Hova hátrálnak?
A magyar balliberális oldal 2006 ősze óta (még ha ez sok oldal is mostanában) folyamatosan hátrál. Most már nemigen van tovább, még egy-két lépés, és jön a szakadék. Vajon elkerülhetetlen-e a zuhanás, vagy van út előre is? Szerintem van, és az alábbiakban igyekszem kifejteni, miért.
2009. November 20., 06:37
Ossza meg!
facebook
iwiw
A hátrálás oka egyszerre volt törvényszerű és fatális. Az őszödi beszédet, bármennyire bátor volt is, nem lett volna szabad elmondani, még kevésbé lett volna szabad kicsempészni, ez a fatális pech azóta is sújtja az MSZP-t, ám ha Gyurcsány nem mond semmilyen beszédet, akkor is megfordul a tavaszi, győzelmi hangulat, hiszen az Európai Unió és a nemzetközi pénzpiac szigorú figyelmeztetéseit nem lehetett semmibe venni. Mindenképpen rendbe kellett hozni az államháztartást, ami nagyon népszerűtlen, és a Fidesz akkor is hazugsággal, az ígéretek megszegésével vádolta volna Gyurcsányt, ha nincs őszödi beszéd. Hogy aztán a szegény embert még a világválság ága is húzta, az már csak ráadás.
Közben azonban az ellenzék jótékony közreműködése nyomán az a kép alakult ki a baloldalról, hogy az elmúlt hét évben tönkretette az ország gazdaságát, nyomorba taszította a magyar népet, és annyira megtépázta az orbáni időszakban még virtuskodó középhatalom képzetét keltő büszke országot, hogy mára szlovákok és más "hasonló jöttmentek" szabad prédája lettünk. Mi több, a szocialisták bűne a cigányprobléma és ennek nyomán az elszabadult szélsőjobboldal is. Orbán bezzeg kiosztott volna két pofont, ellenben a gyenge szocialisták még ezt sem merik. Magáról Gyurcsányról a jobboldal vezetői és a jobboldali média jelesei kötetnyi jelzőt dobtak be a köztudatba, hogy lejárassák őt is és vele a baloldalt. Csak mutatóba néhány: pszichopata, gyenge idegzetű, jellemtelen, paprikajancsi, szarházi, ámokfutó, szélhámos, gazember, gengszter, bohóc, mocsok, véreskezű Néró, csaló, féreg, szörnyeteg, pojáca, nemzetáruló, vérszívó csótány, lótolvaj, ripacs, patkány, luciferkó, lúzer, csaló, sehonnai bitang. Nem véletlen tehát, hogy Magyarország a totális csőd előtt áll, a haza már-már elveszett, és csakis egy bátor, erőt mutató jobboldal tudja megmenteni.
Amivel szemben jelenleg csupán annyit tudnak a szocialisták felmutatni, hogy kezelik a válságot. Nem nyerő. Védekező üzemmód. Nem mintha Gyurcsány sokszori kísérletei az ellentámadásra vagy a reformok folytatására 2007-ben és 2008-ban sikerrel jártak volna. Vagy ő volt következetlen, vagy a pártja kényszerített rá túl sok kompromisszumot, vagy az SZDSZ kötötte az ebet a veszett fejszéhez, a lényeg az, hogy módszeresen kikezdték a miniszterelnök erejét és hitelességét. Nem véletlen, hogy a Fidesz Bajnait is megpróbálja mindenáron Gyurcsánnyal összekötni, hátha Őszöd még rá is árnyékot vethet. Na ebből az árnyékból kellene végre kilépniük a magyar balliberálisoknak. Mert ha elismerte is Gyurcsány, hogy sokszor kénytelen volt hazudni és trükközni (mint ahogy a világon minden politikus és vezető kénytelen), azóta nem elsősorban a sarokba szorított MSZP, hanem az ellenzék hazudik. Minden áldott nap azt hazudja a magyar polgárnak, hogy az állam gondoskodni fog róla, és közben kevesebb adót szed, ráadásul ebben a végrehajthatatlan hadműveletben kevésbé fog eladósodni. A 2006-os választási kampánynak is ez volt a legfőbb hazugsága, ám akkor is a Fidesz hazudta a méretesen nagyobbat, mégis Gyurcsányon ragadt az egész.
