Egy szívdobbanásnyi vágy-idő Ladik Katalinnal

Publikálás dátuma
2018.07.07 20:37

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Experimentális művészet, vagy néhány színes betűvel ellátott láda – az acb Galéria legújabb projektje válaszokat nem, kérdéseket annál inkább kínál.
Egy sztetoszkóp, és néhány halkonzerv – átlagosnak tűnő kiállításmegnyitó és azzal egybekötött performansz az acb Galéria NA kiállítóterében. A konzervdozokat vizsgáló Ladik Katalin láttán könnyen felvetődik a kérdés: mégis, mi lesz ebből? Mígnem odáig hajtja a kíváncsiság, hogy már az ő fülében is ott a sztetoszkóp, és a trükk forrását keresi: mit csinál ez a nő, hogyan kocogtatja ezzel az orvosi műszerrrel a konzervdobozokat, amitől olyan, mintha… Aztán meghallja az egyre erősödő és halkuló szívdobbanásokat. „A befogadótól függ, hogy milyenek az érzékszervei, a hullámhosszai vagy a csápjai. Valaki csak értelmezni szeretné a dolgokat, az egy réteget kap. Aki pedig inkább átengedi magát a hatásnak, az többet” – hangsúlyozta az előadást követően Ladik Katalin. S bátran kijelenthető, hogy ugyanez igaz művészetére is, újabb és újabb réteget ránt le a benne rejlő határtalannak tűnő forrásról.  - A művész már a hetvenes évektől ünnepelt performere, színésznője és költője volt Jugoszláviának és a régió különböző színtereinek, mert nem csak magyarul adta elő a verseit, performanszait, hanem bizonyos esetekben szerbül, szlovénül is – emelte ki lapunknak Kürti Emese, az acb Galéria művészettörténésze –. Jugoszláviában, ahol a kortárs zenének és az experimentális művészetnek nagyon fontos helyszínei és művészei működtek, elismerték és sokra tartották. Miután 1976-ban megjelent Phonopoetica című lemeze, sorra hívták meg a világ fontos intézményeibe. A galéria terében bemutatott Éneklő ládák című kiállítás hangköltészeti projektet visz színre; előzménye egy fotósorozat, amely Szombathy Bálint és Ladik Katalin együttműködéséből született. Az 1976-ban készült, betűkkel ellátott halszállító ládákat ábrázoló képeket a művész 2017-ben hanganyaggal, elmondása szerint „egy új dimenzióval” bővítette. S ez a dimenzió tovább bővült és szélesedett egy testi, élő anyaggá A halkonzervek szívverése című performanszon keresztül. „A ládák üresek, csak a tulajdonos nevét jelző feliratok vannak rajtuk. Én csak feltételezhetem, hogy bizonyára halak voltak bennük, élő halak. De ezek eltűntek, s itt vannak a mindennapi polcainkon. A konzervek valójában olyanok, mint a koporsók. Itt vagyok én, aki úgy tekintek a természetre és a tárgyakra, mint az élőlényekre – hiszen a verseimben és mindenben a tárgyakba lehelek életet, beszélnek nálam a tárgyak. Úgy gondoltam, hogy ezt meg tudom valósítani azzal, ha kiállítom ezeket a különböző formájú és színű halkonzervdobozokat, és egy sztetoszkóppal egyrészt konkrét zörejzenét is produkálok – ami nem élő –, valamint a szívdobogást is előállítom hang formájában” – részletezte Ladik Katalin az előadás felépítését. „A múlt idő ezáltal jelenné változik, vágy-idővé. A valamikori életükbe vezet vissza, amikor dobogott a szívük. Olyan jó beleképzelni, hogy ezek is élőlények voltak.”  A művész úgy véli, nem értelmezni kell ezeket az előadásokat, sokkal inkább hagyni, hogy hasson az emberre. Ez a hatás, az érzékelés központi szerepet tölt be művészetében, s úgy látja, az ember úgy élheti a lehető legteljesebben az életét, ha odafigyel a világra, az őt körülvevő rezdülésekre, emellett pedig önmagába is mélyen beleás – erről a folyamatról pedig olyan könnyedén beszélt, mintha ennél mi sem lenne könnyebb, még jelenlegi felgyorsult, zajos, impulzusoktól duzzadó világunkban sem. „Azok számára, akik a hagyományos művészet nyelvén nevelkedtek, nyilvánvalóan ez egy nehezebben befogadható médium, annak ellenére, hogy nagyon hosszú múltja van. Ennek egyik oka, hogy a nagyközönség nehezebben fér hozzá a nemhagyományos műformákhoz, ami elsősorban az oktatáson múlik, illetve azon, hogy korábban kevésbé jelenhettek meg kiállítási szituációban ezek a művek. Ha ennek a művészetnek egészen az archaikus rétegei, mechanizmusai felől közelítünk, azt látjuk, hogy nagyon egyszerű dologról van szó; a hangköltészet a maga ritualisztikus nyelvezetével egészen könnyedén visszavezethető a zenei improvizációkra, vagy a gyerekhangok működésmódjára” – hangsúlyozta Kürti Emese, hozzátéve, nem véletlen, hogy Ladik legnagyobb rajongói a gyerekek. „Ugyanazt az ösztönös, ritualisztikus, és improvizatorikus működésmódot hallják viszont, mint ami az ő teljesen elfogulatlan nyelvüket is jellemzi. Itt is a nyitottság az, ami rendkívül fontos: az a legnehezebb egy felnőtt ember számára, hogy megszabaduljon az olyan elvárásoktól, mit is kell, hogy nyújtson számára a művészet.”  
2018.07.07 20:37

