Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Óh Robert, miért is vagy te Robert

Népszava|2010. ápr 10. 07:47
[A+ A-]
Budapest Robert Pattinson-őrületben ég, aki épp itt forgatja Maupassant A szépfiú című regényének filmváltozatát.
Huszonéves csitrik százai ólálkodnak az Opera körül, a Pollack Mihály téren és az amerikai nagykövetség környékén, hátha leesik egy mosoly, egy fotó, egy autogram, és egy fél magyar mondattal több, mint "köszönöm, hogy csendben vagytok". Attól a kócos-édes, bátortalan, szófukar laklitól, aki két éve még az ügynökénél csövezett, örült, hogy egyáltalán kamera elé engedik és a francba kívánja a világhisztériát, amit kiváltott.

- Robert Pattinson (hiányzóknak: Alkony, Újhold) momentán a párizsinak álcázott pesti flaszteren hódítja Uma Thurmant, Kristin Scott Thomast és Christina Riccit Maupassant A szépfiú című regényének filmváltozatában. A fotókból ítélve komoly képpel, frakkban és cilinderben legalább olyan vonzó, mint zavartan heherészve, kócos hajába túrva, félregombolt ingben és csípőjére csúszott farmerben, amivel megtisztelte legutóbbi New York-i beszélgetésünket pár nappal azelőtt, hogy elindult Budapestre.

- Az összes pesti kollégám azt lesi, mikor kaphat mikrofonvégre, de ismerlek már annyira, hogy munka közben nem adsz interjút. A pesti szabadnapjaidon mit tervezel?

- Soha nem voltam még Kelet-Európában, és mindig csiklandozott, hogy be kéne csavarogni. Képzelheted, milyen kíváncsi vagyok. Több haveromtól hallottam, hogy gyönyörű város Budapest. Akit ismerek, és járt nálatok, mindenki oda van érte, de sajnos, nem lesz sok szabadidőm... Névtelen turistáskodásra pedig az ismert okok miatt nincs sok esélyem.

- Pedig a magyar könnyűzenei élet pezseg, és te szeretsz muzsikálni.

- A srácok, akikkel felnőttem, mind zenészek lettek, és állati jók, velük szoktam elpötyörészni.

- Milyen hangszeren játszol?

- A hegedűvel küszködöm, nem tanárral, csak úgy magamban, de nem mindenki rajong érte körülöttem. Meg komponálok. Érdekes, mindig az adott szerepemtől függ, hogy mennyit. Új filmem, a Remember Me hőse nagyon mély érzésű srác, mikor azt forgattam, sok nótát szereztem. A Bel Ami főszereplője viszont abszolút felszínes fickó, akit a világon semmi nem hat meg, a művészet aztán meg végképp nem, és mivel most már az ő bőrében vagyok, teljesen leblokkoltam.

- Zenekarod van?

- Volt egy szedett-vedett bandám, de szétestünk. Most már egész más úgy zenélni, hogy nem ez a főcsapásom, csak kirándulok, mint színész. Ezt egy kicsit nyálasnak érzem. Persze, ha egy bárban akad egy mikrofon, ma sem kell kétszer szólni, Los Angelesben is fölruccantam itt-ott a színpadra, de aztán gyorsan elijesztett, hogy a nézők közül valaki lefilmezte és föltette a netre. Erre nincs szükségem. Ki fogom várni, míg elcsitul körülöttem az őrület, és majd megint zenélek.

- Mint részben muzsikust, gondolom, a magyar zenei élet is érdekel.

- Hogy is hívják azt a New York-i bandát? Gogol Bordello! Nem ők csinálták azt a dokumentumfilmet a kelet-európai roma zenészekről? Kiskoromtól izgat az etnikai folklór, persze, szívesen belekóstolnék a magyarba is.

- Kérd meg a producereket, hátha lezárnak a kedvedért egy pesti klubot.

- Áh, az egyrészt nem lenne fair, másrészt nem lenne olyan, mint beolvadni a csápoló tömegbe és odaadni magam a zenének.

- Akkor beszéljünk a Bel Amiról. Eredetileg Nicole Kidman játszotta volna a szerelmedet.

- Nem tudom, mi történt. Lemondta... ebbe nem folytam bele... Uma Thurman vette át a szerepet.

- És te miért vállaltad el? Mert tény, hogy Londonban dolgoztál már klasszikus színházban, de filmen csak a Harry Potterből emlékezhetünk rád, és az Alkonyat-sorozat Edwardja fényévekre van Maupassant Bel Amijától.

