Ossza meg!
facebook
iwiw
Krk-sziget, Omisalj - nyaralás
8 nap / 7 éjszaka
109 900 Ft/fő-től
"Új ajtók nyíltak ki előttem" - Interjú Szalóki Ágival
Népdalok, gyerekdalok, Karády Katalin slágereinek feldolgozása, lemez Borlai Gergővel és közös műsor Vitai Ildikóval. Egy napfényes januári délutánon a Duna parti Cafe Paniniben találkoztunk a művésznővel.
2012. február 05., 13:31
- Te ajánlottad a Cafe Paninit, mert ez a törzshelyed. Mióta jársz ide?
- Már egy jó ideje. Itt ismerem a közönséget, látod most is legalább négy embernek köszöntem. Meg azt is szeretem, hogy egy kicsit eldugott helyen van.
- Most a szabadságod töltöd. Milyen elfoglaltságok előzték meg a jól megérdemelt pihenést?
- A sok apróbb mellett decemberben két nagyobb bemutatóm is volt. Egy a felnőttek számára és egy a gyerekeknek.
- Változott a külsőd is, levágattad a hajad. Ez egy új image része?
- Hosszú hajúként gyakran hasonlítottak tündérhez a gyerekek. Bevallom, szívesen azonosultam ezzel a szereppel, de image-ról nemigen gondolkodtam sosem. Ez egyszerű női dolog. Sok mindent át kell értékelnem az életemben, mint ember, mint nő, mint énekes. Új ajtók nyíltak ki előttem.
- Ez mit jelent?
- Az ember úgy érzi, hogy minden rendben van, aztán jöhet egy olyan döntés, fordulópont, amely más megvilágításban láttat bizonyos kérdéseket, esetleg válaszút elé állít. Az utóbbi időben nem figyeltem arra, ami legbelül van. Nem figyeltem a testem jelzéseire. Elnyomtam rengeteg feszültséget, és sokkal több energiát használtam fel magamból, mint amivel rendelkeztem. A határaimat feszegettem. Nem lehet a színpadon úgy szerepelni, hogy az ahhoz szükséges erőt egy pillanat alatt termeljem meg, ahhoz építkezni kell, és a testemmel is jobb barátságban kell legyek. Kezdtem görcsössé válni, bizonyos problémákat izomból megoldani. Sokszor hibáztam. Azt gondoltam, hogy a megoldás kulcsa az anyagiakban rejlik, miközben eredendően olyan vagyok, aki nem él egészen a földön.
. .
- Mi az, amivel fel tudsz töltődni, hiszen a színpadi lét igen komoly energiákat követel.
- Az utóbbi két év sok erőt vett el tőlem, nem voltam igazán jól. Alig vártam, hogy kitörjek ebből az állapotból. Egy elképesztő táncos és pedagógus, Nagy Csilla foglalkozott velem. Elindult bennem egy lassú változás, kezdtem helyrebillenni, kinyílni. Az első órák alkalmával úgy éreztem, semmi közöm a testemhez. Az, hogy a testemmel beszéljek, teljesen új volt. Nem véletlen az sem, hogy találkoztam a meditációval. Egy végtelen hosszú lépcső legalsó szintjén állok. A meditációnak köszönhetően jutottam el a jógához.
- December 3-án Vitai Ildikó vendégszereplésével új gyerekműsort mutattál be.
- Gyerekkorom meghatározó zenei élménye volt az '77-es Regélő és a '81-es Mesebeli madár című lemez. A lemezeken található dalok-versek szinte mindegyike azóta is él az emlékezetemben. Pár éve arra gondoltam, jó volna közös műsort készíteni Vitai Ildikóval, föleleveníteni régi dalait. Annyit már egy ideje tudtam, hogy énekel még és szívesen énekelne többet is, ez biztató jelnek tűnt. Az interneten megtaláltam az elérhetőségét, felvettem vele a kapcsolatot. Örült, és meghívott magához. Megetetett, ahogy a nagymamám tenné, aztán beszélgettünk. Előkerült a gitár és előbújtak az emlékek, a két lemez dalai.
. .
