Helsinki terefere

Az eheti NATO-csúcs után, hétfőn, július 16-án Helsinkiben találkozik Trump és Putyin. A washingtoni külpolitikai szakemberek közül sokan attól tartanak, hogy Trump valamilyen meglepetéssel áll elő, akkor, amikor senki más nincs a szobában, csak a két elnök és a két tolmács. Mivel Trump annyit improvizál, és mivel több fontos kérdésben olyan nézeteket vall, amelyek szöges ellentétben állnak azzal, amit saját munkatársai nyilvánosan ismételgetnek, az aggodalom nem megalapozatlan. Elvégre tavaly izraeli titkokat osztott meg az orosz külügyminiszterrel. 
Nem tudom, mi lesz július 16-án, de tudom, hogy mi volt Helsinkiben 1975-ben. A legfontosabb döntések köztudottak. Augusztus 1-jén írták alá 35 ország vezetői a helsinki záróokmányt. Amerikát Ford elnök képviselte, a Szovjetuniót Brezsnyev főtitkár. Közismert, hogy a dokumentum három részből állt. Az első rész (becenevén kosár) az európai biztonságról szólt, a második gazdasági együttműködésről, a (híres) harmadik kosár pedig az emberi jogok tiszteletéről. 
Mindezt jól tudjuk. Kevésbé ismert azonban a színfalak mögötti terefere Ford és Brezsnyev között. Július 30-án, a két küldöttség jelenlétében így kezdődött:
Brezsnyev: Lefogyott.
Ford: Úgy néz ki, hogy Ön is.
B: Stabilizálódtam.
F: Kitűnően néz ki.
B: Úgy 78 kilót nyomok. Néha 78, 79, néha 80, de ilyen határok között. Ez az én stabil súlyom manapság. Az utóbbi hat hónapban stabil maradtam.
Kissinger: Én 10 kilogrammos kilengéssel vagyok stabil. (Nevetés.)
Utána a két küldöttség komolyabb dolgokról tárgyalt. Délben - csupán a szenzációs szovjet tolmács, Viktor Szukhodrev segítségével – négyszemközt beszélgetett Ford és Brezsnyev. A tolmács feljegyzését Jan Lodal, az amerikai delegáció egyik tagja kaparta ki Brezsnyev hamutálcájából.
Brezsnyev: Szeretném megmondani önnek bizalmasan és teljes őszinteséggel, hogy a szovjet vezetés támogatja az ön elnökségét egy új ciklusra. És mi a magunk részéről mindent meg is teszünk azért, hogy ez így is legyen.
Ford: Köszönöm szépen. Arra számítok, hogy megnyerem a választást, és úgy vélem, hogy ez szolgálja majd a szovjet-amerikai kapcsolatok további fejlődését és a feszültség enyhülését is.
B: Igen, egyetértünk önnel abban, hogy ez így is legyen. De sajnos ön nyilvánosan a Szovjetuniót az USA ellenfelének titulálja, beszélgetéseink során viszont közös célokról beszél – arról, hogy az enyhülés visszafordíthatatlan legyen.
F: Biztosíthatom Önt, teljes őszinteséggel, hogy minden erőmmel azon fáradozom, hogy kapcsolataink folyamatosan javuljanak és az enyhülés visszafordíthatatlan legyen.
Vajon ki mit mond és főleg ki mit ígér Helsinkiben jövő hétfőn? Washingtoni szakemberek – nemcsak demokraták! – egy új Jaltától tartanak, attól, hogy Trump beleegyezik a Krím végleges annektálásába és Ukrajna semlegesítésébe, esetleg Szíriát is „átengedi” az orosz szférába. Talán megígéri, hogy gyengíti a NATO-t, vagy hogy nem hajtja végre a Moszkva-ellenes szankciókat? Cserébe miért? Milyen jó lenne, ha tudnánk, hogy mit tartogat Putyin dossziéja Trumpról.
2018.07.11 00:00
Frissítve: 2018.07.11 08:18

