Nyelvész Józsi azt üzente...
Nyelvész Józsi azt üzente, összeállt a regimentje. Merthogy többéves figyelő, kutató, szerkesztői munkájának köszönhetően hadrendbe állította azokat az általa választott, napjainkban használatos magyar szleng szavakat és fordulatokat, amelyek egy meghatározott kör és korcsoport nyelvhasználatára jellemzőek és amelyek együtt akár egy jelenkori blogregény szókincsének gerincét is alkothatják. A divatos "litblog" ilyen módon remek eszköz arra, hogy megismerjük nyelvünket, ezúttal alulnézetben.
2010. Május 15., 08:14
Ossza meg!
facebook
iwiw
Az új szlengszótárt jegyző szerző Nyelvész Józsi viszonylag sokáig őrizte inkognitóját. A megjelenést követően máris sikerkönyvnek számító, Balázs Géza nyelvészprofesszor előszavával fémjelzett kötet csak a siker tetőpontján megrendezett coming out nyomán vált médiaszenzációvá, amikor kiderült, hogy az álnév mögött - állítólag - Nebehaj Viktor harmincéves Goldenblog díjas menedzser rejtőzik, aki főállásban a Google dublini irodájában kamatoztatja sokrétű tudását.
A szlengszótár mint műfaj, kiadvány egy többé-kevésbé zárt közösség népszerű szóbányája, nem újdonság, de Józsi műve a legújabb hazai szlengszótár minden elődjétől különbözik. Nyelvész Józsi riasztóan durva, alpári szógyűjteménye nagyobbrészt a nemi élet, az ital és a drogfogyasztás témakörére fókuszál.
Különös ismertetőjele, hogy a szavak és fogalmak többsége az elmúlt húsz esztendő terméséből kerül ki. Bár ezt az utóbbi megállapítást csak némi (személyes) fenntartással tolmácsolom: nemzedékem tagjai tanúsíthatják, hogy milyen régóta ismerős a bárcás, a csóringer, a faszi és fater, a madár és a májer, és sokan emlékszünk rá, mit jelent(ett) seftelni és tujázni...
Nyelvész Józsi gyűjteménye nemcsak anyagában, a szavak választékában, hanem azok használatában, a kötetben kipróbált rendeltetésében is különbözik az elődök vállalkozásától. Ő a szavak rendszerezésén és értelmezésén túl, azok irodalmi használatával is kísérletezik, amikor a szószedetbe választott szleng szavakra és szófordulatokra alapozva sajátos irodalmi szöveget, jelen idejű történetet is szerkeszt. Néven nevezett, visszatérő hősei egy riasztó, hazai alvilág polgárai. Az ő hosszabb-rövidebb szófejtésekből kialakított életrajzaik együtt afféle verbális patchworköt alkotnak. Ha nem is szabályos regényt, de korfestő és szigorúan kritikus társadalmi körképet.
Részben ez magyarázza a kötet iránti szokatlanul nagy szakmai és olvasói érdeklődést és azt is, hogy Balázs Géza nyelvészprofesszor bevezetőjében kivételes nyelvészeti, irodalmi és szociográfiai teljesítménynek is értékeli Nyelvész Józsi úttörő munkáját. És könnyen lehet, hogy igaza van...Még akkor is, ha a szerző, aki többek szerint inkább író, mint nyelvész, munkájával elkerülhetetlenül beleütközik a közízlés sorompóiba, amikor mi, némi nyárspolgári ellenkezéssel megáldott-megvert olvasói a velünk született és belénk nevelt (minimum) egy százalékos sznobizmus következtében némi megütközéssel fogadjuk a brutális erőszak és a megalázó durvaság azon áradatát, melyet a szófejtések egymást is megvető, szexmániás, alkoholista, drogfüggő hősei ránk zúdítanak.
De aki borzongva-berzenkedve mégiscsak bebocsátást nyer Gyulabá, Kisnovák, Tomek és Timike közszemlére bocsátott intimszférájába, az végül is tudomásul veszi, hogy a nyelvészeti kalandozások egy Esztergom és Tokod térségében feltárandó ismerősen is ismeretlen szociokultúra kísérleti terepére, egy Tar Sándorénál sivárabb alvilágba vezetnek. És ha a látlelettel lehetne is, a szótárral nem lehet vitatkozni.
Mivel a szlengszótár szerzőjének főként verbális teljesítményét élvezzük, az ABC rendjét követve hajlamosak vagyunk a címszavak másféle lehetséges csoportosítására is. Hiszen a már említett, közkeletű szleng kifejezéseknél nagyobb számban találkoznunk olyan rejtett nyelvi tartalmakkal kecsegtető, más nyelvekből, kulturális élményekből megfejthető új igékkel, frappáns jelzőként használt főnevekkel is, mint Party arc, esőember, tintoretto. De könnyen megfejthető meglepetést szerzett például a fehérházi asszociációkat ébresztő mónikázik is. Érdemes megjegyezni a szószszedet újdonságai közül a punnyad, a picsul és a megmihálylik igét is. (Lehet, hogy hamarosan már mi is használni fogjuk őket...)
Vagy itt vannak a meghökkentő jelentésváltozások. Nem hiszem, hogy én voltam a kötet egyetlen olvasója, aki a bringát mostanáig biciklinek, a kólát üdítőitalnak hitte, és nem sejtette, hogy netalán nőről, csajról, illetve kokainról van szó. Obama nevéről sem sokan tudhatták, hogy bizonyos körökben és szövegekben a barackpálinka szinonimája...A nyugdíjasokat diszkrimináló nyuggert az érintettek többsége vadonatúj politikai csúfnévnek vélte, pedig lám, már Nyelvész Józsi szótárában is szerepel.
Irodalmárok figyelmébe - avatottabb méltatóival ellentétben - én nem a regényt, inkább a szerző szófejtő egyperceseit ajánlom. Ezek közül jó néhány a szerkesztés tömörségével, a dialógusok hitelességével és az üzenetet tartalmazó csattanóval bizonyítja, hogy Nyelvész Józsitól olvasóként, tollforgatóként már ma is sokat tanulhatunk, holnapra pedig anyanyelvünk szerelmeseiként még sokat várhatunk.
(Nyelvész Józsi: Szlengblog, Ha érted, hogy mondom, Balázs Géza előszavával, Silenos kiadó)
Földes Anna /
