Stadiont, de ezeret!

Ötvenszer annyit, 15 ezermilliárd forintot szán a magyar kormány 2017-2022 között infrastrukturális beruházásokra, mint amennyit a régóta halogatott stadionfelújításokra költ 2010-2022 között - mondotta volt az Informatikai és Technológiai Minisztérium (ITM) egyik államtitkára az építőiparosok szövetségének elnökségi ülése előtt. Ebből a pénzből ezer debreceni futballstadiont vagy 700 Groupama Arénát húzhatnának fel, jegyezte meg a politikus.

Az államtitkár - talán tudata alatt, esetleg felett - meg akart felelni a korszellemnek, a miniszterelnöke hóbortja diktálta fősodornak, azért igyekezett stadionokkal zengeni kormánya dicséretét.

Igaz, már az ókori görögök is használták a stadiont, bár ők hosszmértékként.

Persze az államtitkár hivatkozhatott volna arra is, hogy ebből az irdatlan összegből milyen ütemben lehetne felszámolni a gyermekéhezést, vagy milyen mértékben emelhetnék a közszolgák, az egészségügyiek, pedagógusok, szociális munkások bérét, illetve milyen világszínvonalú oktatást, egészségügyet, szociális ellátórendszert lehetne néhány év alatt kiépíteni. De hát ezek bonyolult dolgok, ráadásul semmi közük a focihoz.

Azért amikor egy kormányzati ember a stadionokkal példálózik, talán elgondolkodhatna azon is, hogy mekkora sikertörténet ez a program. Hogy a felújított vagy vadonatúj, több ezer férőhelyes létesítményekbe továbbra is alig néhány százan járnak a labdarúgásnak gúnyolt hazai „profi”(?!) bajnokság meccseire. Arról nem is szólva, hogy a debreceni és a többi stadiont, beleértve a Fradi Groupama Arénáját is a magyar adófizetők zsebében turkálva újították, építették fel. Esetleg arról is megemlékezhetett volna, hogy a hírek szerint sem a szombathelyi, sem a debreceni stadionnak a mai napig nem akadt üzemeltetője, mert az évi sok százmilliós költség senkinek sem éri meg. Tehát ezt a számlát is az adófizetők állják.

Ahhoz pedig nem kell nagy jóstehetség, hogy kitaláljuk, annak a 15 ezermilliárdnak a nagy része vajh mely zsebekbe vándorol.