A tarjáni kísértetstrand
2012. augusztus 16., 06:15
Ossza meg!
facebook
iwiw
A salgótarjáni alighanem a legszebb környezetben lévő magyarországi strandok egyike. Három oldalról erdővel borított hegyek-dombok, a negyedikről parkos-kertes üdülőövezet veszi körül. Maga a fürdő is szépen parkosított, üde zöld minden. A személyzet udvarias, a mellékhelyiségek, ha nem is szépek, de tiszták.
Valami baj van mégis. Kevés a vendég és kevés a víz. A strand két nagymedencéje közül tíz éve csak az egyik működik. Az ütött-kopott, használaton kívüli régi öltözőben akár száz ember vetkőzhetne egyszerre. Ehelyett untig elég a két pici, fedetlen, egyszemélyes öltöző. Volt olyan derűs, szép nyári vasárnap délelőtt, amikor (számoltam) nyolcan voltunk a strandon, és olyan (igaz, borult) nyári szombat, amikor egyedül úsztam a medencében. Olykor egy-egy nyári gyerektábor nyújt mentőövet a létesítménynek, ilyenkor akár negyven-ötvenen is vannak, ami egy falusi kis fürdő átlag forgalma, nem megyeszékhelyé.
Az egykor a strand területén működő 5-6 vendéglátó-ipari egység mind zárva. Az egyetlen lángossütő a bejáratnál nyitott boltot, kívülállók is jöhessenek. De eszembe sem jutna minderről írni, ha csak Salgótarjánról, és csak a strandról lenne szó. Feleségemmel tavaly Mátraderecskén nyaraltunk: a szép üdülőfaluban apartmant béreltünk. A tulajdonos elmondása szerint százhatvan ház eladó a faluban: nincs vendég. Egyszer Mátraházán egy elegáns étteremben pazar tárkonyos levest ettünk sztrapacskával. A kiszolgálás is felsőfokúnak bizonyult, tűrhető ár mellett. Két év múltán, arra járva két barátommal, meginvitáltam őket egy sztrapacskára.
Kiderült, az étterem már csak nyári gyerektáboroknak főz. Parádfürdőn megfordulok időnként tanítványaimmal. Az első alkalomhoz képest, másodszorra, már bezárt egy étterem. Aztán egy kocsma. Két-három éve már ABC sem üzemelt, és a pavilonsor is foghíjassá vált. És hogy a kört, ahogy kezdtem, Salgótarjánnal fejezzem be. Ez a város - egykor bányász, majd ipari jellege miatt - sohasem volt elsőszámú idegenforgalmi körzet. Pedig erdők és hegyek veszik körül, sziklákkal, forrásokkal, várromokkal. Az Eresztvény nevű kirándulóhelyen valaha négy vendéglátó egység működött, a filléres turistaháztól a jobbfajta étteremig. Amikor legutóbb jártam arra, a négyből már csak kettő.
Mi az oka vajon ennek az általános leépülésnek? A jelenség nem országos. A budapesti idegenforgalom tartja magát. Nyugat-Dunántúlon, Pécsett, a Villányi-hegységben vagy egy-két alföldi nagyvárosban, dunántúli gyógyfürdőben pedig több a turista, mint valaha. Európa más tájain a válságba került mezőgazdasági vagy ipari térségekben olykor épp az idegenforgalom fellendítése jelenti a kivezető utat. Az Északi-középhegységben viszont (talán a megkerülhetetlen Szilvásvárad, Aggtelek kivételével) az ipari depresszió egybeesik a vendégforgalom válságával. Mitől lesz sikeres a tájkép s látnivalók szempontjából ennél inkább kevesebbet, semmint többet nyújtó Nyugat-Dunántúl, s miért haldoklik a magyar Észak? Aki erre a kérdésre választ, stratégiát képes nyújtani, három megye sok-sok településének népén segíthet. Sokat.
Ujlaky István történelemtanár /
Együttműködő partnerünk
