Legendák
2012. július 28., 06:10
Ossza meg!
facebook
iwiw
Ha egyszer valamiből legenda lett, akkor már mit sem számít a valóság. Így vannak a hatalom jelenlegi urai a kétharmaddal. Illetve azzal, hogyan is lett nekik. A miniszterelnök szerint a gazdaságpolitika iránya jó, változtatásra nincs szükség, hiszen - most tessék figyelni - a kétharmados népakaratból fakad. Orbán Viktor a tegnapi rádióinterjúban már nem először mondta ezt, nyilván szereti hallani magától. Elkeserítő lehet persze, hogy egy ekkora többség a választásra jogosultak kevesebb mint egyharmadától származik, de tény: meg lehetett vele szerezni a mandátumok kétharmadát.
Elképzelhető, legközelebb már ennyi sem kell. Aki ugyanis 2014-ben voksolni akar, annak fel kell iratkoznia hozzá. Természetesen jó előre. No persze csak azért, hogy aki viszont nem venne részt a választáson, azt ne "zargassák" feleslegesen. Ő már nem kap kopogtatócédulát, szórólapokat és valószínűleg kötelezővé teszik, hogy kapcsolja ki a rádiót vagy a tévét, ha kampány-reklám megy, az utcán pedig az erre rendszeresített személyzet befogja a szemét, amikor a plakátok közelébe ér. Lesz itt rend, meg listázás, kapkodhatják a fejüket az Európai Unió tőlünk minden tekintetben elmaradott többi országában.
Ilyen a magyar demokrácia. És közben még reménykedhetünk, hogy helyette nem kell új politikai rendszert bevezetnünk. Nem világos, ezt említve mire gondolt Orbán Viktor. Talán csak nem a diktatúrára? Ilyen az, amikor az embernek félre kell dobnia előre elkészített beszédét és rögtönöz, mint csütörtökön. Ami veszélyes. Az fenyeget, hogy a szónok őszinteségi rohamot kap és olyasmiket is megemlít, amiről normális körülmények között inkább hallgatna. Azt sem mondaná például - ha lenne alkalma kicsit gondolkodni és nem idegesítenék fel mindenféle kritikákkal -, hogy az összefogás erő kérdése. És semmiképpen nem magyarázná még tovább.
Így viszont megtudhattuk tőle, hogy a mi népünk aféle félázsiai, aminél más szabályok érvényesülnek, mint tegyük fel a skandinávoknál. Nálunk ugyanis a konzultáció, a vita, valamint maga a demokrácia - feltehetően igen sajnálatosan - nem zárható ugyan ki, de nem is lehet uralkodó. Itt központi összefogásra van szükség, "ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható". E világképből egyenesen következik, hogy beszélhet vagy csinálhat bárki bármit, majd Orbán Viktor és a Fidesz eldönti, mi legyen. Ilyen körülmények között az is szép, hogy egyáltalán lesznek választások - előzetes regisztráció után -, hiszen az is megtörténhetne, hogy egy szép napon parancsba adják, mit döntött a "kétharmados népakarat".
De ne túlozzunk, itt még természetesen nem tartunk. Inkább arról lehet szó, hogy a miniszterelnök valóban pihenésre szorul, elvonulni a világtól, kizárni a rossz impulzusokat, hogy aztán nyugodtan végig tudja gondolni, mit és miért beszél. Hogy ne fordulhasson elő, ami a már idézett interjúban, amikor elszólta magát. Még a 2010-es választás előtt "én létrehoztam" egy konzultációs rendszert - mondta, de aztán helyesbített: "ez így szerénytelen, inkább a Fidesz-Magyar Polgári Párt". És ha valakinek hirtelen az jutott eszébe, hogy az a kettő majdnem egy és ugyanaz, annak szintén erőre lehet szüksége. Mindenki eldöntheti, mihez.
Abban ugyan bízhatunk, hogy ez a sok furcsa (?) kijelentés a legendák sorába kerül, s valóban semmi közük a valósághoz. Ám tény, ez ma a valóság.
Sebes György /
Együttműködő partnerünk
