Debreczeni József: Búcsú Bajnaitól
Más címet szántam ennek a cikknek. Más cikket akartam írni Bajnai Gordonról - ám utolsó beszéde nyomán ezt vagyok kénytelen. Úgy terveztem, hogy amikor befejezi megbízatását, "Bajnai polgártárs" címmel méltatom majd a válságkezelő miniszterelnököt. Mert úgy láttam, amit tesz, az mindenekelőtt a hazájáért vállalt önzetlen áldozat. Méghozzá olyan áldozat, amire nem a politikai ambíció, a becsvágy és más efféle indítékok késztetik, hanem a honpolgári kötelességtudat.
2010. Március 01., 07:02
Ossza meg!
facebook
iwiw
Ez nem is lehet vitás: Bajnai Gordon teljesítette honpolgári kötelességét. Óriási nehézségek közepette, méltatlan támadások kereszttűzében. Vörösmarty szavával: rendületlenül. Mi több: imponáló színvonalon, a lehető legjobb eredménnyel. Visszakormányozta az országot a gazdasági szakadék széléről. Ez minden komolyan vehető hazai és a nemzetközi szakmai fórum értékelése. Tehát: le a kalappal! Minden tisztességes kalappal, minden tisztességes fejről.
Ám egy éve volt itt még egy probléma: az ország nemcsak gazdasági, de politikai értelemben is a szakadék szélére jutott. Végképp beszűkült az előző kormányfő gazdasági, társadalmi és politikai mozgástere, elfogyott körülötte a levegő. Hogy saját pártjában (annak elitjében) is, az a kis híján tragikomédiába fulladt utódlás során derült ki. Ám ahogy az őszödi beszéd kihangosítása nyomán, a miniszterelnök-keresés kirakatba lökésekor is kiderült: az árulás támasztotta rettentő hullámok nemcsak Gyurcsányt, de az egész pártot, sőt az egész baloldalt elnyeléssel fenyegetik. Ha akkor nem kapaszkodnak bele utolsó szalmaszálként Bajnaiba, az előrehozott választások örvénye simán lehúzta volna őket. Orbán biztos kétharmados győzelmével: a '89-ben született alkotmányos rendszerrel együtt. Bajnai miniszterelnöksége tehát nem csupán a magyar gazdaságnak, de - ami fontosabb - a Magyar Köztársaságnak is adott még egy esélyt. (A gazdasági krach szinte mindig megszüli az új konjunktúrát - a demokrácia romjain viszont szükségképp autokrácia épül.)
Nos, egy év után politikai értelemben ugyanitt tartunk. Ahol a part szakad: ma is Orbán kétharmados győzelme fenyeget. (Hogy ez milyen fenyegetés, azt a most arcunkba vágott kötcsei beszéd után már csak a vakok nem látják - ők vannak elsöprő többségben.)
Mindez nem Bajnai hibája. Ő mindent megtett, amit tehetett. A politikai esélyt (amely, ismerjük be, halovány volt) a többiek játszották el - most épp a maradékát. Mindenekelőtt az MSZP elitje, amelynek szinte minden tagja csak egy dologra ügyelt: a saját listás helyére. S ha ezt biztosítva látta, befejezettnek gondolta a választási harcot - a többi már rutin.
A szocialista elit mindenkit a víz alá akar nyomni, aki nem ő. (A Fideszt nem tudja, nem is próbálja.) "Aki nem az MSZP-re szavaz, a Fideszre szavaz!" - szól az aktivistáknak készített útmutató. (Nem akarok rákosizni meg kádározni, de ez az előbbire hajaz.) Semmi se számít, csak minél több ember kapaszkodhasson föl a tutajra. Egy a párt - egy a tutaj! Amit így biztosabban elsodor majd a kétharmados ár (és lesodor róla bárkit), de ki törődik vele? Már nem is a Fidesz az ellenfél, csak a Jobbik. (Ez az SZDSZ esetében nagyon bevált az EP-választáson. Mármint a Jobbiknak, mert az SZDSZ ráment!)
