Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Mozart Sarastróját kitiltották a Magyar Állami Operaházból

Népszava|2012. aug 14. 05:25
[A+ A-]
Ebocsátották állásából Rácz István magánénekest, sőt Ókovács Szilveszter még azt is megtiltotta, hogy belépjen egykori munkahelyére. A neves basszista végkielégítést sem kap. Rácz bűne, hogy felemelte a szavát az Operaházban történő leépítések ellen.
Meglepődtek a békásmegyeri Munkaügyi Központban, amikor július végén állástalanként személyesen bejelentkezett a Magyar Állami Operaház első basszistája, Rácz István, aki huszonharmadik éve tagja a dalszínház társulatának. Magánénekes, Mozart, Verdi, Wagner és más örökbecsű szerzők operáiban Sarastro, II. Fülöp király, Hunding, parádés szerepek alakítója.

Meglepődtek a békásmegyeri Munkaügyi Központ tisztviselői közül azok is, akik talán nem annyira járatosak a zeneművészet világában, de azért ismerik a diplomások világát, mert hivatalos kijelölés szerint ezekből áll szerencsétlen klientúrájuk. Volt már részük abban, hogy jelentkezett X.Y. színház statisztája, akit az igazgatója - úgymond - alkalmatlannak, vagy fölöslegesnek talált a "második vadász" néma szerepére, de az országosan elismert művészek közül Rácz István az első ügyfelük. Jelentkeznie kellett, mert Ókovács Szilveszter, július végén még kormánybiztosként, rendkívüli fölmondással és ennek minden jogi következményével együtt átadta (elküldte) neki az elbocsátó levelet.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Rácz István egyik pillanatról a másikra lett állástalan. Az Operaháznak azok a művészei, akiknek október végén, november elején jár le a szerződésük, és azon túl alkalmanként, szerepekre kérhetik föl csak őket, megkapják fölmondási járandóságukat, végkielégítésüket, a basszistának azonban nem jár semmi. Egyetlen fillér sem, az utcára került, éljen amiből tud, három hónapig munkanélküli segélyből. Ráadásként, csaknem negyedszázados tagság után kitiltották az épületből is, nehezen intézheti a fölmondással járó adminisztratív ügyeit. Az egyik idős kapuőrt, aki ismeri, és tiszteli őt, megrótták, mert beengedte.

Önmagában is fölfoghatatlan állapot, még ha köztudott is a háttere. Rácz István nem operaénekesként hozta indulatba még kormánybiztosként Ókovács Szilvesztert, hanem a dalszínházi szakszervezet egyik vezetőjeként, a Magyar Operaénekesek Egyesületének elnökeként. Mint ilyen, választóinak nevében szót emelt a példátlan terv ellen, amely megszűnteti a társulatot, a művészek elvesztik korábbi közalkalmazotti jogviszonyukat. Kezdetben ez csupán belső vita tárgya volt, alkudozás, de mert a kormánybiztos minden érv előtt hajthatatlan maradt, Tokody Ilona Kossuth díjas örökös tag és Rácz István végső elkeseredésében ahhoz az eszközhöz folyamodott, amit a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság biztosít nekik. Interjúkban hívták föl a zenebarátok és a nagyobb nyilvánosság figyelmét a tarthatatlan állapotra. És mert a jobboldali médiumok javarésze elzárkózott előlük, oda fordultak, ahol készséggel álltak rendelkezésükre, a Klubrádióhoz, a Népszavához és egyes bulvárlapokhoz.

Őszintén, tényszerűen szóltak, indulatok és sértő jelzők nélkül. Ókovács Szilveszter azonban úgy fogta föl ezt, hogy "támadták az Operát, vezetését", és ezzel "fegyelmi vétséget" követtek el. Tokody művésznő megúszta a társulati ülésen a kormánybiztos kioktató jelzőivel, hiszen nemzetközi rangú Kossuth-díjas örökös tag, nem volna bölcs nyíltan ujjat húzni vele, különösen köztudottan konzervatív nézetei és kapcsolatai miatt. Sőt legutóbb fölkérést kapott arra is, hogy az évadnyitón szólaljon föl, rendezzék békésen ezt a konfliktust. Az eddig megerősítetlen kósza hír, hogy a művésznőt politikai berkekből intették, ezen túl "zárkózzék el" olyan orgánumoktól, mint a Klubrádió és a Népszava, Rácz Istvánra ellenben a Népszava és más nyilvános megnyilatkozásai miatt változatlanul neheztelnek.

A "rendkívüli fölmondás" több jogi buktatóba ütközik, illetve ravaszkodásba, indulat érződik mögötte. A dátumát az új munka törvénykönyv életbelépéséhez időzítették. Ez tette lehetővé, hogy Rácz Istvánt megfosszák jogos igényeitől, a fölmondási pénztől és a végkielégítéstől, minden következmény nélkül tehessék utcára. A Rácz elnökölte operaénekesi egyesület, (tagja az ország minden szólistája) kimutatta, ha fönnmaradna az Andrássy úti palota korábbi társulata, az Operának ez évi 190 millió forintjába kerülne, a szerepekre szerződtetés ára viszont 820 millió lehet, ennek a négyszerese. A végkielégítések összege 1,1 milliárd forint, tehát az állami költségvetés anyagilag még rosszabbul jár. Nem szólva a bürokratikus furcsaságokról. A hónap végétől miniszteri biztossá degradálódó vezető immár nem volt közalkalmazottaknak tekinti az elbocsátott művészeket, hanem "ügyviteli alkalmazottaknak". Mintha íróasztalok mögött ülnének, ütögetve a szövegszerkesztők billentyűzetét. Szép értékelés az egyik legjelesebb művészeti ágról, az opera műfajáról.

Pillanatnyilag itt tart az ütközet, amelynek a művészek máris vesztesei. Az áldatlan állapotnak csakis a többéves ideiglenesség lezárása vethet véget: hiteles pártatlan pályázat után kinevezni az európai hírű Magyar Állami Operaház főigazgatóját.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!