Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Le akarják rombolni az operaművészetet

Népszava|2012. júl 02. 06:33
[A+ A-]
Leleményesek a megsértődött munkahelyi vezetők. Tokody Ilona Kossuth-díjas énekesnő, az Operaház örökös tagja, a június 25-i évadzáró társulati ülésen olvasta föl gondosan megfogalmazott ellenvéleményét arról, hogy szerinte társulat nélkül nincs dalszínház. Két nap múlva térti vevénnyel, antedatálva megkapta a kormánybiztosi választ.
Ókovács Szilveszter zord paragrafusokra hivatkozva közölte vele, hogy amiért "megszegte a közalkalmazotti jogviszonyából fakadó kötelezettségeit", írásbeli figyelmeztetésben részesíti.

- Mi volt ez a "borzalmas jogszegés"?

- Dátum szerint fölsorolva, hogy melyik sajtóterméknek - köztük a Népszavának is - "adatot/információt szolgáltatott, illetve az azokban foglaltaktól nem határolódott el". Szó sincs benne mostani fölszólalásomról, csupa korábbi ügy, 2012. február 29-től.

- A kormánybiztos úr sértődött meg, miközben ő volt az, aki Önről a nyilvánosság előtt úgy beszélt, hogy Ön "olyan ünneprontóként viselkedett, mint a labdarúgó pályára meztelenül berontott férfi". Hogyan fogadták ezt a kollégái?

- A szavaim elhangzása után megtapsoltak, a kormánybiztos úr minősítésére viszont megfagyott a levegő.

- Másnap este pedig a Hír tévében Ókovács Szilveszter interjújában ismét Önt támadta nem éppen barátságos hangon, bár ezúttal már valamennyire visszafogottabban. Azt mondta az Ön fölszólalása olyan volt, mintha "egyházi ünnepet" szentségtelenített volna meg. A társulati ülést nézve az embernek csakugyan az volt az érzése, hogy a hivatalos szónoklatok után néma csöndet vártak, pedig a korábbi társulati ülések munkaértekezletek voltak. A kormánybiztos úr, mintha ki akarná iktatni a politikát. Holott ő politizál.

- Igen, ő politizál. Az a baj, hogy bennünket nem hallgat meg, nélkülünk hoznak döntéseket. Ez a Hír tévébeli riposztja is azt sugallta, nem engedi, hogy megszólaljunk a médiában. Nem tudom az ő véleménye volt-e ez, csak föltételezés, de a Kiskegyedben nem jelenhetett meg interjúm, a Duna tévében pedig lemondták a riportot. Meglepte, hogy a társulati ülésen fölszólaltam, de korábban nem kaptunk találkozót, hogy elmondhassuk, opera állandó társulat nélkül nem működhet. Jövőre olyan énekesek is szerepelnek majd, akik közül nem mindenkinek komoly zenei a diplomája, a műfajuk a könnyű zene, a musical.

- És mi lesz a társulat tagjaival?

- Fölmondtak nekik. Operaénekesi státusz nincs már, újakat sem vesznek föl. Ha nincs operaénekes, akkor természetesen karmester sincs. Faramuci helyzet, Kovács János közalkalmazotti státuszát nem tudták megszüntetni, mert ő az első karmester. Majd kitalálnak valamit.

- Azt nem lehet, mert Kovács János az Operaházban a karmester...

- Hát Kossuth díjas örökös tagot lehet kirúgni? A világon én vagyok az egyetlen kirúgott örökös tag. A társulatból csak két ember marad, akit véd a szakszervezet, de azt sem tudom, meddig. Rácz István, a vezetője ellen is állítólag fegyelmi készül, bizonytalan a családja jövője is. Senki nem marad operaházi tag. Nem marad Sümegi Eszter, Pánczél Éva, Wiedemann Bernadett, Lukács Gyöngyi. Mindenki a levegőben lebeg. A legsúlyosabbnak tartom, ha nincs állandó társulat, mi lesz a fiatalokkal, a jövő nemzedékével? Ma, ha valaki rokonszenves az igazgatónak, kap szerepet, ha nem, akkor nem.

