Szobrokkal a Föld körül

Aki valaha is látta a Gellért-hegyen a Filozófiai kert című szoborcsoportot, az valószínűleg sosem felejti el annak látványát. A harmóniát árasztó mű középpontjában egy kör található, melynek szélén Ábrahám, Ehnaton fáraó (IV. Amenhotep), Jézus, Buddha és Lao-ce áll, akiktől a négy világvallás eredeztethető, és akik egy acélgömb felé fordulnak, így jelképezve az emberiség egységét. A közelükben három gondolkodó, Assziszi Szent Ferenc, Dharma herceg (Bódhidharma) és Mahatma Gandhi látható. A művész ezen alkotásának mását és még számos művét tekinthetjük meg a Műcsarnokban a születésének századik évfordulójára rendezett kiállításon.

– Wagner Nándor háromszor kezdte újra a karrierjét, a szobrai pedig négy országban láthatók, mint Romániában, Magyarországon, Svédországban és Japánban – avat be a művész életébe Fazakas Réka, a kiállítás kurátora, majd hozzáteszi, a tárlat is arra tesz kísérletet, hogy végigjárja Wagner Föld körüli útját. Az 1922-ben, Nagyváradon született művész élete ugyanis tényleg kalandos volt, igaz, a második világháború miatt az 1940-ben megkezdett szobrász szakot csak 1946 és 1947 között tudta befejezni a Képzőművészeti Főiskolán. Az ötvenes évektől viszont számos kiállításon vett részt, és köztéri megbízásokat is kapott, miközben várbazári műtermében dolgozott.

És noha már ekkor újító szoborterveket alkotott, mint a Corpus Hungaricum című alkotás, vagy egy József Attiláról mintázott szobor, azok a korszak szocialista realista stílusa miatt nem valósulhattak meg. Egy nagy méretű köztéri alkotását, a Vízhordó lányt 1955-ben Dunaújvárosban mégis felállították. A jelen kiállításon is láthatjuk Wagner ezen műveiről készült fotókat, videókat, valamint több megvalósult vagy csak tervként létező szobrának gipszváltozatát is.

A művész életében 1956 fordulópontot jelentett. Mivel részt vett a forradalmi eseményekben, ezért emigrálni kényszerült. A feleségével, Győrffy Dórával és három gyermekével Svédországban, Lund városában telepedett le. Itt született a művész negyedik gyermeke, miközben a városi egyetemen rajztanári állása lett, és végre szabadon alkothatott. Első megbízását 1963-ban kapta, a lundi temetőbe készítette el krómacélból az Angyal című absztrakcióba hajló szobrát, mely a második világháború lengyel áldozatainak és menekültjeinek állít emléket. Szintén erős alkotás a Gävle városában felállított Táncoló gyerekek című négyalakos kútszobra, mely a budapesti Játszó fiúk című művének továbbgondolt, szintén krómacél alkotása – a légies mozgású figurák akár Henri Matisse A tánc című festményének alakjait is felidézhetik.

– Wagner sorsa később újabb fordulatot vett, amikor feleségétől elvált, mert beleszeretett tanítványába, Akiyama Chiyo képzőművészbe, akivel összeházasodott, majd 1969-ben Japánba költözött, ahol Mashikóban, a fazekas- és kerámiaközpontban leltek otthonra – mondja Fazakas Réka. Az új környezet Wagner művészetére jócskán kihatott, hisz az alkotó korábban is érdeklődött a keleti kultúra iránt. Mashikóban műterem-lakást és teaházat épített, utóbbi méretarányos mását a Műcsarnokban is megtekinthetjük. Japánban pedig szintén több köztéri szobrot alkothatott, 1974-ben például elnyerte a Tokió-Narita repülőtér melletti részre kiírt nemzetközi szoborpályázatot, így az Utazók védőszentje című, rozsdamentes acélból készült kompozícióját a Szivárvány szökőkúttal együtt felállíthatta. Két, Japánban készült művének változatát pedig Budapesten is láthatjuk: a Gellért-hegyen a már említett Filozófiai kertet és a Várnegyedben a Földanya című gömbplasztikát, mely egy gyermekét ölelő alakot ábrázol.

A jelen kiállításnak is az előbbi a fő attrakciója: a Műcsarnok apszisában a szervezők felállították az eredeti mű 3D-s technikával nyomtatott változatát. A kör szélén újra vár minket Ábrahám, Ehnaton, Jézus, Buddha és Lao-Ce, valamint mögöttük Assziszi Szent Ferenc, Daruma herceg és Mahatma Gandhi, miközben a falon olvashatjuk a mű alcímét is: „Egymás jobb megértéséért”.