Egy igazi prémium
Nagyon féltem attól, hogy amikor majd vissza kell adnom a cégvezetők álmaként is helyt álló Avensist, majd azt fogják tőlem kérni, egy szóban jellemezzem. Vélhetően a tökéletes jelzőt használtam volna, amely nemcsak tulajdonságaiban, hanem kül-, és belcsínyében kivívta nálam ezt a titulust. Csak egyet sajnálok: a több mint tízmilliós vételárát sosem tudnám kifizetni.
2012. augusztus 10., 09:40
Ossza meg!
facebook
iwiw
Amikor kimentem az autóért Budaörsön túlra - ahol ugyan a kurta farkú malac nem túr, de tömegközlekedés szerint ez már a világ vége -, azon izgultam, ne látszódjon az arcomon az a gyermeki izgalom, ahogy várom az AUTÓT. Már a külseje rabul ejtett, látványosabb kombit nem sokat láttam, ami egy cég felső vezetőihez jobban illik. Már a tapintása is különleges érzés, olyan, mintha a 2012-es szépségkirálynőt simogathatnám.
És akkor még be sem szálltunk az autóba. Ajtaja könnyeden nyílik, erőlködés nélkül tudunk beszállni, majd amikor elhelyezkedünk a keleti kényelmet nyújtó ülésekben, jön az újabb áll leejtés: a beltér talán a külsőnél is hibátlanabb. Multimédia rendszeréről legyen elég annyi, hogy érintésre működik, és hangvezérléssel irányítható benne a navigáció - ami a legújabb térképeket is tartalmazza -, a zenei keresés, lejátszás. Sőt, mint később kiderült, akár irodaként is kiválóan megállná a helyét, hisz e-mail-t fogad, jelez, ha a telefonunk naptárában valami éppen be van írva.
Bármerre nyúltam, egyszerűen olyan finom anyaggal találkoztam, hogy azt éreztem, ez az autó tényleg értem van. Amit egy négy keréken guruló eszközbe, azaz gépkocsiba be lehet tenni extraként, nos az itt megvolt, szinte már csak arra kellett figyelnem, hogy a kormányt a megfelelő irányba forgassam. Be kell valljam azonban, ez a fajta önállósága az autónak nagyon tud idegesíteni, ugyanis szeretem, ha én dönthetek a sávváltásról, én vehetem észre, ha jön mellettem, szemben egy másik autó, és nem pedig egy gép határozza meg a számomra, amelyik többféle módon figyelmeztetett állandóan, ha önállóskodni akartam. Elképzelhetik, mi ment az úton, ha a feleségem is ott ült az anyósülésen...
Könnyen vezethető, a kormánya a legkisebb mozdulatra is nagyon finoman reagált, a futóműve pedig a budapesti utcákon is megállta a helyét. Suhant a macskaköves utakon is. Automata lévén - tessék, még váltani is ő váltott - a gyorsulása azért hagyott némi kívánnivalót maga után, ám nem is versenyekre tervezték.
A gyújtás levételekor automatikusan behúzza a féket. Motorja hangját szinte csak akkor hallottam, amikor járó aggregátor mellett felnyitottam a motorház tetejét, ugyanakkor a 150 lovas kicsike amilyen halk, annyira éhesnek is bizonyult: városban képes volt a 9-10 körüli fogyasztásra, viszont 400 vegyesen ő is elúszott 7-7 és fél literből, míg autópályán a hat alatti érték ettől az autótól parádés.
B.M.L. /
Együttműködő partnerünk
