Oktatás és innováció

Az a közhelyszámba menő megállapítás, hogy a ma iskolája határozza meg a holnapot, igaz. Mielőtt elkezdünk tehát gondolkozni az oktatás tartalmán, el kell döntenünk, milyen Magyarországot szeretnénk a jövőben Ebben a kérdésben az állampolgárok túlnyomó többségének akarata egyértelmű: olyan jólétben kíván élni - belátható időn belül -, mint szerencsésebb embertársai a legfejlettebb nyugati országokban. (Ezért váltott rendszert, ezért cserélgeti - hiábavalóan - a kormányokat.) Olyan oktatást kell teremteni, amely biztosítja a kívánt ütemű felzárkózáshoz szükséges fenntartható fejlődést.

A rendszerváltás óta - amikor megszűnt a KGST - Magyarország más kelet-közép-európai, dél-európai országokhoz hasonlóan passzív fejlődési stratégiát követ, amely az olcsó munkaerő kínálatával, az infrastruktúra fejlesztésével, adó- és más kedvezményekkel becsábított külföldi működő tőkétől remél előrelépést. Az így elérhető lassú és ellentmondásos fejlődés nem képes lépést tartani a társadalom ellenállhatatlanul feltörő igényeivel a jobb életre. Kedvező változást csak egy aktív fejlődési stratégiára való áttérés hozhat, amely az innovációra épül.

A mai magyar oktatás deklaráltan munkaerőt képez, másra nem is alkalmas. A munkaerő a legrosszabb feltételekkel eladható áru, amelynek értékesítési lehetőségei az automatizáció, robotizáció térhódításával rohamosan csökkennek. Csak a fiatalok vállalkozói, innovációs potenciáljának fejlesztése és mozgásba hozása biztosíthatja az ország állampolgárai által elvárt ütemű fenntartható fejlődését. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy képesek legyünk piacképes termékek, ezáltal fenntartható munkahelyek létrehozására. Ennek megfelelően az oktatás középpontjába a gondolkozás, a kreativitás, a vállalkozószellem fejlesztését kell állítani. Ha valaki számára nem lenne világos az összefüggés ezen képességek, s az innováció között, gondolja át Oláh György szavait: - "Ha nincs ötlet, a sok pénz sem segít".

Ehhez képest az Unió által fejlesztendőként megjelölt - s Magyarország által is elfogadott - nyolc kulcskompetencia között nem szerepel a kreativitás, nem szerepel a gondolkozás, és bár a vállalkozói kompetencia igen, fejlesztésével nemigen törődnek. (Ez az oka a közösség gyengélkedésének, rossz innovációs teljesítményének.) Az idáig érvényben lévő Nemzeti Alaptantervek nálunk sem tartották külön figyelmet érdemlőnek a kreativitás, avagy a gondolkozás fejlesztését, hanem azt az egyes tantárgyak keretében vélték megvalósulni. Ez fatális tévedés! A meglévő tantárgyak alapvetően másra, különböző ismeretek átadására szolgálnak. Azt állítani, hogy ezek oktatása közben egyúttal megtörténhet például az alkotóképesség megfelelő fejlesztése, ugyanolyan képtelenség, mint kijelenteni, hogy nincs szükség testnevelésre, mert a gyerekek cipelik a táskáikat, emelgetik a kezüket, és néha még a tábláig is elsétálnak. Az alkotóképesség magától értetődően az alkotó tevékenység gyakorlásával fejleszthető, amelynek a mostani oktatás nem biztosítja sem a kereteit, sem a személyi feltételeit.

A vállalkozói kompetencia viszont egyike a nyolc kulcskompetenciának, mégse tettek egy lépést sem fejlesztése érdekében az ezidáig kormányon lévők. A jelenlegi a pénzügyi képzés beindításától várja a vállalkozói aktivitás növekedését. Eredetileg ezt a pénzügyi tudatosság erősítésére szánták - s főleg a hitelproblémákkal indokolták -, de hazai és összehasonlító nemzetközi kutatások szerint a lakosság pénzügyi alapismeretei nem maradnak el a nemzetközi átlagtól. A kutatási eredmények viszont azt is mutatják, hogy még a pénzügyekben jártasabb magyar fiatalok is alig mernek, akarnak vállalkozni. A pénzügyi képzés tehát a vállalkozói aktivitás erősítésére is alkalmatlan. Egy 2011-es adat szerint a Budapesti Gazdasági Főiskola végzett hallgatónak mindössze 1 százaléka indított saját vállalkozást. Abszurd az a feltételezés, hogy egy lényegesen felületesebb képzés jobb eredménnyel járna. A fiatalok vállalkozói aktivitásának növekedését a gyakorlati vállalkozói képzésben való részvételükkel lehet biztosítani (ezt uniós felmérés bizonyítja, mely szerint a résztvevők egyötöde tanulmányai befejezése után saját céget alapít).

Az új követelmények teljesüléséhez meg kell teremteni a tevékenység alapú oktatást. Az iskolákban helyet kell kapniuk mindazoknak a fontos tevékenységi formáknak - kicsiben és leegyszerűsítve -, amelyek az életben várják a fiatalokat, s ezekhez kell kapcsolódnia minél több ismeret elsajátításának. A művészeti oktatás fejlesztésével, bővítésével, egy új tantárgy, a "forma és konstrukció" bevezetésével biztosítható lenne a kreativitás fejlesztése, a gyakorlati vállalkozói képzés általánossá tételével a vállalkozói kompetenciáké. A különböző tevékenységek gyakorlása során adódó problémák megoldása fejlesztené a diákok gondolkozását, rászoktatná őket a fejük használatára. Ezek a változtatások alapvető feltételei az innováció erősítésének, egy széles, rátermett, produktív vállalkozói réteg létrehozásának, amely biztosítani tudja az állampolgárok által elvárt fejlődést.