Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Arany álom

Népszava|2012. aug 10. 19:14
[A+ A-]
Az első arany után Mari néninek, a kisebbik óvoda minimálbéres dadusának elmúlt a migrénje. A másodiknál azt vette észre, hogy a fridzsiderében van valahonnan két kiló friss bélszín, másfél kiló barack és egy üveg száraz pezsgő. Utoljára ennyi mindent talán, ha a lakodalmán látott. A harmadik aranynál hazajött a férje, megcsókolta, - nem volt pálinkaszaga -, és a termetes hátsójába csípett egyet. A negyedik aranynál mind a ketten csodálkozva vették észre, hogy Mari néni hátsója már nem termetes, hanem kemény és gömbölyű popsi. Az ötödiknél kiderült, hogy a gyereket mégiscsak állami térítéses helyre vették fel, ráadásul a katolikus egyetemre, amelyből egyenesen következik, hogy jó állása lesz, ha egyszer majd befejezi.

Mari néni, akinek ősz haja visszabarnult - egy ezüstérem is beficcent közben - töredezett körmei helyén szépen lakkozott, gyöngyházfényű villogott már - ehhez elég volt egy bronz is - arra gondolt, hogy ő mindig is nagy híve volt a sportnak. A magasabbnak, erősebbnek, messzebbnek.

A hatodik után a férje közölte, hogy szó sincs arról a kis rüfke bérelszámolónőről, ő neki csak Mária a mindene. A hetediknél távirat érkezett, hogy egy távoli nagybácsi jelentős vagyont hagyott rá. A nyolcadiknál elmúlt a peronoszpóra a szőlőről. A kilencediknél pedig éppen azt mondta be a rádió, hogy távozik a kormány. De ezt már nem hallotta jól, mert megcsörrent a vekker.