És itt jutottunk vissza Bajnaihoz. Aki az utolsó szó jogán frontot nyitott a neonácik ellen - népfrontos összefogásra híva Orbánt és a Fideszt. Mi több: a szocialisták kormányfőjeként kiállította nekik a demokrata végbizonyítványt. Navracsics (rögzült) szokása szerint gúnyosan vigyorgott, majd ugyancsak szokása szerint hitvány stílusban lealázta Bajnait. Aki erre - most az egyszer - némiképp rászolgált. Nekem (a még joviális) Csurka jutott eszembe, aki '90-ben ezt mondta a Házban: "Nem állítunk ki hamis marhalevelet tébécés marháknak". Neki akkor nem volt igaza, de amit mondott, most jogos intelem Bajnainak.
Akinek a legnagyobb tisztelettel ajánlom figyelmébe, hogy aki demokrata, az nem nevezi idegenszerűnek a politikai ellenfelét. Nem mondja róla, hogy ha csak teheti, ráront a nemzetére. Nem tekinti őt ellenségnek, nem uszít ellene, nem fenyegeti börtönnel, nem hirdeti, hogy ő a Jó, az meg a Gonosz, akivel szemben bármilyen eszköz megengedett. A demokrata elfogadja a választások eredményét. Nem jelenti ki, hogy az ő politikai tábora: a haza. Nem veszi semmibe a kormány parlament általi felhatalmazását, nem ül évekig némán az országgyűlésben, nem ad neki utcai ultimátumot. Nem fél a nyílt vitától, mint ördög a tömjénfüsttől. Nem hülyíti az embereket: csináljatok faluparlamentet. Az alkotmányt tiszteli, nem tartja technokrata szabályhalmaznak. A vallást nem helyezi a jog fölé, az utóbbira nem legyint: oszt' jó napot. A demokrata nem bont kordont. A demokrata nem szel tortát Bayer Zsoltnak...
Folytathatnám, de tán ennyiből is ráismerni: Orbán Viktorról beszélek. Azt viszont nem tudom, Bajnai kikről beszélt, amikor ezt mondta: "a politikai... verseny gyakran csapott át politikai hidegháborúba, az ellenfélből egyre inkább lett ellenség..." Bocsánat, de ahogy én láttam, ez nem kétoldalú, hanem egyoldalú volt. És félrevezető ez is: "A politikai ellenfelek valóban azt hiszik, hogy magyarabbak lehetnek egymásnál?" Bocs, de ez sem kölcsönös. A leköszönő kormányfő is tudhatta ezt, mert így kompenzált: "Vajon valóban hiszik, hogy a másik hazaáruló... vagy épp embertelen diktátor?... A fideszes valóban azt hiszi, hogy az mszp-s "komcsi", az mszp-s meg azt, hogy a fideszes "náci"?... kiabáljuk őket önfeledten, mint B-közép a rigmusokat..." stb.
A dolog egyik fele igaz: a fideszes tábor jó része hazaáruló komcsiknak tartja ellenfeleit, a sajtója pedig zömmel a B-közép színvonalán üvölt. (A lelátó vezére mostanság hajlékonyabb, taktikusabb.) Bajnai pandant-jai azonban nem stimmelnek: a túloldalon nem szokás "embertelen diktátornak" és "nácinak" nevezni Orbánt meg a Fideszt. Autokratikus vonásokról - joggal - szó esik (magam is jeleskedem ezek taglalásában), de ez nem artikulálatlan üvöltés, hanem tisztességes, tagolt beszéd és alapos érvelés keretében történik.
Az a bizonyos "politikai szörny" pedig nem a bal- és a jobboldal "fanatikus szembenállásából", hanem Orbán Viktor köpönyegéből bújt elő, amint az tényszerűen tudható. Mondhatjuk így is: ők engedték ki a szellemet a palackból, de az a fejükre nőtt, nemigen hat rá a varázsige.
Bajnai szerint "demokrata a demokratával fog össze az antidemokratikus törekvésekkel és erőkkel szemben". Ebben tökéletesen igaza van. Csak az a baj, hogy nagyon eltévesztette az ajtót. Végtelenül sajnálom.
Az MSZP-elit meg magára zárta. (Őket kevésbé.)
Debreczeni József A szerző politikai elemző, közíró / Népszava
Címkék: Bajnai Gordon, búcsú, beszéd
