A sikerre való tekintettel
...a sorozat folytatódik. Kristóf László csendőrnyomozót rehabilitálta a Legfelsőbb Bíróság. Kisbarnaki Farkas Ferenc, szálasista főtiszt és vérbíró köztársasági elnöki előléptetésben részesült. Pár hónapja Képíró Sándor, az újvidéki mészárlásra áldozatokat szállító csendőrtiszt helyreigazításra kényszeríthette a Népszavát. A Fővárosi Ítélőtábla 5.Bkf.l0.281/2007/3. számú végzésével megállapította, "hogy dr. Képíró Sándor az utóbbi évtizedekben nem állt végre nem hajtott büntető ítélet hatálya alatt, és mindvégig büntetlen előéletű volt.". Képíró azért érhette el, hogy még a Horthy-érában kirótt ítéletét is megsemmisítsék 2007-ben, mert az ítélőtábla megdöbbentő módon joghatályosnak fogadta el a német megszállás után, a deportálás idején(!), hozott felmentését. A legújabb epizód: 2008 februárjában kiderült, hogy a MÚOSZ örökös tagjai közé választották Kecskési Tollas Tibor deportáló csendőrtisztet, és ettől egy jottányit sem tágít a jeles testület.
2008. Március 03., 05:31
Ossza meg!
facebook
iwiw
Ahogy a bírák, a honvédelmi miniszter és a köztársági elnök, úgy a MÚOSZ vonatkozásában sem lehet szó nélkül hagyni e döntéseket. Miért kell elfelednünk, az áldozatoknak és az elkövetőknek egyaránt, hogy embertelen célokért, és e célokkal fémjelzett testületekben, kik váltak véres tetteikkel közismertté? Nem csak az egykori háborús bűnök elkövetése, hanem a későbbi magatartásuk is felveti a kérdést: miért is kell ezeket az embereket rehabilitálni, sőt, némelyiküket kitüntetni?
Rajtunk kívül Európában sehol nincs mérvadó akarat az elkövetők rehabilitálására. Tőlünk nyugatra a felszabaduláskor a lincselések aránya jóval meghaladta Magyarország idevonatkozó adatait, és itthon mégsem tudják ezt be a népbíráskodás eredményének, mégsem fogadják el, hogy hazánk lakosságának megtizedeléséért; közel egymillió ember haláláért jogos volt a népbíróságok által kiosztott 181 halálos ítélet. Szemben a mi bíráinkkal, akik a náci megszállás és hungarista idők joggyakorlatával találtak kontinuitást, a Lajtán túl egész Európában a népbíróságokkal vállalják a jogfolytonosságot. Párizsban a bíróság éppen mostanában mondta ki bűnrészesnek a Nemzeti Front elnökét háborús bűncselekmények dicsőítésében, és emberiség elleni bűntettek megkérdőjelezésében. Ez okból három hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és tízezer euró pénzbírságra ítélték a 79 éves Jean-Marie Le Pent, (MTI 2008. február 9.) Magyarországon a hasonló megnyilvánulások kapcsán a véleményszabadságot szokás emlegetni. Vajon miért kell támogatni a hungarista retrónak azt a törekvését, hogy a fiatalok identitását egy embertelen korszak figuráihoz kösse?
Az egykori csendőrök rehabilitálásánál és kitüntetésénél sztereotip érveket hallunk védőiktől: parancsot hajtottak végre, az akkori törvények szerint jártak el, tessék a túlélő tanúnak bizonyítani a szavahihetőséget, - különben is az egész régen volt, úgysem lehet semmit alátámasztani.
