Előző
Következő
új cikk

Belföld

Hatalmi játékok a Rádiószínházzal

Népszava|2012. jún 01. 05:15
[A+ A-]
A Bereményi Géza és Kálomista Gábor vezette Thália Színházban februárban kezdték el építeni a Látvány Rádióstúdiót, miután a médiaalap (MTVA) együttműködési megállapodást kötött velük. A színház állta a 14 négyzetméteres helyiség átalakítási költségeit, ami 14,5 millió forintba került, a közszolgálati rádió a felszerelést biztosította, az MTVA pedig május közepéig 3500 műsorpercnyi rádiójáték felvételével bízta meg Bereményiéket.
Az MTVA-val való együttműködés lehetőséget adott arra, hogy a befogadó színház 22 fős társulatot hozzon létre, és arra is, hogy a többi színházzal szemben előnyhöz jusson. Pályáztatás ugyanis hangjáték-ügyben nem volt. A hangjátékok közszolgálati rádióból való kiszervezéséről Solténszky Tibort, az egykori Rádiószínház elbocsátott vezetőjét kérdeztük.


- Elmagyarázná, mit jelent a rádiójátékok kiszervezése?

- Amikor a közszolgálati Magyar Rádióba megérkezett az új vezetés, szinte azonnal bejelentkeztem Jónás István vezérigazgatóhoz. Azt akartam megtudni, igaz-e a hír, hogy kiszervezik a rádiójátékokat, vagyis hogy a munkát ezentúl a rádión kívül végeztetik el.



- Mi értelme ennek?


- Egy autógyár esetében elképzelhető, hogy érdemes kiszervezni például az üléshuzatok gyártását akkor, ha az nem folyamatos és gazdaságos.

- A kiszervezés előtt mekkora volt a rádiójátékok hallgatottsága?


- Egy ideje nem kaptam adatokat, aztán - ahogy a vezérigazgatótól, Jónás Istvántól kiderült - a rádiójátékokat naponta mintegy 300 ezren hallgatták. Ez rengeteg ember. A rádiójátékok kiszervezésekor olyasmi is elképzelhető, hogy annak gyártása továbbra is a rádió épületében, annak valamelyik hangstúdiójában történjen úgy, hogy azt egy vállalkozó bérli. Jónás István, akivel régóta ismertük egymást, azt magyarázta nekem, hogy az MTVA vezetői között még nem dőlt el semmi, és ha érdekel a személyes véleménye, akkor a rádiójáték az a műfaj, amit feltétlenül házon belül kell gyártani. Januárban megjelentem nála az éves tervvel, februártól nem válaszolt a kérdéseimre, májusban pedig már azt vettem észre, hogy a Rádiószínházat leírták.

- Mikor bocsátották el?

- Tavaly december 16-ig kellett bejárnom. A Rádiószínház 1951-ben jött létre, 2011-ben szűnt meg, élt hatvan évet. Ötvenkilenc esztendős vagyok, a Magyar Rádióban harmincegy évet töltöttem el. Az volt az egyik feladatunk, hogy a legjelentősebb magyar írókat és rendezőket a Rádiószínház számára megszerezzük. Parti Nagy Lajos a kilencvenes évek eleje óta volt az egyik háziszerzőnk. Máté Gábor rendező a színinövendékeit hozta el rendszeresen, Gothár Péter évtizedeken át rendezett nálunk hangjátékokat, és Székely Gábor rendező is nagyon szeretett rádiózni. A Magyar Rádióban, illetve az MTVA-ban arról született döntés, hogy az igényes, irodalmi alapú rádiójátékok és irodalmi műsorok ezentúl házon kívül készülnek. Az ifjúságnak szóló, napi tízperces, folytatásos szappanopera pedig bent, a rádióban. Mindig a fordítottja történik annak, aminek történnie kéne. Értem, hogy a kiszervezés eredményeként a Thália most neves színészeket szerződtethet. Bereményi Géza elmondása szerint huszonkettőt. Bár az kicsit vicces, vagy inkább unalmas lesz, hogy minden ott készülő vígjátékban, klasszikus felolvasásban és kortárs tragédiában ugyanazokat a hangokat halljuk. Az ötvenes években a rádiónak volt saját színtársulata, amit a hatvanas években szélnek eresztett, mert rájött, így nincs meg az a szabadsága, hogy az irodalmi alapanyagokhoz a legmegfelelőbb hangokat találja meg.

- Tavaly decemberig hány hangjáték stúdió volt a Magyar Rádióban?


