Veszedelmes viszonyok
2010. Március 18., 06:14
Ossza meg!
facebook
iwiw
"A zöldek ennek nem örülnek". Avagy: "a környezetvédők kifejezetten ellenzik a tervet". Meg még: zöld aktivisták odaláncolták magukat a kerítéshez (a fához, az oszlophoz - tetszés szerint behelyettesíthető). És: környezetvédők hajói cirkálnak Ausztrália, az Antarktisz stb. vizein.
Szinte naponta olvasható újságcímek ezek. De kik azok a "zöldek", kik a "környezetvédők"? Mert például mérnökként én is környezetvédő vagyok, gyakorlatilag minden mérnök az. Ezt tanuljuk az egyetemen és így dolgozunk a gyakorlatban is, kivéve talán a hadiiparban ügyködőket. Amikor egy objektumot meg kell tervezni - legyen az híd, számítógépes tomográf, épület, turbina, mobiltelefon, autó vagy háztartási készülék -, akkor természetesen a döntő szempont a megfelelés a műszaki paramétereknek és az elvárt működési funkcióknak. Hanem ehhez seregnyi más komponens járul még: legyen a termék gazdaságosan előállítható és üzemeltethető, feleljen meg jogi előírásoknak, legyen biztonságos, jól kezelhető, esztétikus, és - messzemenően nem utolsó sorban! -, feleljen meg a környezetet védő szabályoknak. Nem új kívánalmak, sok évtizede, amikor én végeztem, már léteztek.
Hanem a hivatásos érdekvédők mindezekből többnyire csupán egyetlen szempontot ragadnak ki. Néha megtoldva a konkurencia érdekeit védő, vagy nem is ritkán politikai szempontokkal is. Mint nálunk a pőre hatalom-megragadási törekvések áldozatává vált dunai vízlépcső esetében, ami a magyar polgároknak több milliárd dollárnyi tiszta veszteséget okozott. És ehhez járulnak a Szigetköz állandósult vízproblémái, a mederfeltöltődés, a magyar Duna-szakasz hajózási gondjai, amik miatt megszakad egy több ezer kilométeres európai vízi út. Az sem csekélység, hogy a lebontás folytán elvesztettünk több mint 400 megawatt villamos teljesítményt, és súlyosan megromlott a viszonyunk történelmi testvérünkkel, északi szomszédunkkal. A nemzetközi bíróságon lényegében elveszítettük a pert: ítéletük kilenc pontjából nyolcban a szlovák félnek adtak igazat. "Az ítélet egyrészt rögzítette, hogy a nemzetközi szerződés ilyen indokkal, egyoldalúan nem bontható fel, másrészt a katasztrófajóslást nem tartotta megalapozottnak. Jellemző az is, hogy a perben Szlovákia képviseletében neves vízügyi szakemberek is részt vettek, Magyarország képviselői között viszont egyetlen magyar vízügyi szakértő sem volt" - írja egy tanulmányában Kerényi A. Ödön, a kiváló energetikai szakember.
Hogy mennyire nem műszaki és nem is környezetvédelmi kérdés a vízgazdálkodás ügye, bizonyítja, hogy most, a választások előtt, egyszerre újra előkerül a Duna, botránykő gyanánt - egy hat változatot felsoroló munkaközi anyag egyetlen variánsának az előrángatásával. Egy munkaközi anyag! Amit még rengetegszer megvitatnak, módosítanak, a nem megfelelő részeit kigyomlálják.