Elhunyt Papp Tibor

A József Attila-díjas alkotó szerdán, élete 83. évében halt meg.
Elhunyt Papp Tibor író, költő, tipográfus. A József Attila-díjas alkotó, a magyar avantgárd meghatározó személyisége, a párizsi Magyar Műhely alapító szerkesztője szerdán Budapesten, élete 83. évében halt meg – közölte a Magyar Írószövetség és a Magyar Műhely csütörtökön az MTI-vel. Papp Tibor 1936. április 2-án született Tokajban. Középiskolai tanulmányait a debreceni Szent József Gimnázium jogelődjének intézményében, a Piarista Gimnáziumban kezdte meg, majd az egyházi iskolák államosítása után a rendszernek nem tetsző családi háttere miatt a Fazekas Mihály Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A kommunista diktatúrában családját osztályellenségnek tartották, ezért érettségi után kiváló tanulmányai ellenére sem vették fel az egyetemre. Így az egri Lakatosárugyárban lemezlakatosi szakmunkás képesítést szerzett, Miskolcon, Csongrádon, Debrecenben és Budapesten dolgozott. Az 1956-os forradalom idején Budapesten egy MTI-fotósnak segédkezett, később az ávósok keresni kezdték, emiatt 1957-ben menekülnie kellett az országból. 1957 és 1960 között Ford-ösztöndíjas volt, a Liége-i Műszaki Egyetemen diplomát szerzett, majd egyik alapítója lett a Dialogue című belga folyóiratnak. 1961-ben érkezett Párizsba, ahol szabadhallgató lett a Sorbonne-on, közben a Szabad Európa Rádió, valamint a Francia Rádió magyar adása külső munkatársa lett. Kitanulta a nyomdászmesterséget is. 1962-ben barátaival, pályatársaival közösen megalapította a magyar emigráció egyik legfontosabb irodalmi lapját, a hetvenes évek elejére avantgárd irodalmi fórummá váló Magyar Műhelyt, amely 1989-ig Párizsban jelent meg, a rendszerváltás után pedig Budapesten jelenik meg. Papp Tibor 1985-től a Polyphonix nemzetközi modern költői fesztivál alelnöke, tagja volt a Société de Bibliologie et de Schématisationnak, ahol a tipográfiai kutatócsoport vezetőjévé választották. 1992-ben a Francia Írószövetség vezetőségi tagja lett, 1997-ben a Le Temps des Cerises könyvkiadónál a Collection Union des Écrivains sorozat igazgatójává nevezték ki. Egyik alapítója és szerkesztője volt a vizuális irodalom egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert fórumának, a Magyar Műhelynek, a d'atelier című folyóiratnak és könyvkiadónak, valamint az első nemzetközi, csak számítógépen generált műveket közlő irodalmi folyóiratnak, a párizsi Alire-nek is. A kilencvenes évek elején újra megtalálta Budapesten otthonát, Párizst pedig megtartotta második hazájául. Harmincnál is több könyvet publikált, írt prózai műveket, önéletrajzi ihletettségű regényeket, verseket, vizuális költeményeket, esszéket, tanulmányokat. Ő alkotta meg az első magyar automatikus versgenerátort: a Disztichon Alfa (1994) mágneslemeze hatmilliárd verseskötet anyagát rejti. A 2000-ben megjelent Hinta-palinta című művében a generált verseken, szövegen kívül a költő már vizuális költeményeket és hangverseket is létrehozott az általa írt számítógépes programmal. A Magyar Írószövetségben több cikluson át volt választmányi tag. Munkásságáról két monográfia jelent meg: Bohár András Papp Tibor című kötete 2002-ben, Kelemen Erzsébet Testet öltött szavak – Papp Tibor vizuális költészete című könyve 2012-ben. Irodalmi és közéleti munkásságát A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (1996) és József Attila-díjjal (2003) ismerték el. Temetéséről később intézkednek. 
Témák
irodalom
2018.07.19 10:31
Frissítve: 2018.07.19 10:31

Budapesten találkoznak a világ múmiái

Publikálás dátuma
2018.07.18 14:34
Mumifikálódott kezek – lelet a váci templom alatt talált földalatti kriptából
Fotó: Népszava/
Ókori egyiptomi, inka, középkori német és a természetes úton konzerválódott váci múmiákat is láthatnak az érdeklődők a fővárosi Világ Múmiái Kiállításon.
Múmia kiállítás lesz augusztus 16-án Budapesten, a Komplex rendezvényközpontban. Az amerikai tudósok, régészek, orvosok és antropológusok együttműködésével összeállított bemutató betekintést ad az ókori Egyiptom világába, az inkák középkori civilizációjába, a dél-amerikai természeti törzsek vagy a középkori Németország életébe.  
A több száz lelet között az egyik legérdekesebb Baron von Holz, a harmincéves háború alatt elhunyt német nemesember mumifikált teste, de újra láthatóak lesznek a világhírű váci múmiák is, amelyeket a váci Fehérek templomának 1994-es felújítása során fedezték fel egy rég elfelejtett földalatti kriptában. A tárlat részeként egyiptomi állatmúmiákat és Nes-Hor egyiptomi pap mumifikálódott testét is bemutatják több más érdekesség mellett -tudatta a tárlatot szervező cég.
Mint az MTI-nek elküldött ajánlójukban írják, a testek egy részét szakrális célokkal, titkos rituálé keretében mumifikálták, míg mások a kripták, vagy lápok mélyén, természeti hatásra konzerválódtak; a tárlat látogatói pedig azt is megtudhatják, hogy az elhunytak hogyan öltözködtek, mit ettek, és milyen betegségek sújtották őseinket.
2018.07.18 14:34