- Egy éve küldte el az ügynököm a forgatókönyvet, amit úgy olvastam el, hogy nem ismertem a regényt, és őszintén szólva Maupassant-ról se volt sok fogalmam. Azonnal bejött nekem ez a könyv, mert a feldolgozás során érzelmileg elkaptak valamit, ami mai szempontból rettentően ütős. Csupa ilyen fickóval van tele a világ, mint Georges, a frakk meg a cilinder csak külsőség. Mindenkire irigy és féltékeny, semmi nem elég neki, még akkor sem, ha eléri, amit akar. Meg úgy gondoltam, ha már váltok az Alkonyat három része után, akkor nincs nagyobb ugrás, mint eljátszani egy ilyen velejéig romlott, önző, nyers pasit, akit kizárólag a saját érzelmei vezérelnek és mindenkin gondolkodás nélkül átlép. Nagyon ráéreztem a figurára, szinte láttam magam előtt. Meg az is tetszett, hogy ilyen epikus, színes-szagos-szélesvásznú filmeket ma már ritkán látni, tehát kapóra jött ez a lehetőség.

- És az Alkonyat Edwardjában mi fogott meg?

- A második regény sokkal jobban tetszett, mint az első, mert igazán ott kezdtem el kötődni a figurához. Ha az ember fiatal, vagy lehet akár öreg, és beleszeret valakibe, először elkezdi idealizálni, aztán piedesztálra emeli, végül tükröt lát a másikban. Csakhogy egy idő után ebben a tükörben a saját hibáit is kezdi észrevenni, és minél jobban látja, annál inkább fölnagyítja, míg végül képtelen elviselni és szétrombolja a szerelmet, mondván, hogy erre nincs szüksége. Ez nagyon így van, tanúsíthatom. Fura, hogy egy ilyen csöpögős lányregény hozta meg nekem a világhírt, de ha már így történt, nem tiltakozom.

- Ha már a szerelemre terelted a szót...

- Tíz évig megszállottan bele voltam zúgva egy lányba, akivel két szót sem váltottam. De máig jól jön az a napló, amit akkoriban vezettem, mert ha gubanc van a szerelemben, elég elővenni, megéri-e az illető a tipródást annyira, mint az a másik? Mikor annak idején végre megmondtam neki, hogy mit érzek, tátott szájjal nézett rám, hogy még egy jó szavad se volt hozzám soha...

- Hány éves voltál?

- Tizennégy.

- És nem lett belőle semmi?

- Nem, mert teljesen ütődöttnek tartott. De neki köszönhetem, hogy színész lettem. Miatta igazoltam le egy amatőr társulathoz.

- Azóta szex-szimbólum lettél, akinek nem könnyű megtalálni a lelki társát, ha egyáltalán hiszel abban, hogy létezik.

- Szeretném hinni, de nagy bajban lennék, ha idejekorán találnám meg, mert még túl fiatal, túl éretlen vagyok és valószínűleg elrontanám. Ami pedig a szex-szimbólumot illeti, ne irigyeljen senki, hogy 14 éves kislányok rajonganak értem, nekem is fura. Ha belegondolok, hogy két éve ilyenkor még egy randira se voltam jó senkinek, most meg mindenki beindult rám... Fura.

- Közszájon forog, hogy véletlenül kaptad meg az Alkonyat főszerepét, de a hiteles részleteket tőled szeretném hallani.

- Londonban éldegéltem és bevallom, egy kicsit tele volt a hócipőm a színészkedéssel, inkább zenéltem. Mondhatnám, magamban már úgy-ahogy le is írtam a szakmát. De az amerikai ügynököm, aki egy aranyos nő, csak nem hagyott békén, hogy egy éve a színemet se látta, üljek már föl arra a gépre és dugjam ide az orromat. Szót fogadtam, eljöttem Los Angelesbe, elkezdtem válogatásokra járni, így kerültem az Alkonyat közelébe is, és meg se fordult a fejemben, hogy ekkora robbanás lesz belőle. Tök hülyeségnek látszott.

- Ha ilyen könnyen lemondtál volna a pályáról, miért lettél színész?

- Véletlenül. Annyira nem volt a véremben ez a dolog, hogy még a színész-szakkörbe se iratkoztam be a suliban. Azért csöppentem be egy amatőr színtársulatba, mert oda járt az a bizonyos csaj, akibe belegabalyodtam, és megengedték, hogy sertepertéljek, mint ügyelő. Épp egy musicalt próbáltak, és egyik napról a másikra belém csapott, milyen jó lenne eljátszani a főszerepet. Életemben nem énekeltem nyilvánosan, de jelentkeztem a válogatásra, és a főszerepet ugyan nem kaptam meg, csak mint kubai táncos debütáltam. Aztán ahogy lefutott a darab és a jó színészek szétszéledtek, kitűzték Thornton Wildertől a Mi kis városunkat. A megmaradt társulatban én voltam az egyetlen magas srác, aki alkalmasnak látszott a főszerepre. A premier után odajött hozzám egy ügynök és leszerződtetett. Neki köszönhetem, hogy játszottam Reese Witherspoonnal a Hiúság vásárában, aztán bekerültem a Harry Potterbe, és közben szépen kifutottam az időből, hogy beiratkozzak valamilyen egyetemre. Tehát kineveztem magam színésznek.

Hírnév, karrier, magánélet...
A cikk folytatódik, lapozzon!
1 2

Lájkoljon minket a Facebook-on is!

Hozzászólások

A hozzászóláshoz .