Ezek a hivatkozások azonban majdnem olyan régiek, mint maguk a bűnök. Európa boldogabb felében a jogászok, és maga az ENSZ is, a 40-es évek végére túljutottak ezeknek a védekezéseknek a mérlegelésén. A nürnbergi alapelveket azért foglalta az ENSZ határozatba, hogy a fenti mentségekre soha, sehol, senki ne számíthasson. A Genfi Egyezményeket azért ruházta fel az ENSZ el nem évülő hatállyal, hogy a földön mindenütt elrettentse a kegyetlenségtől a háborúba lépőket. Emberiség ellenes bűnre se a jogi tilalom hiánya, se a felettes parancsa nem ad mentséget, és soha nem évül el. A Lajtától nyugatra nem csak a jogászok, de a társadalom is a saját ügyének érzi az emberiesség védelmét, nálunk ellenben a bírói elit mérvadó része szolgáltatja az ellenpéldát. A Magyar Alkotmány hirdeti az emberi méltóság jogát. De e deklaráció és a valóság között szöges ellentmondás van. A Legfelsőbb Bíróságot képviselő bíró, hivatása gyakorlása közben, gyilkosnak nevezi Ságvári Endrét, és vele szemben piedesztálra állítja Kristóf László hóhérlegényt, aki csendőrnyomozóként kínzott és besúgott mindenkit, aki látókörében veszélyt jelentett a nácikra. (lásd Bp-i Katonai Bíróság B.I. 065/1959. határozatát)
Ilyen esetek után egy "MÚOSZ örökös tag" kitüntetés is felértékelődik, jelentőséget kap. Nyilván a MÚOSZ nem teheti jóvá azt, amit a Legfelsőbb Bíróság, vagy mások elrontottak, de megtoldani egy centivel sem kellene a sort. Kecskési Tollas Tibor ügyében a 168 óra című lap 2004-ben, a 42. számában közölte egy tanú vallomását: "Ismertem a vádlottat, ő volt az, aki a vagonírozást intézte. Ott volt akkor is, amikor levetkőztettek minket és motoztak. Amikor egy állapotos nő került elé, azt mondta, dobják a vagonba." Ha élne Kecskési Tollas Tibor, akkor ma is el kellene ítélni emberiség elleni bűncselekmény miatt. De nem csupán csendőrtiszti cselekedetei teszik őt kitüntetésre méltatlanná. A MÚOSZ illetékesei nem tehetnek úgy, mintha nem tudnák, hogy a volt csendőr az emigrációban, Münchenben a "Nemzetőr" című lap szerkesztője lett, és e sajtótermék nagyban hozzájárult az 56 utáni ítéletek igazolásához, a "szélsőjobbos ellenforradalom" mítosz társadalmi elfogadtatásához, és a megtorlók megvadításához. Az itthon maradottak 52 évvel ezelőtt vállalták, hogy a forradalom tisztességét sorsuk árán védjék meg. Angyal István, és a többi kommunista forradalmár története minden másnál hitelesebben törölte el a nyugati baloldaliak sztálinistákkal kapcsolatos illúzióit. Az 56-os forradalom vízválasztóvá vált Marx forradalmi eszméi és a sztálinizmus között. Nem véletlen, hogy a megtorlás nem a jobboldali politikusokat, hanem az Angyal-féléket sújtotta keményebben. A kádári propagandának, a "Hollós Ervineknek" úgy kellett a bizonyíték a forradalom nyilas szellemiségéről (lásd Nemzetőr című újság), mint a falat kenyér. A MÚOSZ-nak pótolhatatlan társadalmi szerepe az, hogy legyen diskurzus, mely előzze meg, ha kell, oldja meg, és ne szítsa a konfliktusokat. A szervezetnek meg kellene fontolnia, hogyan tudna képviselni olyan hazafiság eszmét, amelyet nem szennyezett be a területi revízió, a honvédő háború-hazugság, a nácizmus, amelyet a békés, megbeszélő, kiegyező magatartás fémjelez. A hazafiság ugyanis nem csak szép lehet, hanem hamis is, amikor a gyűlöletkeltés, az erőszak, a pusztítás kötődik a nemzeti frázisokhoz.
Donáth Ferenc orvos és jogvédő /
