Mit hoz 2010?
A magyar társadalmat és nemzetgazdaságot sújtó számos tényező közül a legfontosabb az, amelyről a legkevesebbet beszélünk. Foglalkozunk a költségvetéssel, az abban rejlő, az egyik politikai oldal szerinti "trükközésekkel", amit a másik "kockázatoknak" nevez, a korrupcióval, a növekvő társadalmi feszültséggel, és az ország általános leszakadásával, de nem szólunk arról, ami mindezt közvetve és közvetlenül okozza: a honi ipar, mezőgazdaság és szolgáltatások elsorvadásával. Mitől szenved tehát a hazai - a nem a multik világához tartozó - gazdaság? Mindaddig, amíg a gazdaság magyar fele nem tud talpra állni, növekedni, kibontakozni, mindaddig, amíg az ország anyagi jövője a multiktól függ, kiút helyett csak a megszorítások jönnek. Mi az tehát, ami leginkább fojtogat bennünket?
2009. December 24., 06:07
Ossza meg!
facebook
iwiw
Közgazdaságtani közhely, hogy a viszonylag alacsony hozzáadott értéket előállító vállalkozások kiadásai közül a pénzügyi források költsége meghatározó szerepet játszik. Ha a kölcsön ára, feltétele és elérhetősége meghaladja a vállalkozás teljesítőképességét, a hátrányt az adó- és járulékterhek könnyítésével vagy a bérek visszafogásával sem lehet kigazdálkodni. Ezért a sikeres felzárkózás alapfeltétele az olcsó hitel. Ilyen pedig nincs, és ha a Magyar Nemzeti Bank elnökére bízzuk a megoldást, nem is lesz.
Az elmúlt évtizedben a forint alapú hitelek ára, a reálkamat (a reálkamat egyenlő a vállalkozás által kifizetett kamattal, miután abból levontuk az inflációt) átlagban 6,75%-kal haladta meg a többi visegrádi ország átlagos reálkamat szintjét, és ma is 4 - 4,5%-kal több annál, amit a lengyel, a cseh, vagy a szlovák vállalkozó fizet. De azzal, hogy egy ekkora különbséget már lehetetlen kigazdálkodni, a magas reálkamat pusztító hatásának még nincs vége, mert a magas reálkamat az irreálisan erős forintot hozza létre. A forint árfolyama nem a nemzetgazdaság teljesítményét, hanem a spekulatív tőke ingadozó érdeklődését tükrözi. Másképp fogalmazva, ha a forint kamatszint összehasonlítható lenne versenytársaink kamatköltségeivel, a forint árfolyama jelentősen gyengébb lenne. Az erős forint persze azt jelenti, hogy a honi termelők kénytelenek az olcsó importtal versenyezni - mennél erősebb a forint annál olcsóbb az importáru - és nehezen tudnak az export piacokon megkapaszkodni. És mennyivel erősebb a forintárfolyam a kelleténél, azaz annál, ami megfelelne a magyar gazdaság teljesítőképességének? Hát annál, amennyivel az irdatlan mértékű reálkamat a forintot felértékeli, azaz mintegy 25%-kal.
Persze a bankok a Magyar Nemzeti Bankkal az élen gondoskodtak róla, hogy a magyar lakosságot és politikát az erős forint oldalára állítsák. A kifizetetlenül magas forintkamat kikerülésére belevitte az országot a devizahitelekbe, amelyek éppen azért tűntek olcsónak, mert a magas forintkamat bebetonozta az erős forintot. A forint nem kerülhet vissza helyére, a 25%-kal alacsonyabb árfolyamszintre, mert ha visszakerül, bedőlnek a devizahitelek és a bedőlt devizahitelekkel együtt a bankok. Ha pedig a nemzetgazdaság összeroppan a magas reálkamat és az erős forint terhe alatt, hibáztassuk - ahogy azt az MNB elnöke teszi - a költségvetés túlzott méreteit, a korrupciót, az államigazgatás, az egészségügy és az oktatás elmaradt reformját, vagy a szerinte túlzott szociális támogatást. De semmiképp se beszéljünk arról az irdatlan többletprofitról - az elmúlt öt évben a magyar pénzügyi szektor profitrátája az EU átlagának több, mint másfélszerese volt - amit a pénzügyi szektor a Magyar Nemzeti Bank tudatos segítségével a fentiekben leírtak mentén kipréselt a magyar nemzetgazdaságból.
Semmi okunk sincs ennek az ördögi csapdának a felszámolására számítani. Se a jelenlegi se a következő kormány nem fogja a bankokat és az MNB-t szembesíteni a felelőtlen hitelpolitika következményeivel. Az MNB pedig az alapkamatot és ezen keresztül a forint árfolyamát pont ott fogja tartani, ahol a legtöbbet lehet a lakosságból kipréselni anélkül, hogy az fizetésképtelenné válna. Éveken át lehetett hivatkozni a magas inflációra, mint a magas forint kamat okozójára, annak ellenére, hogy a magas kamat inflációt mérséklő hatásának még a nyomát sem lehetett kimutatni. Már legalább másfél éve, hogy nem lehet az inflációra hivatkozni. Sebaj. Most a nemzetközi pénzpiacok sérülékenysége, vagy éppenséggel a görög államháztartás gondjai ösztönzik az MNB-z az irreális kamatszint fenntartására. A lényeg nem a nemzetgazdaság kitermelhető forrásköltségeinek, hanem a bankok profitrátájának a biztosítása az árfolyam segítségével. A bankok elemzői szinte egybehangzóan a 270Ft/euró árfolyam szintet jósolják 2010-re, és igazuk van. Az MNB monetáris politikájának már régen nincs köze a törvényben foglalt feladatokhoz. Az MNB valódi célja annak az árfolyamnak a fenntartása, amely leginkább maximalizálja a pénzintézetek haszonrátáját. Ha a 270 Ft.-os szintet nem veszélyezteti a kamat csökkentése, lehet kamatot csökkenteni, ha pedig ez az árfolyam veszélybe kerül, nincs mese, az MNB kamatot emel. Hogy mi lesz a nemzetgazdasággal? Hogy milyen kamatszint és milyen árfolyam kellene annak beindításához? Nevetséges kérdés, hiszen annak már a kutya sem hitelez.
Miért vállalná a következő kormány a bankokkal való konfrontációt, amikor még hosszú évekig minden bajunkért az MSZP-t hibáztathatja? Miért kellene elmélyülnie a monetáris politika rejtelmeiben, amit egyébként sem lehet könnyen "tematizálni", amikor a "költségvetési trükközések" sokkal ígéretesebb szavazatgyűjtő képessége van kéznél? És miért kellene a bankvezér Cipruson felhalmozott vagyonával foglalkozni, - ami csak azért jött haza, mert "kiderült, hogy az visszatetsző a közvélemény számára" - amikor itt van a BKV botrány?
Nem fogja vállalni, és marad minden a régiben. A pénzügyi rendszer és a jegybank tevékenysége, szöges ellentétben a nálunk fejlettebb országok gyakorlatával, egyszerűen nem része a magyar közbeszédnek. A most hatalomra készülő erők ugyanis abban a kellemes tévhitben ringatják magukat, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormány bukását a trükközések, a korrupció, az őszödi beszéd, a szegények elárulása és persze az ellenzék nagyszerű kommunikációs stratégiája idézte elő. Majd amikor mához két évre is csak sorvad a honi gazdaság - a további sorvadáshoz nem fér kétség - talán lesz elég eszük egy kicsit körbenézni. De ha mégse, úgy fognak járni, mint elődeik.
Róna Péter /
