Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Meghalt Szenes Iván

Népszava|2010. szept 14. 06:40
[A+ A-]
Nyolcvanhetedik évében tegnap elhunyt Szenes Iván dalszövegíró, zeneszerző, érdemes művész, csaknem kétezer dal szerzője.
Kicsit szomorkás a hangulatom máma, írta feledhetetlen slágerében, és valószínűleg sokunk hangulata lett szomorkás attól, hogy meghallottuk Szenes Iván halálhírét. De rá jellemzően zseniális szó ez a szomorkás. Vagyis nem letargikus, nem reménytelenül búvalbélelt, nem visszafordíthatatlanul búskomor. Csak úgy egy kicsit szomorú, tán még valami kellemes, lírai is van benne, könnyesen vidám. Ezt tudta nagyon Szenes Iván. Vagy kétezer dalszövege nem fest rózsaszín ködös, felhőtlen képet a világról, szinte minden dalában bujkál szomorkásság, de valahol ott a vigasz is, hogy ki lehet jönni a kátyúból, mindenre van valami megoldás. Ami persze illúzió, de pontosan emiatt az illúzió miatt annyira népszerűek Szenes dalai.

Egyik kedvencem Glauziusz bácsi dala az Állami áruház című sematikus, szocializmust dicsőítő, de nagy színészek által mégis élvezetessé tett filmből. Feleki Kamill énekelte, egy öregedő könyvelőt játszva, aki úgy érzi, hogy nincs már rá szükség, eljárt felette az idő, aztán egyszerre csak nagy feladatot bíznak rá, és ettől szinte elszáll, valósággal repdes a szűk folyosón.

Szenes reményteleneknek tudott reményt adni. Meg színészóriásoknak olyan dalokat, amelyek szinte védjegyükké váltak. Gyerekként láttam, de soha nem felejtem, amikor a Városmajori Színpadon Tolnai Klári és Páger Antal összebújva, idősen is hihetetlen érzéki finomsággal énekelték, hogy Orchideák, orchideák... csaknem a béke és a boldogság szimbólumává téve ezt a dalt. Ami persze érzelmes, a sziruposság határán lavíroz, rosszabb előadókkal akár giccsbe is fordulhat. De Szenes dalainak mindig voltak nagyszerű előadói. Gondoljunk például Hofira, barátság is fűzte hozzá, házi szerzőjének is számított. A Lazítani, próbálj meg lazítani, vagy a Kell egy kis áramszünet, a mai napig szállóigének számít, ahogy Bodrogi Gyula még most is fújja A kaktusz virága című azóta is többször adott zenés játékból, hogy ő a jamaicai trombitás. Szenesnek határozottan volt dramaturgiai érzéke, nem csupán önálló dalokat tudott írni, hanem darabbá összeálló nóták sorozatát. Sokáig volt a Vidám Színpad dramaturgja, kabarétréfák tömkelegének születésénél bábáskodott, bármiben amit csinált, bámulatos életszeretet tükröződött.

Több alkalommal beszélgettem vele, nagy dumás volt, ízes mesélő, körmondatok garmadája hagyta el a száját, csaknem levegővétel nélkül. Csodaszámba ment számomra, hogy aztán rövid, tömör, jó ritmusú dalszövegeket tudott fabrikálni a belőle előtoluló mondatáradatból. Remek társasági ember is volt, de imádott felesége halála után jobban magába zárkózott. És most végleg elment. Valószínűleg sokunknak szomorkás miatta a hangulatunk máma.

Hozzászólások (3)

A hozzászóláshoz .

kisferi 2010.09.14. 20:28
Iván, köszi a sok jó nótát. Köszi!
nofrete 2010.09.14. 10:23
Gyönyörű dalokat írt nekünk. Nagyon sokáig emlékezünk rá. Köszönöm, hogy velünk volt.
optimista 2010.09.14. 09:52
Mindenki addig "él", ameddig vannak akik emlékeznek rá. Szenes Ivánra sokan, sokáig fogunk szeretettel emlékezni. Köszönöm azt a sok szépet, örömet, amit a műveivel a számomra (is) adott.

Jobb volt vele a világ!!