- A 13-as, a 14-es és a 20-as. Az 1-esből, ami akusztikailag a legtökéletesebb volt, körülbelül öt-hat évvel ezelőtt tartalék adóstúdiót csináltak, egy úgynevezett ügyfélbarát szobát. A rádió akkori vezetői, élén Such Györggyel, ugyanis épp akkoriban nem akartak annyi rádiójátékot. Idővel aztán persze Such is rájött, hogy a rádiójátékok kiválóan alkalmasak arra, hogy velük prezentálhassák a közszolgálatiságot, és kis túlzással, de önteni kezdte beléjük a pénzt. A hallgatottság egyre nőtt, annyira, hogy Such regnálásának utolsó évében a Magyar Rádióban drámapályázatot hirdetettek, és iszonyú mennyiségű írás érkezett.

- Mennyi?

- 432 pályamű. Elkészült belőle vagy tizenöt, és még mindig vannak bemutatásra érdemes kéziratok, köztük Podmaniczky Szilárdé.

- Mennyire költséges egy rádiójáték készítése?


- Magyarországon sajnos nem annyira. A szerzőket ugyanis a rádió sosem fizette meg kellően. Az európai közszolgálati rádiók, ha új darabot iratnak, rendelnek, akkor a szerző honoráriuma 2 ezer eurótól 14 ezer euróig terjed. 2 ezer eurót fizetnek Szlovákiában, Bulgáriában, Horvátországban; 14 ezer euróval a dánok tartják a csúcsot. Nálunk egy szépíró a hangjátékáért maximum 300 ezer forintot kap, ami már az örök megváltást is tartalmazza, vagyis a MTVA az ismétlésekért nem fizet. Az egyik utolsó produkció, amelynek a munkálatairól még tudtam, az Kiss Judit Ágnes: La Machísimája volt, amit csak kisebb botrányok után tudtak bemutatni. A belső ellenőr ugyanis a művet pornográfiának minősítette. A La Machísima produkciós kerete egymillió forint volt, ennyit fizettek összesen a szerzőnek, a zeneszerzőnek, a színészeknek, a zenészeknek... A stúdióhasználat, vagyis hogy hány percet használtak el, ebben nincs benne. A hangjátékok rádión kívüli gyártását ma valójában a stúdióhasználat bérleti díja növeli meg jelentősen.

- A Rádiószínház megszűnt?


- 2011. június 30-ig létezett az az egység, amit így hívtak. Valójában a Magyar Rádió is megszűnt, mint műsorelőállító. Maradt egy maroknyi csapat, akik műsorokat rendelnek. Az MTVA ugyanis a továbbiakban nem kíván szerkesztőségeket működtetni.

- Ön szerint szükség van szakszerkesztőségekre?

- Hát hogyne. A rádiószínházi munka egy része például abból állt, hogy magunkhoz kössünk jelentős magyar írókat, ami nem megy másképp, csak akkor, ha az ember folyamatosan kapcsolatot tart fenn. Ma nagyon sokan szólnak bele abba, mi készüljön és milyen feltételekkel. A producereknek már a rádióban is teljhatalma van. Ami azért abszurd, mert a magyar televíziózás története bizonyította, hogy a tévéjátékok kiszervezése valójában a producerek nagy találmánya, arra, hogyan lehet nagy pénzeket eltüntetni.

- Hogyan lehet rádiójátékok gyártásával nagy pénzeket eltüntetni?


- Filmek, tévéjátékok esetében utólag nehéz kideríteni, hogy azt a lámpát hányan tartották. Hány méter volt a kábel, és hány gépkocsi állt ki... Az az összesen 7500 perc és a mintegy 100 millió forint, amit a Thália Színház Látvány Rádióstúdiójában műsorok készítésére költenek majd, véleményem szerint arról szól, hogy így - az MTVA pénzéből - kívántak egy befogadó-színházhoz neves színészeket édesgetni. Ez egy másfajta nyereség. Mondhatjuk, igen, hogy valójában ez nem is a Thália, hanem az MTVA színészcsapata. Egyetlen pont van, ahol a dolog megfogható lenne, ez pedig a közbeszerzési eljárás. Ugyanis azt is beszélik, hogy év végére a megbízás elérheti a 140 millió forintot.

- Az MTVA-nak mi ebben az üzlet?