Aztán itt van az atomerőmű bővítése. Ez is kedvenc támadási felülete az úgynevezett zöldeknek. A minap jelent meg blikkfangos címmel egy ilyesfajta attak az egyik napilapban. Lehetne akár jeles vitacikk is, ha a szakértelemnek legalább a csírái fellelhetők lennének benne. De a szerző röpiratában nem érveket, hanem félremagyarázásokat, csúsztatásokat sorol fel. Mint például, hogy 2003-ban az üzemzavar miatt megsérült a blokk. Nem igaz! Nem a reaktor sérült, ahogyan a cikk írója állítja, hanem egy tisztító berendezés, amit a reaktor mellett állítottak fel. Ahogyan az sem igaz, hogy máig nincs felelős. A tisztítóberendezést szállító francia-német konzorcium volt a hibás és fizetett is. Az is hazug állítás, hogy az üzemidő meghosszabbítást "bármiféle környezeti hatástanulmány, energiapolitikai stratégia alapján fogadta el az Országgyűlés, gyakorlatilag egyhangúlag". Ebből csak a mondat vége igaz, a csaknem egyhangú igen. Figyelemre méltó, hogy az egyébként igencsak megosztott országgyűlésünk egyhangúlag szavazott! Az viszont nem igaz, hogy nem voltak viták, hatástanulmányok, stratégia. Egyebek között a Magyar Mérnök Akadémia is részt vett a vitákban, tudom, mert tagja voltam az eseti bizottságunknak.
Lehangoló, ahogyan a szerző összemos dolgokat, például az atomerőmű-építés költségeit a négyes metró beruházási anomáliáival, meg hogy a nukleáris erőmű költségeihez képest akár színaranyból építhetők lehetnének a szélkerekek. Hát persze, ha az utóbbiakat önmagukban szemléljük, tényleg olcsóbbnak hatnak. De a villamos energiának van egy rossz tulajdonsága számos előnye mellett. Nem tárolható. Márpedig a három évvel ezelőtti nagy nyugat-európai elsötétülés a bizonyíték rá, hogy milyen gondokat okozhat a hálózatba bekapcsolt szélenergia, ha nincsenek a rendszerben megfelelő tároló-kiegyenlítő eszközök. Ezekre nagyszerű megoldás a szivattyús tároló, nálunk például igen jó helye lenne a Dunakanyarban. De lehetne másképp is tárolni az energiát, a két óriáscég, a GE és az ERW közös javaslata szerint. Ennek lényege, hogy amikor az igénynél több energiát termelnek a szélrotorok, sűrített levegőt állítanak elő, azt egy föld alatti üregben tárolják és közben hőt is termelnek. Amikor az igény megnő, akkor ezekből turbinákat hajtanak, és generátorokkal ismét áramot fejlesztenek.
Nem a szélfarmok ellen érvelek, dehogy! Rendkívül előremutató és hasznos a szél befogása. Különösen jó szolgálatot tehetnek a szélrotorok helyi célokra, egy-egy farm, lakóházcsoport, kisebb település ellátására. De ne feledjük, a hálózatba betáplált szélenergiáért bizony mi, magyar polgárok igen jelentős, évi több tízmilliárd forintos támogatási pénzeket fizetünk, ezért is a nagy tolongás az újak építésének engedélyeztetése körül. Amellett az is tény, hogy a szél nálunk nagyon rendszertelenül fúj, bár már léteznek kiváló műszaki megoldások (nem olcsón) ez erősen változó szélsebességek- és intenzitások kompenzálására. No persze, akkor se érhetjük utol hatékonyságban a tengerparti vagy magas platókra telepítéseket.
Amellett hazánk elég sűrűn lakott, és nem könnyű a településektől távol találni jó széljárású helyeket, mert bizony az állandó zúgás nagyon kellemetlen lehet.
A radikális zöldek propagandája kiváló, ám a társadalmi hátterük erősen kérdéses. Amikor egy-egy kis csoport megjelenik, jó heccekkel, mint az odaláncolás vagy transzparensek kifeszítése, rögtön ott a média, vezető hírré válnak. De hányan állnak mögöttük? Nálunk érdeklődés híján nem tudtak életképes pártot alakítani, de a nyugati zöldpártok is sorvadoznak. És miből telik vajon a happeningekre, a távoli utazásokra? Egyszer együtt hívtak meg az egyik tévébe a Greenpeace hazai vezetőjével. Megkérdeztem tőle: ugyan miből tartanak fönn irodát, miből fedezik a költségeiket? Adományokból, így a szűkszavú válasz. És kik az adományozók? Az nem publikus - kaptam a letorkolást. Pedig tényleg: ugyan miből telik?
Szentgyörgyi Zsuzsa a szerző villamosmérnök / Népszava
