Ennyit ér a szó
2010. Július 17., 06:20
Ossza meg!
facebook
iwiw
Függ a szózat úton, úttalan utakon, és egyszerre kiderül, üres. Együttműködést, párbeszédet ígér a konzervatív kormány, csak éppen azokat mellőzi, akik elsatnyult gazdaságunkban is változatlanul a pillérei a mindennapoknak. A termelőket, az alkotókat, a közélet rendben tartóit, mindennapjaink szervezőit. Kétkezi munkásokat, oktatókat, rendfönntartókat, gyógyítókat, művészeket, akik maguk az ország. Sebtében születnek törvények, az érdekeltek megkérdezése nélkül. Nem kell a politikát minduntalan minősíteni, de az a hatalom, amely gőgösen csak magában bízik, az miként a minap a Népszava írta szellemesen címoldalán, "narancsuralmat" teremt.
A Szakszervezetek Együttműködési Fórumának lapunk hasábjain tegnap megjelent tiltakozása, minden dramatizálás nélkül jajkiáltás. Vád az egyoldalú országépítés ellen, amely így minden, de nem országépítés. Lebecsülése, kitaszítása azoknak, akiket Illyés Gyula Az építőkhöz címzett versében a Rákosi korszakban bátran méltatott. "Leomlanak bálványok, földi égi szentek,/ de nem, amit a munka megteremtett". Sajgó figyelmeztetés a jelen bálvány jelöltjeinek is.
Kétségtelen, abban, hogy ez mára így alakulhatott, részesek az elmúlt két évtized baloldali kormányzatai is. Figyelmen kívül hagyták ők is, hogy nincs hatékony baloldal erős, a dolgozók érdekeit védő szakszervezetek nélkül. És szinte közömbösen mentek el az úgynevezett sárga szakszervezetek politikailag szított egységrombolása mellett. Ha azt akarjuk, hogy az a közéleti torzulás, amely mind szemérmetlenebbül rombolja mindennapjainkat, ne érvényesülhessen gátlástalanul, minden bérből élőnek, sőt gazdaságilag minden függőnek a SZEF mellett a helye.
Várkonyi Tibor varkonyit@nepszava.hu / Népszava