Trump szerint máris megjavult a rossz orosz viszony

Publikálás dátuma
2018.07.16 19:07

Fotó: AFP/
Washington és Moszkva viszonya még soha nem volt ilyen rossz – írta a Trump a helsinki csúcs előtt. Néhány órával később már azt mondta: gyakrabban fog találkozni orosz kollégájával. Putyin a fontos kérdésekre is kitért, például a nukleáris fegyverzetcsökkentési szerződés meghosszabbítására.
Donald Trump és Vlagyimir Putyin, a néhány korábbi nemzetközi konferencián megszervezett, rövid beszélgetésük után most Helsinkiben tartott első ízben hivatalos kétoldalú megbeszélést egymással. Ez után, az újságíróknak mindkét vezető az együttműködésének a szükségességét hangoztatta, és a közös sajtótájékoztatón igyekeztek szőnyeg alá söpörni azokat az aggályokat, amelyek a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányba való orosz beavatkozással kapcsolatban merültek fel.  Trump úgy fogalmazott: meg kell találni az együttes tevékenység lehetőségeit a közös érdekek mentén, és hogy a termékeny párbeszéd nem csupán az Egyesült Államoknak és Oroszországnak jó, hanem az egész világnak. Az amerikai elnök azt mondta, biztos abban, hogy ezután gyakran fog találkozni orosz hivatali partnerével.  Putyin a sajtótájékoztatón „nyíltnak és tárgyszerűnek” nevezte a találkozó légkörét, annak kimenetelére pedig a „sikeres és hasznos” kifejezést használta. Az orosz elnök azt is elmondta: Trump felvetette neki a választási kampányba való állítólagos orosz beavatkozás kérdését, amire ő újra csak azt tudta válaszolni: az orosz állam soha nem avatkozott be, és nem is szándékozik beavatkozni amerikai választási folyamatokba. 

Putyin elkésett

A finn elnöki palotában tartott csúcstalálkozó csúszással indult, mert Putyin repülőgépe a tervezettnél később szállt le Helsinkiben. Trump már vasárnap este a finn fővárosba érkezett. Az első, négyszemközti – vagyis csak a tolmácsok jelenlétében lefolytatott – megbeszélés aztán a tervezett másfél óra helyett több mint két órán át tartott a két elnök között. Utána kezdődött meg az amerikai és az orosz delegáció közös munkaebédje, majd Trump és Putyin közös sajtótájékoztatója zárta az eseménysort.  
Trump már a négyszemközti megbeszélés után is nagyon jónak értékelte a most megkezdett párbeszédet. Előtte az amerikai elnök azt mondta, hogy a világ azt várja tőlük, végre jöjjenek ki egymással, ami eddig sehogyan sem ment. Trump szerint adott a lehetőség a „rendkívüli viszony” kialakítására. A tárgyalások témái közt a kereskedelmet, a védelmet, a rakétákat, a nukleáris fegyvereket és Kínát említette. Putyin is azt hangoztatta, eljött az ideje, hogy alaposan megvitassák a kétoldalú viszony és a világ különböző „forró pontjaival” kapcsolatos kérdéseket. Putyin a sajtótájékoztatón kitért arra, hogy a két hatalomnak meg kellene vitatnia a 2010-es START nukleáris fegyverzetcsökkentési szerződés meghosszabbítását, illetve a közepes hatórtávolságú nukleáris erőkről 1987-ben kötött szerződésnek a végrehajtását.     

Boszorkányüldözés a nyomozás

Néhány órával a helsinki csúcstalálkozó előtt, Twitter-bejegyzésében Donald Trump „az Egyesült Államok ostobaságának” tulajdonította, hogy megromlottak Washington és Moszkva kapcsolatai. Úgy fogalmazott, hogy Oroszországgal soha nem volt ilyen rossz a viszony, mégpedig Amerika hosszú éveken át tanúsított ostobasága, illetve az általa boszorkányüldözésnek nevezett Mueller-vizsgálat miatt. Erre reagálva Hillary Clinton, aki a 2016-os elnökválasztáson Trump demokrata párti ellenfele volt, szintén Twitter-bejegyzésben azt kérdezte az elnöktől, tudja-e egyáltalán, hogy melyik csapatban játszik.      A záró sajtótájékoztatón megkérdezték Trumptól, kinek hisz, Putyinnak, vagy az amerikai hírszerzésnek, valamint arra is rákérdeztek, valóban csak Amerika ostobasága volt-e a viszony megromlásának az oka. Trump az előbbi kérdésre adott válaszában egyfelől azt mondta, nem érti, mi értelme lett volna az orosz félnek beavatkoznia az amerikai választási folyamatba, másfelől demokrata párti ellenfeleinek a bírálatára terelte át a szót. Az utóbbi kérdésre pedig azt mondta, hogy a viszony eddigi megromlásáért mindkét fél visel felelősséget.

