Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Hőbörgők

Népszava|2012. aug 02. 06:15
[A+ A-]
A szabadságjogok egyik legkiválóbbika kétségtelenül a véleménynyilvánításra vonatkozik. Már a demokrácia-gondolat születésének hajnalán elengedhetetlen követelményként állították. Mert abból a meggyőződésből indultak ki, hogy a vélemények sokasága, sokszínűsége a társadalom önmagára való eszmélésének, a reflektált tudás gazdagságának és értékteremtésének feltétele, amely lehetővé teszi a felszínre hozott véleménykülönbségek feszültségéből eredő, egymással ellentétes irányú erővonalak konszenzus révén történő kiegyenlítését.

Ismerjük a demokratikus játékszabályokat, a viszonylag könnyen elsajátítható törvényszerűségeket, de azt már elfelejtettük, hogy mindez milyen célból történik.
A véleménynyilvánítás jogának kiterjesztésével eredetileg nem az egyént akarták megtisztelni, hanem az igazságot: a szókratészi filozófia alapján alakult ki az a meggyőződés, hogy az igazsághoz különféle vélemények ütköztetése révén lehet a legbiztosabban eljutni; az egyén tisztelete csak annyiban játszik szerepet, amennyiben feltételezhető, hogy a megfogalmazott vélemény kellő megfontolás alapján történik, amely még ha téves is, hozzásegíthet az amúgy kimeríthetetlen igazság megismeréséhez.

A másik lényeges követelmény nem a görög filozófiára, hanem a római jogra vezethető vissza. Ennek a dokumentuma egy császári leirat, amelyet az első és a második század fordulóján uralkodó Traianus fogalmazott meg ifjabb Plinius, bythüniai konzul kérdésére, aki a keresztényekkel szemben történő fellépés - ma úgy mondanánk, eljárásjogi - feltételeiről kért iránymutatást. Az európai jogtörténetben számontartott császári levél, az un. Rescriptum Traiani azt a kitételt tartalmazza, hogy névtelen feljelentésnek nem szabad helyt adni. Ez az egyik legkorábbi forrása annak a jogi gondolkodásnak, amely a kimondott szó igazság-tartalmát, hitelét a személy felelősségvállalásához kötötte.
Valójában itt sem a mindenkit megillető személyi méltóság kerül előtérbe, hanem az igazság megszerzése-felderítése érdekében vállalt felelősség.
Miért érdemes mindezt felidézni?

Mert a vélemények elszabadultak. Messzire kerültek az igazságtól, s mivel a felelősségvállalást biztosító személyesség kiszorult: névtelen emberek indulatos kifakadásai terjednek az internet leglátogatottabb oldalain. Világfolyamatokat, társadalmi méretű-súlyú problémákat egy-egy indulatos megjegyzéssel intéznek el, olyan fölénnyel, mintha mindent tudnának s a megfogalmazott ellenvetéseket gondolkozás nélkül söprik le az asztalról.

Ilyen körülmények között a véleménynyilvánítás szabadságának jegyében szerzett jog tág teret biztosít a szélsőges demagógiának. Az igazságkeresés hangzavarba fullad. A kormányzati emberek mindentudó nagyképűségét átveszik azok is, akik egyenlőre még a demokratikus politika gyepűin tolonganak: szeretnének beljebb jutni és megváltoztatni a határokat. Hangosak, erőszakosan törekvők, de többségükben névtelenek. A rendszerváltoztatás előtti évtizedek társadalmi mimikrije folytatódik. Mert annak idején is kellő elővigyázatossággal lehetett hőbörögni. Óvatosan, mert sohasem lehetett tudni, hogy a puha diktatúra meddig puhul s hol keményedik vissza. Most, a még puhább demokráciában, úgy gondolják, már semmi se kérhető számon.

Miközben a véleménynyilvánítás jogát illetéktelenül gyakorolják, egyúttal fel is kívánják függeszteni, ha a saját felfogásukkal ellentétes vélemény kerül a felszínre. Éppen a véleménynyilvánítás kölcsönösségben megnyilvánuló szabadság-jogát hagyják figyelmen kívül, amely a sokszínűség révén magában hordozza a tévedés korrekcióját, feltéve, hogy a megszólalók többsége nem az ellenőrizhetetlen indulatokra és irracionális előítéletekre, hanem a józan ész szavára hallgat. Ha a szellemi erőfeszítést és komoly mérlegelést, megfontolt-megszenvedett véleménynyilvánítást nem szorítja ki a hőbörgés.

S ha már a Horthy-kultusz feltámadásának idejét éljük, érdemes a kormányzó egyik nevezetes mondását idézni, mely szerint a demokratikus berendezkedés alkalmatlanságát bizonyítja, hogy két ostoba mindig leszavazhat egy okost. A megjegyzés igencsak árulkodó: a diktatúra valóban az ostobák többségére számít. S ha egy társadalomban az ostobák száma meghaladja az értelmesen gondolkodókét, akkor valóban minden demokratikus erőfeszítés hiábavalónak bizonyul.

