Nyers Rezső;nekrológ;

2018-07-27 08:50:00

Búcsú Nyers Rezsőtől

Amikor Nyers Rezsőtől búcsúzunk, akkor sokunk elvtársától, egykori vezetőnktől, a több mint 150 éves magyar szocialista mozgalom egyik kiemelkedő alakjától, a XX. századi magyar közélet sokáig mértékadó szereplőjétől, az 1956 utáni nemzeti történelem egyik legjelentősebb formálójától veszünk búcsút.

A nemzeti tragédiába torkolló felkelés és szabadságharc és az 1989-90 közötti időszak történetét nem lehet igaz módon megírni Nyers Rezső tevékenységének elemzése és értékelése nélkül. Nélküle minden másképp lett volna, és sok minden nem lett volna, vagy legalábbis nem úgy lett volna, ahogy végül is lett. Igaz ez a 60-as évtizedre, a magyar társadalom egésze szempontjából talán legsikeresebb időszakra a XX. század folyamán, mert Nélküle szegényesebb lett volna a kádárizmus és a magyar-szovjet kiegyezés is. Igaz ez a lázas nyolcvanas évekre is.

Nyers Rezsőt - aki sokunk számára Rudi bácsi volt, persze csak a háta mögött – a politikust, mint mindenkit a tettei alapján kell megítélnünk. Azt kell kérdeznünk: ment-e valamennyit a világ, a haza előre, javult-e az emberek élete neki köszönhetően. Ezekre a kérdésekre egyértelmű igennel kell felelnünk. Ez azért lehetett így, mert hitte, lehet javítani a dolgokon, mert volt egy álma: a demokratikus szocializmus, amelyről soha, a legnehezebb helyzetekben sem mondott le, és mert ugyanakkor mindig azt az itt és most adott lehetőséget kereste, amely segít javítani az itt és most élő tömegek és a nemzet helyzetén. Nyers Rezső soha nem veszítette el a realitásérzékét, ennek alapján döntött mindig. Akkor is, amikor szerepet vállalt az 1956 utáni konszolidációban, akkor is, amikor a szövetkezeti mozgalom modernizálásán és demokratizálásán munkálkodott, és akkor is, amikor vállalta a gazdasági reform előkészítését és irányítását. Kész volt előrelépni, ha ennek értelmét látta, és kész volt hátralépni, ha nem látta értelmét elöl maradni, ha csak elvei, programja feladásával maradhatott volna a posztján.

1988-ban újra vezető szerepet vállalt, mert segíteni akart a gazdasági és politikai válság leküzdésében, mert lehetőséget látott a szocializmus demokratikus modelljének megalkotására. Ez akkor egyáltalán nem volt egy istentől és embertől elrugaszkodott elképzelés. Elég csak az akkor még fennállt geopolitikai helyzetre vagy a Szocialista Internacionálé 1989-es nyilatkozatára gondolnunk. Röviddel később, a nemzetközi helyzet gyökeres megváltozása után Nyers Rezső az egyik kulcsszereplője a békés átmenetnek, az új baloldali párt megalakításának. A realizmus és az elkötelezettség érvényesült akkor is, amikor vállalta, hogy ő legyen az MSZP első elnöke, bár tudta: a következő időszak nem a támadás, hanem a védekezés, az erők megőrzésének és megújításának az időszaka lesz.

Nyers Rezsőnek fegyelmező volt a tekintete, jelenlétében nem lehetett akármit mondani, jól meg kellett gondolni minden szót és javaslatot. Széles látókörű, csendes, de határozott politikus volt. Tekintélye előtte járt. Mielőtt belépett volna egy terembe, mielőtt fellépett a szónoki emelvényre, csend lett, tudta mindenki: most oda kell figyelni.

Kegyes volt hozzá a sors: gazdag, eseménydús életet adott neki, de a végén bosszút is állt rajta, nem engedte ki könnyen a kezéből. Egy életet azonban nem lehet, nem igazságos a legvége felől megítélni, mert a vég mindig igazságtalan.

Tegyük fel a kérdést: tanulságai vannak Nyers Rezső életének, vagy öröksége van? A válasz: is-is. Szerintem az egyik legfontosabb tanulság az, hogy a baloldaliság nincs kapitalizmuskritika és az adott jelenen túlmutató jövőkép nélkül. Számára ez a jövőkép a demokratikus szocializmus volt, amelyben hitt fiatal korában, és amelyhez a rendszerváltás pillanatában is ragaszkodott. Az alakuló kongresszuson mondott beszédében kiállt a demokratikus szocializmus értékeinek vállalása mellett, azok képviseletét látta az új párt eszmei alapjának. 

Nyers Rezső kész volt elfogadni a történelmi realitásokat, de nem tudta szükségszerűnek elfogadni a társadalmi igazságtalanságokat. Nem tudott belenyugodni az emberekre, társadalmakra, nemzetekre kényszerített egyenlőtlenségekbe, a kiszolgáltatott helyzetekbe. Mi sem nyugodhatunk bele a világ, hazánk mostani helyzetébe, a dolgok mai menetébe.

Nem nyugodhatunk, már csak azért sem, hogy ő békében nyugodhasson.

Az írás a Nyers Rezső temetésén csütörtökön elhangzott búcsúbeszéd szövege.