Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Kappanhangú károgók

Népszava|2012. aug 10. 06:05
[A+ A-]
Zseniális húzás! Az a tervezet - ebből aztán holtbiztosan törvény lesz -, hogy a következő parlamenti választáson csak azok szavazhassanak, akik előzőleg regisztráltatták magukat a választói listán. A többit úgysem érdekli az egész hajcihő, tehát eleve érdektelenek, miért is kellene foglalkoznunk velük. Megvannak ők maguknak. Legföljebb panaszkodnak, hogy milyen rosszul megy a soruk. Az meg az ő bajuk.

Ám a regisztráció csak a legelső lépés. El kell gondolkodnunk rajta, hogy vajon mindazon polgártársaink, akik ott pöffeszkednek a listán, képesek-e érdemi és jó döntéshozatalra. Képesek-e kiválasztani a nemzeti erőt? Kormányzást nem lehet, nem szabad nemzetietlen fráterekre bízni. Aki a kormányt markolja, az legyen igaz magyar hazafi, ne valami csúszómászó, aki genetikusan képes rárontani a nemzetre. Értik talán, kikre gondoltunk.

És aki kormányoz, az ismerje jól Magyarország, sőt az egész magyar nemzet érdekeit. Ezek - keserves, de be kell vallanunk - a mostani szabadságharcunk elvi alapvetései. Ide egy fejedelem kell, egy újabb Rákóczi Ferenc, aki megcsavargatja a labancok orrát, s megmogyorózza a golyóikat. Szinte egész Európa labanc már! Szörnyű küzdelmet vívunk velük, tehát itt nem lehet bomlasztás. A destrukciót akár felkoncolással is büntethetnénk, ha hagyná ez a poros világ a halálbüntetést. Csakhogy bemohásodott az agyuk szegényeknek.

A lényeg tehát azon van, hogy az ország érdeke elemi fontosságú, és nem engedhetjük meg, mi, magyar hazafiak, hogy valakik félrevigyék az éneket. Hogy fals hangon ordibáljanak. De van-e biztosíték rá, hogy a regisztráltak között minden választó polgárnak abszolút a hallása és carusói a tenorja? Hát bizony erre nem mernénk mérget venni.

Mi következik ebből? Úgy tűnik, a regisztrált választókat is alapos vizsgálat alá kell vetnünk. Megfelelnek-e a Nemzeti Együttműködés Rendszerében foglalt erényeknek? Képesek-e a szabadságharcunkat kevélyen
segíteni, vagy lottyadt farú pacifisták? Húzzák-e a szekeret, vagy fékezik? Fontos ezeket tudni, anélkül semmit nem érhet a választás.

Meg kell mondanunk, hogy ebben a félázsiai népségben tömérdek a kappanhangú. Hány meg hány kórus! S még több a nagy szót halló kalmük, tatár vagy tádzsik. Ezeknek hiába beszél az ember, csak a forint nyelvén értenek. Meg hát kárognak, hogy megbukik a kormány. Hahaha. Itt az ország sorsáról van szó, s nem az ő zsebükről, meg a kaviáros szendvicsre vágyakozó gyomrukról. Ne panaszolják, hogy kaviár nem jut rá, sőt lassanként már vaj se! Nemes célok tündöklenek a nemzet előtt! És ők ezt nem látják.

Tehát át kell gondolnunk, mi a teendő - sto gyéláty? - egy ilyen helyzetben. Rá merjük-e bízni a nemzet sorsát a félvak és félsiket polgártársainkra? Rá, persze, rá kell bíznunk, csak kissé körül kell őket néznünk. E körülnézésre regisztrációs bizottságok megalakítását látjuk célszerűnek. Mire gondoltunk? Például arra, hogy településenként - vagy akár szavazókörönként - bizottságokat fognak kinevezni, akik a regisztráló választókat alapos vizsgálatnak vetik majd alá. A bizottságokat mindenütt a polgármesterek nevezik majd ki, mert ez a garancia rá, hogy elfogulatlan tagokból állnak.

A bizottságok első dolga, hogy megállapítsák: a körzetükben ki van rajta a Kubatov-listán. Aki rajta van, az tovább vizsgálható, a többieket természetesen azonnal ki kell húzni a választók közül. Ők a nép ellenségei. (Most nem lőhetjük őket tarkón, mint a sztálini időkben tették. Sajnos.) A kihúzás ellen fellebbezni nem lehet, és bírósághoz sem lehet fordulni. Borzasztóan leterheltek a magyar bíróságok - még ezzel is növeljük a bajaikat? Nem gondolhatja ezt senki komolyan.

A listán rajt' lévőket személyes elbeszélgetésre kell majd hívni. A bizottságok tagjainak ehhez továbbképzésen kell részt venniük. A továbbképzéshez mindenütt föl kell használni a haladó hagyományokat, és föl kell kutatni a Rákosi-éra még élő személyzetiseit. Az ő tapasztalataik nélkülözhetetlenek! Ők még tudták, hogyan kell kivallatni az illetőt, úgy, hogy a gatya se maradjon rajta. Hogy bíznak-e a Pártban, hogy bíznak-e Rákosi elvtársban - azt akkoriban tudni kellett. Ma is kell. Más a párt, és más a Rákosi. Ám a képlet ugyanaz.

Mi az elbeszélgetés célja? Ki kell szűrni az idegen eszmék iránt érdeklődőket. (Nem lelkesedőkről beszélünk, csak olyanokról, akik ezekre fogékonyak lehetnek.) Nem maradhat a listán cinikus fráter, nem nihilista, nem ateista, nem szkeptikus - nekünk hívőkre van szükségünk! Akik a lelküket kiteszik a nemzetért. Komancs, liberális vagy szocdem sem maradhat a regisztrációban még akkor sem, ha elvileg rajta lehet a Kubatovon. (Gyakorlatilag ez persze kizárt.) Azt várjuk, hogy tapsolni fog nekünk? Ne legyünk, kérem, naivak.

A regisztrációs bizottság tagjainak tehát nagyon gyanakvóknak kell lenniük. Ezt kiválóan megtanulhatják az említett régi személyzetisektől. Egy sanda pillantásért is ki kell szórni az illetőt, nemhogy sunyi válaszokért. Nem cél, hogy sok tízezren maradjanak a regisztrációban, elég oda pár száz is.
Illetve... Igazából ők sem lényegesek. A demokratikus választás fontos, és hogy mi legyen az eredménye, azt akár egyetlen szavazó is meghatározhatja.

Kire gondoltunk? Hát a Legfőbb Hadurunkra, a Kárpátok Új Géniuszára. Ő a csalhatatlan, a mindentudó bölcs, aki bízvást megfontoltan sorolja majd el, kikből álljon a nemzet parlamentje. Annál jobb törvényhozó csapatot a Jóisten se találna hazánkban. És így a legolcsóbb a választás. Elég egyetlen szavazólap, elég egyetlen urna, elég egyetlen szavazókör - a többit ki sem érdemes nyitni. És persze nem kellenek milliárdok a lebonyolításhoz. Van itt ám olyan fénylő demokrácia, hogy a kivénhedt Európa táthatja a száját.