Énekeltünk késő estig. Olyan volt, mintha mindig ismertük volna egymást. Rengeteg jót kaptam tőle gyerekkoromban, és remélem, ezt viszonozni tudom. Ildikó az utóbbi 25 évben nem sokat koncertezett, talán most történhet valami változás ezen a téren az együttműködésünk hatására. Nagy munka volt az előkészítés, a műsor szerkesztése és a szereplők koordinálása. 22-en voltunk a színpadon, a hattagú zenekarom mellett természetesen ott volt Ildikó, továbbá a Söndörgő ifjú zenésze, a friss Junior príma díjas Eredics Salamon, a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola IV. osztályosai, szám szerint 13-an és a solymári Fészek Waldorf Iskola III. Osztályos tanulója, Limberger Tódor is. Jó volt a közönség. Sikerült a gyerekeket a zenéhez vonzani, a szülők pedig énekeltek velünk, ami azt bizonyítja, nem vagyok egyedül ezzel a hóbortommal. Ők is emlékeznek Ildikó dalaira. Velem egyidős anyák jöttek könnyes szemmel és arról meséltek, milyen különös érzés volt a koncert alatt gyerekükkel az ölükben újra gyerekké válni.
-A zenész lét nagyon hektikus, a lemezkiadás mélyponton. Egyre több művész kezd a színpadon kívül más elfoglaltságot is keresni magának, hiszen mindenki a piacról él.
- Angliában vagy az Egyesült Államokban gyakori, hogy a művészek hétköznap valamilyen civil állásban dolgoznak. A zenésztársaim többsége csak a zenéből él. Vannak akik a zenélés mellett tanítanak is. Sajnos ezek a tanári állások is veszélyben vannak már. A lemezkiadás helyzete valóban elkeserítő. Nem tudom, hogy mi lesz a távoli jövőben, alkalmazkodó vagyok, de amíg lehet, szeretnék a zenélésből élni. Számomra mindig ünnep amikor zenélünk, legyen az művelődési házbeli gyerekkoncert, vagy egy idős otthonban fekvő néni ágya szélén ülve egy szál gitárral előadott ének. Életem legszebb, legemlékezetesebb koncertjei nem feltétlenül a nagy nyilvánosság előtt születtek. Rengeteg titkos boldog koncertet adtam. Ilyen volt a kiskunhalasi általános iskola tornacsarnokában adott koncert is. Hajnalban mentünk le Lamm Dáviddal és Kovács Zotyával és enyhe pánik tört ki rajtam, amikor megtudtam, hogy a 400 fős közönség sorai között három éves ovisok és 14 éves nyolcadikosok is ülnek. Az első percekben úgy küzdöttem, mintha az életem forgott volna kockán. Megérte, mert elnyertem a bizalmukat, látták rajtam ezt a jófajta küszködést. Egy energikusabb dallal kezdtük és egy olyannal folytattuk, ami nem is volt a repertoárunkon, ugyanis elkezdtem reppelni. Rapper - tudásom szinte a semmivel egyenlő, mégis értékelték a gyerekek, hogy legalább bátor voltam, megpróbáltam és érezhették, hogy szeretettel bohóckodtam. Aztán ezen felbuzdulva beszállt egy idősebb fiú is, tanárai legnagyobb csodálkozására. Onnantól nyert ügyem volt, jöhetett bármilyen dal, versmondás, játék, éneklés. Nagy buli kerekedett az egészből. A lelátóról özönlöttek a gyerekek, együtt táncolt az egész közönség.
- Nagyon fontos a szakmai háttér. Mi szerinted a jó menedzser ismérve?
- A jó menedzser úgy tudja anyatigris módjára segíteni a művészt, hogy közben észrevétlen marad. Úgy tud finoman terelgetni, hogy mindvégig tiszteletben tartja a művész szabadságát. Van ötletem egyszerre több is,néha túl sok is. Ha kontrollál valaki, az nagy segítség. Tudnia kell, hogy mire vagyok képes, mi az, ami természetes módon fakad belőlem, és azt is, hogy mire van igény, mik a realitások. Gondolkodjon távlatokban. Jó fellépésű, kellemes megjelenésű, jó kapcsolatteremtő és precíz ember kell legyen. Tudjon mechanikus adminisztratív munkát ellátni, a színpadon és környékén hostess-i teendőket elvégezni, de terhelhető legyen komolyabb gondolkodást és képességeket igénylő feladatokkal is, mint például egy pályázat írás, vagy szponzori tárgyaláson való részvétel. Jó ha művészeti kérdésekben is otthon van. Összetett feladatkör ez. Képeznek ugyan kulturális menedzsereket, de nem feltétlenül az a jó szakember, akinek ilyen diplomája van.
- Hol hallhatunk legközelebb?
- Február 26-án este egy jógafesztiválon énekelek a Millenáris Fogadóban. A " gyerekzenekarommal" lépek föl, de főként felnőtt közönségre számítok, persze örülök a kicsiknek is. Ez alkalomra igyekszem olyan dalokat kiválasztani, amelyek nyugtatnak, alkalmasak a lazításra. Itt van ennek az ideje.
M. Kovács Ágnes / nepszava.hu
Címkék: Szalóki Ági, Vitai Ildikó, zene, népdal
Együttműködő partnerünk
