Előző
Következő
új cikk

Belföld

Készpénz helyett Erzsébet-utalvány - ez lehet a Fidesz Achilles-sarka

policyagenda.hu|2012. jún 17. 07:46
[A+ A-]
Aki az államtó kap pénzt, azt szorosan ellenőrizni kell - ezt a képzetet erősíthetné, ha a kormány a szociális juttatásokat készpénz helyett Erzsébet-utalványban fizetné. A Policy Agenda szerint pár tízmilliárd forint miatt hiba lenne kiskorúnak nyilvánítani az egész országot.
Erőteljesen felpezsdült az érdeklődés a közvéleményben az állam által adott természetbeni juttatások körének lehetséges bővítése kapcsán. A Policy Agenda azt vizsgálta, hogy valójában mekkora kört érinthetnek e változások és milyen hatásuk lehet.

A magyar szociális rendszer támogatásai rendkívül szerteágazóak. Az általunk végzett számítások szerint 43 jogcímen kérhető valamilyen szociális támogatás (nyugdíj és nyugdíjszerű ellátások nélkül), és ez csak a központi költségvetésnek több mint 1600 milliárd forintjába kerül. E summához még valamelyest az önkormányzatok is hozzátesznek a saját költségvetésükből, és vannak olyan szociális kedvezmények, amelyeket a munkáltatókkal fizettet meg az állam (gyermekek után jár pótszabadság).

A szociális ellátások egy része logikájánál fogva jelenleg is természetben nyújtott (például köztemetés, vagy tankönyvtámogatás), de van ahol már egy korábbi politikai döntés miatt adja így az állam a segítséget. Ugyanakkor a támogatási tételek nagyobb részét továbbra is készpénzben fizeti a büdzsé.

A kormány március végi határozata szerint a kabinet keresi annak a lehetőségét, hogy tovább bővítse azokat a támogatási jogcímeket, ahol készpénzt helyettesítő utalvánnyal lehet kifizetni az ellátást. A határozatban megjelölt jogcímek a teljes támogatási rendszer a 31 százalékát teszik ki - azaz mintegy 500 milliárd forintra rúgnak. Ugyanakkor az első sajtóhírek arról szóltak, hogy a szaktárca ellenállása miatt a családi pótlékot továbbra is készpénzben kapják a jogosultak - ez a támogatás önmagában 355 milliárd forint. Magyarán idáig érdemi forrást nem találtak a rendszeren belül annak érdekében, hogy védett piacot teremtsenek az Erzsébet-utalványnak.

A természetbeni ellátások körének bővítése jóval régebbi vita, mint az Erzsébet-utalvány bevezetése kapcsán kerekedett polémia. A közgondolkodásba a monori szociális kártya apropóján került be a kérdés, amikor a település vezetése azt gondolta, hogy a szociális probléma alapja az, hogy a nehéz helyzetben lévők a kapott támogatást "elisszák és játékgépekre költik". Ezért olyan rendszer kell, amely nem engedi, hogy az önkormányzati segélyt ne a létfenntartásra költsék el, azaz lényegében gyámság alá kell vonni ezeket az embereket, és ellenőrizni kell költéseiket.

Ekkor a társadalom vélt, vagy valós elvárását kezdte kiszolgálni a politika és fokozatosan bővítette a körét azoknak a támogatásoknak, ahol először csak választható volt a természetbeni támogatás, majd kötelező lett. A mostani szándékok is erre mutatnak - ráadásul most gazdasági érdekeltség is társul a kérdéshez.

A kormány eddig is előszeretettel alkalmazott olyan technikákat a költségvetés problémáinak kezelésére, amelyek nem közvetlenül az emberektől vettek el pénzt, hanem áttételesen éreztették hatásukat. Ilyen volt a telefonadó, vagy az ágazati különadók egy része is. A szociális kiadások kapcsán folyamatosan elhangzó érv, hogy a költségvetés jelenlegi állapotához képest nagyon bőkezű a rendszer. A kabinet tervei között szerepelhet olyan elképzelés, amely éppen ezeknek a kiadásoknak az indirekt csökkentésére tesz javaslatot. Ebből a szempontból az utalvány rendszerre való átállás ezt a szándékot teljesíti.

Az üdülési csekk és az Erzsébet-utalvány rendszere azon alapszik, hogy a működési költségeket, és bizonyos hasznot a forgalmazóktól kapott jutalék alapján érnek el. Amennyiben az állam az 1600 milliárd forintos kassza felét mégis ezen rendszeren keresztül fizeti ki, akkor 24-40 milliárd forintos bevételre tehet szert az elfogadóhelyek terhére. (Ez természetesen nem tiszta bevétel, mivel valamekkora működési költséggel is kell számolni) Azaz ekkora mértékben költségvetési forrásokat kiválthat, és tehermentesítheti az amúgy is nehéz helyzetben lévő büdzsét. De ezen felül számolni lehet a kiadott, de soha be nem váltott utalványok miatt megmaradt haszonnal i ennek mértékét még becsülni sem lehet.

Áttekintve a teljes ellátási rendszert politikai alapon lehet benne találni olyan elemeket, amelyek átkonvertálhatóak Erzsébet-utalványra. Ugyanakkor a probléma az, hogy megerősödne az utalványoknak egy másodlagos piaca (egymás között adják-veszik az emberek alacsonyabb áron), illetve a hátrányos helyzetű településeken nem megoldott az utalvánnyal fizetés lehetősége sem.

A másik probléma a rendszerrel annak társadalompolitikai felfogása. Erősítené azt a képzetet, hogy aki az államtól pénzt kap, azt szorosan ellenőrizni kell, különben rossz helyre költi el. Ez a társadalom kiskorúsítását jelentené, és éppen emiatt, a legnagyobb pénzt jelentő családi pótlék esetén erős ellenállásba ütköztek az ehhez kapcsolódó javaslatok.

Álláspontunk szerint bármennyire is szüksége van a kabinetnek akár néhány tízmilliárd forintra, ez a megoldás több politikai kárt okoz, mint költségvetési hasznot. Mert a választók részéről érkező ellenállás az ehhez hasonló, a mindennapokat érintő változásokkal szemben jelentősebb, mint akár néhány általános megszorító intézkedéssel szemben.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!

Kedves hozzászólók! Szeptember elsejétől a nepszava.hu weboldalon Facebook fiók segítségével lehet hozzászólást írni. Az eddig megjelent kommentek nem lesznek elérhetők. Köszönjük!