Előző
Következő
új cikk

Kultúra

A Játékszínben vége a dalnak

Népszava|2012. júl 19. 06:30
[A+ A-]
Ősszel már nem nyit ki a Játékszín. Szó volt róla, hogy állami támogatás hiányában esetleg magánszínházként működik majd, de ez a terv dugába dőlt. Balázsovits Lajos igazgató abban reménykedik, hogy bizonyos produkcióknak máshol talál helyet.
- Végképp bezár a Játékszín?

- Vége a dalnak.

- Arról volt szó, hogy esetleg magánszínház lesz, és erről már folytak is tárgyalások.

- Igen, de ez a verzió ott dőlt meg, hogy nem lehet olyan jegyárakat produkálni, hogy a színház eltartsa önmagát.

- A Karinthy Színház már harminc éve magánszínház.

- A Karinthy Színház nem magánszínház, jobb, ha tőlem tudja meg.

- Hanem micsoda?

- Közhasznú szerződése van a kerülettel. Vagyis az úgynevezett taót föl tudja venni. Tehát a jegybevétele nyolcvan százalékának megfelelő összegre kereshet szponzorokat, akik az általuk adott pénzt levonhatják az adójukból. De magánszínház nem tud taót fölvenni, én Karinthy Marcit kikérdeztem, hogy mennyire magánszínház. Azt mondta, hogy ő az. Erre azt tudakoltam, van-e közhasznú szerződése, amire azt válaszolta, hogy van. Mire azt mondtam neki, hogy "na látod, Marci."

- Önnek kikkel voltak tárgyalásai?

- Hát ezt nem mondhatom el, mert az illetők anonimitást kértek. Én akartam ezt a magánszínházat, természetesen néhány segítővel a hátam mögött. Volt rengeteg verzió, a színház helyiségének megvásárlása is, ami nem eladó, csak bérbe adható, a bérleti díj viszont nem kedvező.

- Ön nem köthetett volna közhasznú szerződést?

- Közhasznú társaság vagyunk.

- Akkor miért nem vehetnek föl taót?

- Taót csak az vehet föl, akinek vagy önkormányzattal, vagy magával az állammal, minisztériumokkal van közhasznú szerződése.

- Na, de ilyet önök miért nem köthetnek?

- Azért, mert ez annak a függvénye, hogy milyen kategóriába sorolták a színházat. Régen hat kategória volt, az új törvény szerint három. A többség a két első kategóriába került, mi a legkedvezőtlenebbe.

- Mert bulvár darabokat mutatott be?

- Nem így merül föl a kérdés. Műfaji döntések nincsenek. A mi esetünkben az indok, tudomásom szerint, ugyan engem erről hivatalosan nem értesítettek, hogy nincs állandó társulat. Ez a van kalapja, nincs kalapja jellegű történet. Ha akarták volna, bekerülhettünk volna a jobb kategóriába, hiszen Magyarország színházainak döntő többségét olyan kategóriába sorolták, hogy köthet közhasznú szerződést.

- Miért akarhatták éppen önöket, a Budapesti Kamaraszínházzal együtt, ahol különben volt társulat, bezárni?

- A Budapesti Kamaraszínház, mint a Faluszínház jogutódja, a minisztériumhoz tartozott. A Játékszín is, mint Magyarországon 1945 után az első társulat nélküli színház, szintén a minisztériumhoz került, és a rendszerváltozás után ott is ragadt. Mindig fölvetődött, hogy átadják őket a fővárosnak.

- Úgy tudom, amikor húsz éve igazgató lett, már akkor a feladatai közé sorolták az átadás, átvétel lebonyolítását.

- Így van. De a két színházat mindig úgy akarta átadni a minisztérium, hogy a főváros ezt oldja meg pénzügyi szempontból. A főváros meg azt szerette volna, hogy kapják meg azt az összeget, amibe a színházak kerülnek.

- Ennyi idő alatt miért nem jutottak dűlőre?

- Ha józan ésszel gondoljuk végig, akkor a gondok megoldhatók lettek volna, de a politika nem logikusan működik. Mindig volt valami apróság, amin az egész elbukott.

- Az nem lehet a megszüntetés oka, hogy önt baloldalinak tartják?

- Én az is vagyok, de engem nem a szocialisták ültettek az igazgatói székbe, hanem az Antall-kormány.

- Felháborodás is volt, hogy megy Berényi Gábor helyére.

- Így van, országos felháborodás volt a szakmában.

- Nem voltak arra utaló jelek, hogy mégis a baloldaliságával van baj?

- Nem. Megpróbálom jóindulatúan megközelíteni a kérdést, hogy egyszerűen úgy döntöttek, a két színház bezárásával bizonyos összeg megspórolható.

- De az nem eljárás, hogy decemberben, évad közben, érdemi indoklás nélkül egyszerűen levelet kap egy helyettes államtitkártól, hogy januártól már nincs támogatás. Aztán végül mégis adtak valamennyit a második félévre is, de hát akkor is...

- Azt tudom erre mondani, hogy nem elegáns. Tartalékoltam annyi pénzt, hogy az embereket és az augusztusi rezsit ki tudom fizetni, a nagy részével annak, amibe a felszámolás kerül, rendelkezik a színház.

- 2014 végén jár le a mandátuma. Elvileg addig nem kellene önt kifizetni?

- Elvileg egyéves fizetés járna, ennek azonban kilencven nem tudom hány százalékát adóban vissza kellene fizetni, tehát nesze semmi, fogd meg jól. Gyakorlatilag a héten fogunk megállapodni erről.

- Át lehet-e menteni bizonyos produkciókat máshová?

- Természetesen gondoltam erre, és megpróbálom az elkövetkező napokban több színházzal fölvenni a kapcsolatot.

- Színészként már szinte nem volt jelen, és hosszú ideje csak a Játékszínben rendezett. Nyugdíjas lesz, vagy próbálkozik máshol?

- Az biztos, hogy őszig nem próbálkozom semmivel, majd valamikor szeptemberben kezdek el erről gondolkozni.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!