- Létezik a világon ilyen operaház?

- Nincs ilyen, stagione társulatok vannak, de ne azokkal hasonlítsuk össze. Van ilyen Spanyolországban, Itáliában. A New York-i Metben is van 120 állandó tag, de ne szóljunk a világ leggazdagabb együtteséről. Bizonyos állami támogatást csak kell kapni, ahol pedig adnak, mint Németországban és Ausztriában, ott állandók a társulatok. Zürichben például Cecilia Bartolit nem akarják kirakni, havi fizetést kap, nem akarják kirakni, mint Tokody Ilonát, tiltja a tisztelet. Engem megszégyenítenek, állandóan gyártják ellenem a koholt vádakat. Lukács Gyöngyi szerencsés, jövőre kap néhány előadást. De ki tudja, meddig. Én egyetlen előadást sem kapok, illetve, amit kaptam, elvették tőlem, mert megyek a médiához, és harcolok a szakmáért.

- Lenne egy indiszkrét kérdésem. Hogyan fogadják a kollégái, hogy kiáll ilyen őszintén és szenvedélyesen?

- Látom, hogy hálásak, csak nem mernek hangot adni neki. Külföldön fogják az énekeseket. Domingót nem engedik el, mert ha öt hangja van, akkor is Domingo. Montserrat Caballé talán hetvenöt éves, és énekel.

- Láttam egy londoni föllépését "Az ezred lányában". Másfél mázsásan megjelenik a színpadon, bűbáj és a közönség szétszedi a színházat.

- Az okos igazgató nem elhajtja a sztárokat, hanem megtartja őket. Nálunk félelem uralja az Operaházat, de úgy nem lehet vezetni, csak szeretettel. Az is megdöbbentett, hogy a kormánybiztos úr a Hír tévében kijelenti, ha megkapom a Mesterművész címet, - ha megkapom, - miben lesz részem. Milliókról beszél. Milyen milliókról?

- Ha jól tudom a Nemzet színésze díjjal is, úgy havi 500 000 jár.

- Különben is, illetlen és jogtalan másnak a pénztárcájában kotorászni. Úgy érzem, hogy Melis György onnan föntről azt mondta nekem, meg kellett szólalnom. Nálunk nem számít állami kitüntetés, semmi. Aki vezetői pozícióban van, annak el kell tűrnie a kritikát. Valaki szóljon már rá, hogy nem lehet így bánni emberekkel.

- Van-e fogalmuk arról, hogy ezt előírják-e a kormánybiztosnak, vagy maga találja ki?

- Nagyon köszönöm a kérdést. Én láttam a miniszteri utasítást, amiben az volt benne, hogy húsz százalék költségcsökkentést kell végrehajtani, nem leépítést. Itt már nem lehet, hol és mit leépíteni. Megszüntették a statisztériát, nincs kottásunk. Amikor Ókovács Szilveszter dönt, a kormány mögé bújik, de szerintem ezt nem a kormány találja ki. Én nem érdemeltem ki azt, amit a Hír tévében kaptam tőle. Tudja, mit mond? Romboljuk le az Operaházat, hogy újat építhessünk. Százhuszonnyolc évig jól működött. Ő újat akar, valami más eszme szerint. Hová lesznek például a történelmi kosztümök? Kiárusítják őket. Csak egy példát mondok. Melis gyönyörű Don Giovanni jelmezét, Székely Mihály ruháit bagóért eladták, a Varázsfuvola is fillérekért kelt el. Elárverezik, mert nem kell a múlt. Elküldték az archívum vezetőjét, fölszámolták az emlékeket. A múlt felőrlése a cél, hogy újat építsenek. De miből? És kikkel?

Lájkoljon minket a Facebook-on is!