Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Györke Sándor ravatalánál

Népszava|2012. jún 29. 06:10
[A+ A-]
Népmesei történet az Övé: a kis Zala-i falu cipész családjának nyomorúságából hogyan is vált a Sanyi fiú bizony szmokingos excellenciás úrrá.
Ez nem boszorkányság volt. Hanem tehetségének és szorgalmának hozadéka. És a Népköztársaságnak hívott rendszernek tudjuk be, amely trambulinként röpítette a szegény társadalmi osztály éles eszű tehetségeit a tanulás és művelődés akadálypályáján át a tágabb közösség szolgálatának posztjaira.
Akár régen a tengerészkadétoknak, - Sanyinak is - kemény próbát hozó nevelési pályán át vezetett a "kiképzés". Sem a katolikus iskolák, sem később a legrangosabb szovjet állami egyetem- (ahová magyar állami ösztöndíjasként került), (bocsánat, ha a fiatalok ezt a szót, ÁLLAMI ÖSZTÖNDIJAS - nem ismerik) hát nem a szabadidős programjukról voltak híresek.

A zalaszentgróti Györke Sándor imigyen első generációs értelmiségivé vált, mint sok százezer munkás-paraszt fiatal akkor, akik megváltoztatták a magyar haza jelentését és értelmét.
Persze lehetett volna vadakat terelő juhász, tűzoltó, vagy akár katona. De megnyerő stílusa, humora, szerteágazó tudása, - amely hat nyelv imponáló tudásával gyarapodott-, éles megfigyelő képessége, elemző kapacitása, megbízhatósága, csöndes modora, tapintatossága, társasági mivolta, kapcsolatépítő képessége és hűsége az egyik legkényesebb szakma , a diplomácia felé orientálta.
Az összes létező szakmai grádicsot végigjárta, mindent megtanult, amit egy kitűnő diplomatának tudnia kell. Teljesített külszolgálatot Szófiában, Varsóban, Prágában, volt a minisztertanács elnökhelyettesének munkatársa, gazdaságpolitikai munkatárs, gazdasági tanácsos, első beosztott, végül Nagykövetként szolgálta a hazát Belgrádban, majd pedig Moszkvában, ahol Ö volt a Szovjetunióba akkreditált utolsó és a szabadon választott új magyar kormány első nagykövete az Orosz föderációban.

Tevékenységét mindvégig áthatotta az a tudat, hogy a szomszéd népekkel való barátságnak, együttműködésnek, megértésnek, nincs alternatívája. Baloldali meggyőződésű emberként és jó hazafiként azt képviselte, hogy a nehézségeket a kölcsönös bizalom erősítésével, egyenlő partnerek álláspontjainak türelmes és állhatatos közelítésével lehet legjobb eséllyel leküzdeni, a történelmi sérelmek harsogása, a nemzeti gőg és dominancia nem visz előre.

Igazuk van azoknak, akik azt sulykolják, hogy Magyarország a világ egyik leggazdagabb országa. Akkora pazarlás, mint itt, nincs is sehol másutt: erre is példa, ahogy a moszkvai nagykövet Sándor munkájára az Antall kormány két év után már nem tartott igényt. Ez aztán nem a Sanyi vesztesége lett, hanem a mi kis országunké. Szívesen vállalt más olyan feladatot ezután, ahol gazdaságpolitikai szakértelme, nagy nemzetközi kitekintése hasznot hajtott megbízó cégeinek, ahogy ez a MOL igazgató tanácsában, vagy a CD Hungary vezetőjeként be is igazolódott.
Őt, aki az építés mestere volt, megviselték a közelmúlt évek. A magyar társadalom zuhanása, tömegek elszegényedése és egy romokat szült hibás kurzus virulása elszorította a szívét. Pártokon átívelő összefogást, józanságot keresett. Féltette egész életének értelmét, veszni látta egész nemzedéke munkáját, hiszen a szomszédokkal való viszony megint törékennyé vált, elveszőben a haza megújító ereje, a széleskörű bizalomra épülő képessége e népnek, hogy a leghaladóbbak sorát gyarapítsa. Megviselte a süllyedés. de tudta - Kányádi Sándor szavaival -" A történelem négy évszakból áll,tavaszból, nyárból,őszből, télből most éppen a tél jön" s tél után újra napfényes tavasz köszönt ránk.

(Vojtek Béla és barátai nekrológja Györke Sándor csütörtöki temetésén hangzott el, ebből közlünk részleteket.)