Legalább most kéne fölébredni, és világossá tenni a választók előtt, hogy a folyamatosan hazugozó ellenzék mind a mai napig megpróbál mindenkit becsapni. Azt az igazságot kellene a választó fejébe (nem verni, hanem valahogyan) eljuttatni, hogy a baloldal tanult a hibájából, igyekszik nem ámítani és hitegetni az embereket, a jobboldal azonban egyszerre vádolja az ellenfelet hazugsággal és hazudik tele szájjal. Mert amit ígérnek, az lehetetlen, ha megpróbálnák megcsinálni, az ország hónapok alatt valóban csődbe menne, ugyanakkor most minden ellenkező híresztelés ellenére nincs csődben, és az elmúlt hét és fél év a sokszor hibás gazdaságpolitika ellenére sem volt kudarcok halmaza. A 2010-es választások idejére a magyar államháztartás nem fog rosszabbul állni, mint az Európai Unió általában, és onnan kezdve csak az lesz a kérdés, hogy mennyire leszünk képesek újból idevonzani a külföldi tőkét. A minden politikai oldalról egyaránt hangoztatott adócsökkentés mellett ugyanis a magyar állam pénzügyi lehetőségei igen korlátozottak lesznek a munkahelyteremtésre, akármit állít is az ellenzék. Továbbra sem lesz más utunk, mint a külföldi beruházók idecsalogatása, amihez persze nemcsak kevesebb adó- és járulékteher, hanem jobb oktatás és képzés is kell, hogy legyen alkalmazható munkaerő. De ha erre kiemelten költ majd az állam (és jól teszi), akkor végképpen nem marad pénz kétes eredményességű állami munkahelyek létesítésére, vagyis egyetlen esélyünk továbbra is a külföldi tőke, illetve a magyar vállalkozások velük való összekapcsolása.
Ehhez képest a Fidesz folyamatosan fúrja a külföldi tőkét, kurucosan ellenük igyekszik hangolni a magyar választót, és még emiatt is a kormánynak kell magyarázkodnia. A szokásos védekezési üzemmódban. Az új balliberális stratégiában tehát a Fidesz fegyverét kellene a Fidesz ellen fordítani. 1. A Fidesz hazudik, méghozzá gátlástalanul. 2. A hazugságokkal Magyarországot járatja le, olyan képet festve rólunk, amely alkalmas a külföldi beruházók elriasztására. 3. Az Apolló gumiabroncsgyártól a pécsi vízmű francia tulajdonosáig sokan kénytelenek távozni, de ebbe az ország rokkan bele. 4. Az ország infrastruktúrája, közlekedési hálózata ma sokkal alkalmasabb a beruházók fogadására, mint négy vagy nyolc éve. Versenyképesebbek vagyunk. 5. A baloldal által megerősített szociális háló még a példátlan világválság szorítását is túlélte, a társadalom nem roppant meg, alapjában nincs tehát szégyellni-, legföljebb sok javítanivaló.
Ehhez a stratégiához persze hiteles, megbízható miniszterelnök-jelölt kell. Olyan, aki az elmúlt évek baloldalra szórt rágalmaiból kimaradt, mert nem szerepelt a politika élvonalában. Hogy van-e olyan ember, akit ismernek is, de nem is jutott neki az állandó támadásokból, képes is állni a természetszerűen azonnal rázúduló támadásokat, valamint van is benne kellő erély és határozottság a hátrálás helyett az előretörésre, azt nem nekem kell megmondanom. De valakiknek sürgősen.
Bolgár György /
