezzel. A progresszív oldal pedig nem mond olyasmit, ami a körúton vagy a Szent István parkon kívül hasonlítana a megélt tapasztalatokra. És ez nem butaság kérdése. 
Amit mond, azt egyébként a pesti egykori munkás elővárosokban sem értik, de ott még egyelőre a baloldali pártoknak van valamilyen hitelességük, akárkik mondják is fel a sokszor ott is értelmezhetetlen szövegeket. De hát ez a kegyelmi időszak sem tart túl sokáig.
2018.07.16 12:17
Frissítve: 2018.07.16 15:11