Nem az a kérdés
Nem az a kérdés, hogy Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltségre, vagy akár a miniszterelnökségre alkalmas politikus-e. Nem is az, hogy a valószínűnek látszó ellenzéki szerepben jó vezető lesz-e, képes-e arra, hogy ütő- és fejlődőképes pártot építsen. Még csak az sem kérdés, hogy maga mögé tudja-e állítani az MSZP-t és támogatóit, valamint a párttól elfordult korábbi szavazókat. A reális kérdés az, hogy megállítható-e vele a centrumban (amely Magyarországon sajnos rendkívül kicsi) és az attól balra lévő jóval nagyobb erők széthullása és/vagy összezsugorodása.
2009. November 27., 06:24
Ossza meg!
facebook
iwiw
Mondhatnám azt is egyszerűbben, hogy a demokraták széthullása, de azért nem mondom, mert meggyőződésem, hogy a jobboldalon is sok a demokrata, magában a Fideszben is (mint ahogy természetesen akadnak nem demokraták a baloldalon is). A nagy jobboldali párt vezetése azonban olyan tudatosan alakította ki demagóg, nacionalista, populista és tekintélyelvű politikáját, hogy a fideszes demokraták elhallgattak vagy háttérbe húzódtak. Orbán már a kilencvenes évek elejétől kezdve jól érezte, hogy a magyar társadalomban erre a hangzatos politizálásra, amelyhez egyébként a sérelmi és az erőpolitika is szervesen hozzátartozik, rengeteg vevő van, és a jobboldalon ezt a hangot kell megütnie a sikerhez, csak éppen 2002-ben és 2006-ban elhitette magával, hogy a jobboldal lelkesedése a társadalom többségét is magával ragadja. A sors szomorú iróniája, hogy most, amikor valóban óriási (közvélemény-kutatási) többség áll a tekintélyelvű populizmus mögött, olyan látszatot sikerült keltenie, mintha a szocialisták lettek volna a demagóg populisták, sőt a demokrácia felszámolói, élükön a dirigáló Gyurcsánnyal. A Fidesz most bátran verheti a mellét, hogy mennyire becsületes demokrata párt, méghozzá igazi népi demokrata, mert adna a népnek minden földi jót, ha a szocialisták nem lopnának és csalnának. Egyúttal erős demokratának is beállíthatja magát, hiszen mindenkit megvédene ebben az országban (a rendőrségtől is, bár ugyanazzal a lélegzettel erősebb rendőrséget követel), miközben a szocialisták állítólag szétverték az államot meg a rendőrséget, sőt ők szabadították a hazára a Jobbikot meg a Gárdát.
A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány bizonyára sok mindent elrontott. De a Fidesz nélkül - amely 2006 őszén az utcán akarta megbuktatni a szocialista kormányt, nem riadva vissza a szélsőségesek nyílt támogatásától, felbujtásától sem - ez a műsor nem jöhetett volna létre. Ha az utcai erőszakra a rendőrség nem ad erőszakos (és néha túlzottnak látszó vagy akár törvényeket sértő) választ, akkor az erőszakos nyomásgyakorlás, az állam megfutamítása, magyarán a puccs bizonyára sikerül is. Hiszen egy állam és kormánya, amely nem képes magát és a békés társadalmat megvédeni, föl kell, hogy adja (Károlyi Mihályt bezzeg mennyire szidja a mai jobboldal, amiért annak idején ezt tette), Gyurcsány azonban nem adta föl, és igaza volt. Ez a precedens ugyanis még súlyosabb következménnyel járt volna, mint ami bekövetkezett. Azzal, hogy onnantól az utcai szélsőség királycsináló, a demokráciát megkerülő szerephez jutott volna, a magyar köztársaság akkor is végzetesen meginog, ha egy esetleges idő előtti választáson a Fidesz nagyon győz. Látjuk, hogy elég volt a szélsőségeseket bíztatni, hónapokon át nemcsak politikailag, de fizikailag is melléjük állni, és mára mennyire megizmosodtak, néha még a Fideszt is fenyegetve. Hát még ha győztek volna az utcán.
Mindenesetre ma ott tartunk, hogy jobbról egyszerre két súlyos veszély is fenyegeti a demokráciát. Az egyik az alkotmányos demokráciát nyíltan támadó és felrúgni készülő szélsőjobb, a másik a magát mérsékelt európai pártnak mutató Fidesz, amely a szokásos kettős beszéddel helyezi kilátásba ugyanezt. Csak egyetlen friss megnyilatkozást kiemelve a sok közül: Orbán nemrégiben közölte: tiszteletben tartja az alkotmányt, de nem tiszteli. Nincs benne semmi, amit az ember a szívével érinthetne meg, vagy amit tisztelhetne, mondta a Fidesz vezetője, és egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy egy ilyen megnyilvánulás után egy nyugati politikus kiírná magát a közéletből. Nem azért, mintha akármelyik alkotmányt ne lehetne módosítani. Hanem azért, mert a jelenlegi magyar alkotmány alapelvei egyetemes értékek. Ha Orbán számára közülük egy sem tiszteletreméltó, akkor mutatóba egy-kettő, mindjárt az alkotmány elejéről.
1.§ Magyarország köztársaság.
Ha ez nem tiszteletre méltó, akkor semmi. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a köz az ország, amelyben senkinek, például egy királynak sincsenek előjogai. Hogy ez a gyakorlatban természetesen nem egészen így van sem nálunk, sem másutt, az nem lényeges, az elv ugyanis mégiscsak alapvető, kikövetelhető, és minél tisztességesebb megvalósulásáért kell például egy demokráciában politizálni.
2.§(1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
Ez vajon nem érinti meg Orbán elnök úr szívét? Mintha ezért küzdött volna a rendszerváltás idején. És mintha ez volna az alapja mindennek, ami jó, követendő, elérendő. Persze erről a paragrafusról is mondhatja bárki, hogy se nem vagyunk teljesen függetlenek, se teljesen demokratikusak, hát még jogállamiak, de ha az alkotmány ezt mondja ki, akkor kettőzött erővel tessék dolgozni az alkotmányos alapelvek érvényesüléséért!
2.§(3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
Tessék mondani, ezt nem kell tisztelni? Nem hiszem el, hogy egy vezető politikus képes ilyen kijelentésekre ragadtatni magát. Pontosabban csak akkor hiszem el, ha az illető meg akarja tagadni a polgári demokráciát. De innentől vissza Mesterházyhoz és az MSZP-hez. Nem az a kérdés tehát, hogy Mesterházy mennyire lesz jó miniszterelnök-jelölt, hanem az, hogy meg tudja-e értetni a magyar választókkal, hogy a Jobbik brutálisan, a Fidesz pedig rafináltan leplezve a demokrácia lebontására készül. Amire persze lehet, hogy a magyar társadalom azt mondja: nem baj, a lényeg, hogy nyugalomban, biztonságban és nyugati színvonalon éljünk. Az MSZP-nek azt kell megértetnie, szövetségben az MDF-fel és a liberálisokkal, hogy ez lehetetlen. Ha Magyarország ezt az utat követi, minden értelemben - anyagilag is - a vesztébe rohan. A vesztünket akarjuk, vagy a csodák nélküli lassú haladást? Ez a kérdés.
Bolgár György /
