Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Andrassew 60

Népszava|2012. júl 28. 06:20
[A+ A-]
Hiába serked elvétve egy-két fehér szál abba a bozontos fekete szakállba, aki ismeri és finoman a lelkébe is belelát Andrassew Ivánnak, az tudja, hogy csak a naptár szerint hatvan esztendős. Tudják az olvasói is. Ha eszébe jutna a szerkesztőségnek, hogy közvélemény- kutatást rendezzen az előfizetők és a rendszeres olvasók között, a szerzők táborából kit kedvelnek a legjobban, alighanem Andrassew nyerne. Nem csak föltételezés ez, ugrálni kell az online kiadás kommentjeinek változatos sorai között, az ő cikkei, publicisztikái serkentik a legtöbb reagálást. Néha ott vannak valahol a száz körül is.

A barátságosan, föltétlenül egyetértők és a dühös, indulatos vitatkozók részéről egyaránt. A hívei becsülik egyenességét, ami a szívén, az szövegszerkesztőjének a billentyűzetén, soha nem köntörfalaz, szépít, kereken kimondja mondandóját. És nemes magyarsággal (ellentétben sok rágalmazójával), a nyelv szeretetével, szépségének ápolásával. Az ő föltétlen hazafisága fogalmazásának a nemességében van. Egyértelmű elveinek, baloldaliságának, demokratikus meggyőződésének így ad hangot. Nem mérlegel, engedményt nem tesz, nem érdeklik őt ellendrukkereinek áskálódásai, feneketlen gyűlölete. Mert ilyenek is vannak sokan. A szélsőjobboldal firkászai sokszor förtelmes hangnemben támadják őt, néha olyanok, akik valaha egy redakcióban dolgoztak vele, de igyekeztek, igyekeznek feledtetni ezt, mert jellemtelenül köpenyeget forgattak, Iván pedig rendületlenül kitart tiszta eszményei mellett. Ha rasszistával akasztja össze a bajuszt, roma gyűlölővel, antiszemitával, nem riad vissza a kemény jelzőktől sem, de soha az ellenoldal alantas stílusában. Moliére-rel és Rostand-nal vallja, stílusában van az eleganciája.

Andrassew Ivánt alkotóként két műfajban is becsülik barátai, kollégái. Íróemberként mindent kipróbál, ami elképzelhető. Az újságcikkeken, riportokon túl, ami mindennapi mestersége, elkalandozik a regényes próza birodalmába, ha az alkalom kínálja, az esszébe is, eközben költő is, a japán eredetű haiku ugyancsak megkísértette, halad korával, nem ragad le a megszokottnál, akár több kortársa, ő is száguldó képzeletű. Másik alkotói műfaja a szerkesztés. Gondolkodó emberek írásainak serkentője, tippadója, gondozója, szervezője. A Népszava publicisztikai rovata az ő műve. Igényes, válogat a szerzők között, szókimondó bíráló is, miközben következetes demokrata. Nincs szándékában soha ráerőltetni másra az ízlését, nem túr bele a kéziratba úgy, hogy ellenkeznék az alkotó eredeti szándékával, véleményével, tiszteletben tartja munkatársait. Viszont, ha pongyolaságba ütközik kíméletlen, elkomorul, ha netán helyesírási hibát talál, a magyar nyelv számára szentség. És nem rejti véka alá ellenvéleményét akkor sem, ha egyes szerzőket elragadja hevük, a kívántnál gorombábban fogalmaznak, igyekszik meggyőzi őket - mert ez a módszere -, hogy a tapintatosság hatásosabb.
Szerkesztőként hagyományt is ápol. Közvetlen vagy közvetett elődeinek az örökségét. Nem titok, hogy a Népszava publicisztikai rovata a régi, meggyőződésből liberális Magyar Hírlapból nőtt ki, abból az időből, amikor a kíméletlen kapitalizmus még nem adott túl az akkor sikeres újságon.

Volt egy feledhetetlen rovatvezetője, Gádor Iván, aki ha a mai Ivánnál mértéktelenebbül is, de egyenes ágú létrehozója volt ennek a műhelynek. Andrassew tőle örökölte mai szerzőinek a javarészét. Akik a másik Ivánt tisztelték és becsülték, habozás nélkül Andrassewhez szegődtek, ragaszkodnak hozzá. Mert tudják, Andrassew rovatába dolgozni rang és megtiszteltetés. Nem hierarchia, mert ha netán akadnának eltévelyedettek, akik a publicisztikát Iván meggyőződésétől eltérőn kiváltságosnak hinnék, hamar meg kell tanulniuk, az újságírásban nincs alávetettebb és cifrább parolijú. Kétsoros hír megírása és szerkesztése, igényes riport, tudósítás, kritika, glossza ugyanolyan tiszt lehet, akár a gondolatébresztő kommentár.

Ezt is Ivántól tanultuk, vele egyértelműen valljuk, mint hivatásunk aranyszabályát.
Isten éltessen Iván ezen a jeles, kitüntetett évfordulón, olvasóink meg a magunk örömére. És legyünk megengedők, azokéra is, akik mértéktelenségükben ellenfelei Ivánnak és nekünk. Akadhat köztük, akik "ellenségnek" tartják őt is, bennünket is, szegények, egyszer talán rájönnek, nem nekik van igazuk.