- A haszon ott, abban is keresendő, hogy így legfeljebb egy vagy két embert kell instruálni arról, mi a kívánatos ma és mi nem. Tudom, mert elmondták, hogy a közszolgálati rádió műsoraiban ma kik a nem kívánatos művészek. A megrendelő ezt közli a beszállítóval, az meg mit mondhatna erre. Ön is beláthatja, hogy egy házon belüli szerkesztőséget sokkal nehezebb instruálni. A szerkesztőség tagjai ugyanis föllázadhatnak, a vezetőjük pedig akár hetekig érvelhet a főnökeinél.

- Ön valóban úgy gondolja, hogy az MTVA így kívánja meghatározni a tartalmat, és ily módon próbál kedveskedni a hatalomnak?

- Állami pénzből, az MTVA pénzéből új klientúrát lehet kiépíteni. Tudom, hogy durván hangzik, de a dolog lényege ez: le kell váltani a szerzőket, a művészeket, az előadókat; a rendszerváltás a rádióban így lett teljes.

- Amíg ön volt a Rádiószínház vezetője, addig nem voltak listázások?

- Nem. Egy szempontunk volt, az, hogy ne jelenthessenek fel minket az ORTT panaszbizottságánál. Például azzal, hogy egy rádiójátékkal megrontjuk az ifjúságot. Nagyon figyeltünk arra, hogy a népszerű és klasszikus irodalomból készített hangjátékok kora délután menjenek, a kicsit igényesebb és bonyolultabb kortárs vagy klasszikus művek kora este, a szabad szájúbb művek pedig kizárólag késő este hangozzanak el.

- Ön mettől meddig volt a Rádiószínház vezetője?

- 2002. január elejétől 2011. júniusáig.

- Akkor ön mindenféle kormányt kipróbálhatott.

- Igen, kipróbáltam. Voltak periódusok, rövidek, amikor nem túl durván, de jelezték, jó lenne, ha helyet találnánk X. vagy Y. író művének. De ha a mű nem volt annyira színvonalas, akkor a dologtól eltekinthettünk. A Such-érában politikailag mindez úgy nézett ki, hogy egyet jobbra, egyet meg balra kellett rúgni.

- Rúgni?


- Előbb eltávolítottak egy tudottan baloldali kötődésű jelentős rádióst, aztán tudottan egy-két erősen jobbos kötődésűt. Such tőlünk azt várta el, így fogalmazott, hogy legyünk nyitottak a jobboldali irodalomra is. De nem statisztikázott.

- Van jobb és baloldali irodalom?

- Szerintem nincsen, de azt lehet tudni, hogy kik azok az írók, költők, akik erőteljesen kötődnek a jobboldali politikai körökhöz. Mi mindig azt képviseltük, azt akartuk, hogy olyan hangjátékok szülessenek, amelyeket aztán húsz-harminc vagy akár negyven év múlva is műsorra tűzhetnek.

- Amikor leváltották, hány hangjátékkal rendelkezett a Magyar Rádió?

- Nem tudom. A boldog békeidőkben, a kilencvenes évek eleje előtt ugyanis rádiójátékok és irodalmi feldolgozások nemcsak a Rádiószínháznál, hanem a szórakoztató és az ifjúsági osztályon is készültek.

- Amikor elbocsátották, mi volt az indok?


- Átszervezés. Nincs szükség a munkájára. Ennél többet nem mondtak, a papírokra sem írtak, és ennek köszönhető, hogy tudom perelni a céget. Ugyanis még azt sem kérdezték meg, akarnék-e a rádión belül valami mást csinálni. 2011. szeptember 30-val kezdődött a felmentési időszakom, ami esetemben hét hónap volt, de három és fél hónapon át még munkavégzésre köteleztek, különben nem készült volna el számos olyan hangjáték, ami már műsorra volt tűzve.

- Mit csinál ötvenkilenc évesen?


- Állás nincs. Nézem a színházi bemutatókat, ugyanis felkértek, legyek a 2013-as Pécsi Országos Színházi Találkozónak az egyik színdarab válogatója. Múltkor Kaposváron, Kecskeméten voltam, de megyek Zentára, azután Szabadkára... Mesedarabot írok, és megkeresett egy fővárosi fenntartású nagy multú színház is, ahol van hangstúdió. Néhány budapesti színház elképesztően korszerű, mindent tudó hangstúdióval rendelkezik.

- Akkor mi alapján döntött, dönt az MTVA arról, hogy a Thália Színház vezetése kapjon állami megrendelést?


- Ugye tudja, hogy ez az a kérdés, amivel már nem hozzám, hanem az MTVA-hoz kell fordulnia.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!