A hazatérés évfordulójára
1945 elején a nyilas uralom alatt a Szent Koronát és a koronázási ékszereket külföldre vitték. A koronaőrök úgy óvták, hogy az USA által megszállt övezetben titkos helyen elásták. Amikor sikerült egy amerikai magasabb parancsnokkal kapcsolatot teremteniük, az ő segítségével az Egyesült Államok kormányának adták át az ereklyéket ideiglenes megőrzésre. A kormány a Kentucky állambeli Fort Knox erődjében helyezte biztonságba, ahol az USA aranytartalékát őrzik.
2008. Január 05., 05:24
Ossza meg!
facebook
iwiw
1977-ben az amerikai kormány tárgyalásokat kezdeményezett a magyar kormánnyal a Szent Korona visszaszolgáltatásáról. Az indító ok Jimmy Carter elnök etikai alapokon nyugvó meggyőződése volt, hogy olyan történelmi ereklye, mint a Szent Korona, nem tartható idegen állam raktárában. Carter elnök saját hatáskörében titokban tartott időpontban kívánta a tervét megvalósítani. Sietnie kellett, mert az 1978. január 3-án összeülő törvényhozásnak csak napirendjére kellett volna tűznie az ügyet, s ebben az esetben az elnöki terv nem valósulhatott volna meg mindaddig, amíg ahhoz a kongresszus a beleegyezését nem adta volna.
A titok azonban kiszivárgott: a New York Times 1977. november 2-i száma nyilvánosságra hozta a tervet. Az amerikai magyarok túlnyomó része, de sok nem magyar is tiltakozott a visszaküldés ellen. Mary Rose Oakar Ohio állam olyan választókerületének a kongresszusi képviselője volt, amelyben a szavazók jelentős része amerikai magyar volt. Az ő szavazataik elnyerése érdekében a képviselőasszony november 4-én nyílt levelet írt Carter elnöknek, tiltakozva a terv ellen, s egyben tiltakozó javaslatot nyújtott be a Kongresszus Európai és Közel-keleti Albizottságához. Az albizottság napirendjére tűzte az ügyet, és november 9-én összeült.
Ugyanakkor Carter elnök nyilatkozatot tett, hogy a hazaküldésre hozott döntése végleges, de az csak akkor valósítható meg, ha a Kongresszus január 3-i összeülése előtt megtörténik.
Az éles vita az amerikai közügyekkel foglalkozó legtekintélyesebb média, a 13-as csatorna programjába is belekerült. Meghívtak, hogy november 6-án vegyek részt a műsorban, amely során határozottan kiálltam Carter elnök javaslata mellett. Még azon az éjszakán telefonhívást kaptam a külügyminisztériumból: azt kérdezték, hogy a televízióban elhangzott gondolataimat hajlandó lennék-e egy ellenséges hallgatóság előtt is kifejteni. Válaszom igen volt. Külön futár hozta a november 9-iki albizottsági ülésre a meghívómat.
Az ülés elnöke Lee H. Hamilton demokrata párti kongresszusi képviselő volt. Tizenegy tanú jelentkezett a terv elvetésére, ketten - Nagy Ferenc, volt miniszterelnök és én - a terv támogatására. A meghallgatáson mindkét fél - a tanúk számára való tekintet nélkül - azonos időt kapott véleménye kifejezésére. Az elnök felszólította az ellenzőket, hogy jelöljenek ki néhány szóvivőt, hogy nekik is annyi idejük legyen, mint nekünk, azaz fejenként 30 perc. De mindegyikük beszélni akart, így a rájuk eső 5-5 perces felszólalási idő alatt semmit sem tudtak elérni. Az ő kedvezőtlen szereplésük is segítette a mi ügyünket.
Nagy Ferenccel összehangoltuk a mondanivalónkat: ezeréves történelme során a Szent Korona ilyen hosszú ideig soha nem volt távol a hazától; nem a Kádár-rezsim, hanem a magyar nemzet kapja vissza az ereklyét, és azokat hazaérkezésük után ki kell állítani, hogy mindenki láthassa; a Kádár-rendszer a maga "gulyás-kommunizmusával" a "legvidámabb barakk" volt a szovjetek által megszállt országok között, a kivételes jólétet hatalmas amerikai és európai kölcsönök biztosították; úgy gondoltuk, hogy mivel Kádárt Európa-szerte - a pápát is beleértve - fogadták a vezető politikusok, ezt nem merné veszélyeztetni a szerződés megszegésével.
A 13 tanún kívül az albizottság minden tagja, az USA hivatalos képviselői és sok más meghívott szakértő is beszélt. Politikai taktikából az albizottság elnöke további javaslatok benyújtását javasolva az ülést december 31-ig elnapolta, ezzel azt érte el, hogy a tiltakozó határozati javaslatok a bürokrácia fiókjaiban porosodtak addig, amíg a hazaszállítás meg nem történt.
Végre 1978. január 6-án Cyrus Vance, az USA külügyminisztere az Országház kupolacsarnokában átadta a Szent Koronát Apró Antalnak, az Országgyűlés elnökének, majd a Szent Korona a Nemzeti Múzeumba került, ahol állandóan látható volt bárki számára.
A Szent Korona hazaküldésének nagylelkű kezdeményezője és vezetője, Jimmy Carter, az USA volt elnöke iránt a magyar népnek örökre hálásnak kell maradnia.
Már 1978-ban, az amerikai TV 13-as csatornáján történt vitában meghatároztam a Szent Korona jelentőségét a mai magyar emberek számára: "?ha a nép, főleg az ifjúság naponta láthatja a koronázási ékszereket, akkor Szent Istvánról, ezeréves történelmünkről, nem pedig Sztálinról (azaz nem a napi politikai ellentétekről) beszélgetnek."
A magyar országgyűlés 1999. december 21-i ülésén törvénybe iktatta a 2000. évi I. törvényt "Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról". A törvény kimondja, hogy Szent István megkoronázásával lett Magyarország Európa szerves része. "Ez biztosította a magyarság fennmaradását és évszázadokon át betöltött meghatározó szerepét. Magyarország ma is Szent István államalapító művén nyugszik?" Ez a törvény rendelte el a Koronának az Országházba történő áthelyezését. 2000. január 1-én került oda.
Az évforduló módot ad arra, hogy szülők, pedagógusok, felettesek, felnőttek figyelmeztessék és tanítsák az ifjúságot Szent Istvánra, a Szent Koronára és a hazaszeretetre. Ha így cselekszünk, kötelességünknek teszünk eleget.
Dr. Király Béla, volt országgyűlési képviselő /
