Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Szörnyű helyzetben

Népszava|2012. júl 28. 06:05
[A+ A-]
Amit a kormány művel, az vagy hülyeség, vagy dilettantizmus, netán mindkettő. Ezt a keresetlen ítéletet az LMP frakcióvezetője fogalmazta meg a minap, amikor megérkezett az Európai Központi Bank állásfoglalása a Magyarországon bevezetni szándékozott tranzakciós adóról. Igaza van Jávor Benedeknek; a nemzeti bankra kirótt tranzakciós adó ötlete csak a legutóbbi agyrém, de azért tűnik utolsó cseppnek a pohárban, mert pontosan tudható volt, hogy szöges ellentétben áll az EKB normáival, következésképp éppen a jegybanktörvény körüli viták lezárása után, amikor az európai bank végre zöld utat adott az IMF-tárgyalásoknak, a kormány ismét olyasmit talált ki, ami bizton lehetetlenné teszi az állítólag vágyott hitelmegállapodás létrejöttét.

Ezért tűnik úgy, hogy a kormánynak tényleg hülyének kell lennie, ha újabb akadályokat gördít a befektetői bizalom visszatérte elé. Hogy egyszersmind dilettantizmussal is gyanúsítható volna, az persze azért kétséges, mert végtére akad néhány szakember a kabinetben és környékén - nem is beszélve a külső elemzőkről -, akik látva az adott világgazdasági helyzetet, ugyanakkor behatóan ismerve a hazai büdzsé gondjait, aligha helyeselhetik az Orbán-Matolcsy páros hajmeresztő könnyelműségét. Ám a kormányfőt és gazdasági miniszterét valószínűleg oly mértékben elkábítják saját unortodox fantazmagóriáikal elegy autoszuggesztív társadalmi látomásaik, hogy a józan szakmai érvek el sem jutnak a tudatukig - de ezt sem nevezhetjük szimplán dilettáns viselkedésnek.

Ami itt és most az országban folyik, az inkább eredeztethető a kormányzásról való gondolkodásmód végzetes eltorzulásából, egyfajta politikai pszichózisból.
Köznyelvi megfogalmazásban lehet ezt persze egyszerűen hülyeségnek nevezni, a jelenség azonban feltétlenül bonyolultabb. Ennek megítéléséhez segítségül hívhatjuk például Orbán Viktor csütörtöki beszédének egyes motívumait; a miniszterelnök kéthetes konzultáció-sorozata utolsó állomásaként a vállalkozók szövetségénél lépett a mikrofonhoz - közvetlenül azután, hogy meghallgatta Demján Sándor VOSZ-elnök kevéssé kíméletes kritikáját az utóbbi két év kormányzati teljesítményéről. Nem tudjuk, számított-e erre a határozott hangvételre Orbán. Feltehetően nem ismerte előre Demján mondandóját, ezért ahhoz képest kellett rögtönöznie a magáét. S talán ennek a szituációnak köszönhetjük, hogy oly plasztikusan megmutatkozott érvkészletének következetlensége, belső ellentmondása, gazdasági "filozófiájának" abszurditása.

A miniszterelnök először is beismerte, hogy "szörnyű helyzetben vagyunk". Mégpedig azért, mert míg a "hanyatló Nyugat" a vesztébe rohan, addig régiónk ugyan középtávú fejlődés elé néz, de mi, "akik más ligában focizunk", mint a csehek vagy a lengyelek, nem leszünk képesek tartani a lépést, ha nem sikerül ledolgoznunk a versenyhátrányunkat. De arról, hogy miért is focizunk más ligában, Orbán elmulasztott számot adni. Hogy miért vagyunk versenyhátrányban, arról is. Hogy miért nincs növekedés, miért nem csökken a munkanélküliség, miért maradnak el a beruházók - minderről semmi érdemleges mondandója nem volt; holott vendéglátója, Demján Sándor korábban ezekről a fájó hiányokról beszélt egy órán át.

A legmarkánsabb kormányfői képtelenség az a büszke kijelentés volt, miszerint "igaz, hogy nincs segély, de az emberek sorba állnak a közmunkáért". Ezt Orbán a foglalkoztatás-növelés sikerének fokmérőjeként, elégedetten, emelt fővel adta elő. Aztán kitért az IMF-re: elismerte, hogy egy korábbi hitel fedezékében az országot már eddig is évente százmilliárddal olcsóbban lehetett volna finanszírozni, de akkor nem vezethették volna be a bankadót, a válságadókat, és nem lehetett volna államosítani a nyugdíjrendszert. Az IMF kipaterolása tehát pozitív egyenleget mutat - foglalhatjuk össze okfejtése lényegét. Csakhogy Orbán Viktor a vállalkozások hitelhez jutásának nehézségeiről szólva egyszer csak az anyabankokra hárítja a felelősséget; ők viszik ki a pénzt az országból, mondja, és felpanaszolja, hogy a kormány ezt a tulajdonosi forráskivonást semmilyen eszközzel nem képes megállítani. "Hitelezés nélkül azonban nem tudunk növekedést csinálni"- teszi hozzá szemrehányóan.

Jó reggelt! Hát nem azt kiabálják idestova két éve a mértékadó közgazdászok, hogy a válságadó hozza ránk az igazi válságot? Hogy lefagy a banki hitelezés, ha tovább sarcolják a pénzintézeteket? Nem azt magyarázza jóideje valamennyi elemző, hogy a szektorális adók visszafogják a befektetéseket, növekszik az állástalanok száma, nem lesz fogyasztás, nem lesz növekedés? Orbán egyrészt veri a mellét, hogy az IMF félreállításával megtehette mindazt, amit a valutaalap nem engedett volna megtenni, másrészt méltatlankodik, mert pontosan bekövetkezett, amitől mások mellett az IMF szakértői is óvták az országot.
Ez a zavaros szöveg nem a hülyeség, hanem a hatalmi süketség manifesztuma. Némely "jóindulatúak" azt hiszik, van mögötte legalább egy harács-koncepció; a leszállított áron kínált, tönkrement országot majd bagóért felvásárolják az oligarchák meg politikai klienseik.

De aztán? Jön az elkerülhetetlen krach, és rájuk omlik az egész.