Közjáték

A sajtótájékoztató kezdete előtt nem sokkal egy férfit vezettek ki a biztonsági őrök a teremből, aki feltehetően újságíróként jutott be, de egy papírt tartott fel, amelyen a nukleáris fegyverek betiltását követelte. Alapot nem akarta átadni és nem is akart önként távozni, így erővel cipelték ki.
2018.07.16 19:07
Frissítve: 2018.07.16 19:17

Ne fogjunk semmit a butaságra

A rutinos ex-politikus, Horn Gábor A butaság hatalma című utolsó írásában, mindenféle helyes dologról beszél, amikor régi-új ellenzéki politikákat sürget. De alapvetően, egzisztenciálisan és stratégiailag téved, amikor “butának” nevezi a társadalmi többséget. “A butaság hatalma ül most tört az országon” – írja, és ez a szó szoros értelmében kártékony. Nem egyszerűen lekezeli a közvéleményt, amikor azt sugallja, hogy nem hallották meg a mi okosságainkat, esetleg nem engedték nekik, hogy meghalljanak bennünket. Hanem – véletlenül vagy szándékosan, de - felmenti az ellenzéket. 
Amivel rosszabbat nem is tehetne neki. Mi jól mondtuk, amit mondtunk, de hát ezeknek, ugye? Nem hallották meg, esetleg igen, de nem értették, amit nekik mondtunk. 
A Horn Gyula kormányzása és a bukás közötti években a szoclib koalíció értékvilága, üzenetei a középosztályhoz szóltak. Annak nyelvét használták, annak értékvilágát jelenítették meg. Azt hitték, így szolgálják igazán a modernizációt, amely egyébként is a nagyvárosokban jelenik elsősorban meg. A többiek meg érjék be azzal, amit belőlünk megértenek. Sokan a szocialista politikusok között, az utolsó években maga Gyurcsány is, hittek az ilyesmiben, vagy legalábbis felmondták ezt a leckét. Ami persze meghatározó mértékben a szabad demokratáktól jött, s aminek elfogadtatásában annak idején Horn Gábor személyesen is, koordinációs államtitkárként is nagy szerepet vállalt. 
Mindegy, történt, ahogy történt, de most nem kellene megint elővenni a “hozzánk képest buták” szöveget. Közhely, hogy a Fidesz bázisa talán több mint egy évtizede a kisvárosok “nem-diplomásai” közül kerül ki. De ez még nem jelenti, hogy ebben a világban csak bunkók élnének. Aki csak egy kicsit utazik a leghétköznapibb menetrendszerű buszokkal az országban (az utolsó egy-két hónapban én ezt megtettem Kecskemét környékén, meg Hódmezővásárhely és Szeged között), ötpercenként megtapasztalhatja, hogy e térségek is modernizálódnak. Megnézheti, milyen trikókat hordanak, milyen fagylaltot nyalnak, milyen sporttáskákkal járnak azok, akik péntek délután hazafele tartanak és az egyes megállóknál kiszállnak. 
Az ő világukat a pesti okosok nem tudták megszólítani, vagy inkább nem akarták. De ez nyelvi probléma volt, és nem azt jelentette, hogy ezek az emberek, térségek meghatározó módon kimaradtak volna a magyar modernitásból. Amiben persze vannak helyi értelmezések és értelmezhetetlenségek, de azoknak a “politikai butasághoz” semmi közük nincs. 
Az ország a gazdasági fejlettségi szintjéhez képest szinte mindenütt jobban globalizált (egyébként a nemzetközi mérések szerint nemcsak Európa, hanem az ipari világ egyik leginkább globalizált térsége). Például az egyik nagyszabású ilyen tárgyú összehasonlításban mintegy nyolcvan országból a 10. Magyarország. A 9. Finnország, a 11. Kanada. (MT Globalisierungsreport 2018. 9. old.) Mindez éppen nem a népi butaságról tanúskodik, hanem inkább csak a kreativitáshiányról a progresszív politikában. 
Vagyis arról, hogy először is nem tudjuk a globalizáció és a modernizáció közötti megélt különbséget felmutatni és értelmezni azok számára, akiknek ez valódi tapasztalat - és nemcsak az alföldi tanyaközpontokban, falvakban, hanem egyébként az ország nagyvárosaiban is. A kormányoldal nagyon sok újat nem mond, de azt legalább begyakorolta, a közönség egy része meg elvan ezzel. A progresszív oldal pedig nem mond olyasmit, ami a körúton vagy a Szent István parkon kívül hasonlítana a megélt tapasztalatokra. És ez nem butaság kérdése. 
Amit mond, azt egyébként a pesti egykori munkás elővárosokban sem értik, de ott még egyelőre a baloldali pártoknak van valamilyen hitelességük, akárkik mondják is fel a sokszor ott is értelmezhetetlen szövegeket. De hát ez a kegyelmi időszak sem tart túl sokáig.
2018.07.16 12:17
Frissítve: 2018.07.16 15:11