A véleménynyilvánítás szabadság-jogával visszaélő hőbörgők a demokráciát veszélyeztetik. Főleg, ha a hivatásos vélemény-formálók, a politikusok és a sajtó bizonyos körei képtelenek abbahagyni az európai normák elleni hőbörgésüket, amely a nemzeti öntudat helyett az önhittséget, a reális lehetőségek helyett pedig az álmokat részesíti előnyben.

A ránknehezdő megpróbáltatások azonban eltérítik a közgondolkodást a hőbörgés zsákutcájából. Kisebbségi sorsban élő honfitársaink a véleménynyilvánítás legkitüntetetebb pillanatában, a szlovákiai és a romániai választásokon - az anyaországi politika erőlködése ellenére - hoztak példamutató döntést. S így a szerepek fölcserélődnek: nem nekünk kell aggódnunk őértük, hanem nekik értünk. Ami legalább annyira reménytkeltő, mint amennyire szégyenletes.

Hozzászólások (7)

A hozzászóláshoz .

krotak 2012.08.02. 19:27
[stevenkas] [2012.aug.02. 14:49]
Van ötleted, mi lehet az oka, hogy vén marha létemre fél másodperc alatt felfogtam, hogy "nick" nevet nem önözünk, s vannak hozzászólók, akik vérig sértődnek a tegeződésért?
tovaris 2012.08.02. 17:53
[stevenkas] [2012.aug.02. 14:49]

Sok igazság van benne...
stevenkas 2012.08.02. 14:49
“Az internet és a névtelenség kultusza egy mindent átfogó menedékjogot ad mindenkinek, hogy mondhat bármit, bárkiről. Nehéz lenne elgondolni a szólásszabadság szellemiségének, ennél egy erkölcsileg degeneráltabb kizsákmányolását.”
pikirt 2012.08.02. 10:16
Bocs ha rosszul értelmezem, de dekem valahogy az az érzésem , hogy a "hőbörgők" neten terjedő szövegeivel szemben kinyílvánított ellenérzésével és főleg annak indokolásával akarva vagy akaratlanul a Horthy szöveg igazságát propagálja.
NaturMedve1 2012.08.02. 08:35
A blog nem sajtótermék, egészen más a funkciója, s e szerint kell megítélni.
Többféle blog van. Mindegyik de facto csoportképző erővel bír, ezért mennek fel rá annyian. Nem együttgondolkozni akarnak, hanem együttérezni.
Ha az ember megtalálja a szellemi/lelki beállítottságának megfelelő blogjait, rálel az interakció édes ízére. ha röhögni akar, akkor arra, ha töprengve véleményt cserélni arra. A kiforrott blogoknak erős akaratérvényesítő ereje van kommentelőik felé.
A véleményszabadság része, nem a sajtószabadságé. Bármennyire is erőltetik az ellenkezőjét.
A blogokban a valóságnak "csak" a társadalom aktuális lelkiállapota és kommunikációja ismerhető meg. Eseti speciális hozadék lehet a linkelt információ.
Nem kérjünk számon rajta olyat, ami nem célja. Mert könnyen a hőbörgők közé kerülhetünk.
tovaris 2012.08.02. 07:13
Egy olyan demokráciában, amelynek törvényei kizárólag a vagyonos embereket részesítik előnyben, azaz a kizsákmányolókat, kapitalistákat - ott ne számítsunk tiszta politikai életre.
A demokráciában mindenki egyenlő - csak hát azért vannak még egyenlőbbek.
A szabadság, testvériség, egyenlőség - mint a francia polgári forradalom jelszava - tulajdonképpen a gyakorlatban soha sem valósult meg.
A polgári társadalom hierarchiára épül, és ettől nem különbözött a szocialista társadalom kísérlete sem.

Ugyanis a nagy szabadság-őrületben valahogy mindig elfeledkeznek a polgári társadalom jeles képviselői, hogy a népnek jólét, biztonság, munka, megélhetés kell, a szabadság ugyanis csak akkor ér valamit.

Manapság a polgári demokráciát a a"szabad megdögölni" szabadsága jellemzi leginkább....
tovaris 2012.08.02. 07:06
A névtelen feljelentések nem csak a megtevője rosszindulatáról, gonoszságáról árulkodhatnak, hanem arról a politikai légkörről is, amely a feljelentő ellen szankciókat is hozhat. Ha valaki kénytelen valamit bejelenteni, az nem biztos, hogy valótlan, azonban a feljelentés miatt az érintettektől akár életveszélyes retorziókra is számíthat.

Nem a feljelentő kiléte a fontos, hanem a tartalma. Egy jól képzett, nagy élettapasztalatokkal rendelkező hivatalnok meg tudja az első látásra állapítani, hogy a feljelentés közérdek, vagy személyes bosszúból vezérelt mószerolás csupán.

De a legrosszabb szándékú feljelentés is lehet igaz.