Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Tükörbenézési folyamat - interjú Kukorelly Endrével

Népszava|2012. aug 18. 08:10
[A+ A-]
Ez a helyzet normálisan megemészthetetlen, akinek nem életstratégiája az, hogy hatalomközeli helyzetbe kerüljön, más elgondolásai vannak a létezéssel kapcsolatban, annak a számára folyamatos munka feldolgozni - interjú Kukorelly Endrével.
Rekkenő augusztusi hőség. A parkban hajléktalanok tisztálkodnak a szökőkútban, miközben jókedvű fiatalok és külföldiek rohannak el mellettük ügyet sem vetve rájuk. A képviselői irodaház előtt találkozunk Kukorelly Endrével, aki invitál az épületbe. Bár eredetileg kint, a Duna parton képzeltem el a beszélgetést, a forróság miatt hagyom magam meggyőzni.

- A barátai már megszokták a képviselői státuszát, és egyáltalán a parlamentben mit szólnak, hogy egy szépíró ül a képviselői székben?

- A furcsálkodástól az ironizálásig terjed a dolog, rosszindulatot nem tapasztaltam. Az elején talán egyszer, és persze, hogy a hátam mögött mit mondanak, azt nem tudom. Ez a helyzet normálisan megemészthetetlen, akinek nem életstratégiája az, hogy hatalomközeli helyzetbe kerüljön, más elgondolásai vannak a létezéssel kapcsolatban, annak a számára folyamatos munka feldolgozni. A frakcióban mindenkit nagyon bírok és tisztelek, és felületesen összehaverkodtam néhány más pártokból valóval, érzékelem, hogy sokan a szemük sarkából figyelik, miféle szerzet vagyok. Helyesek. Odajön, és ártatlanul érdeklődni kezd, hogy én tulajdonképp miket írok. Mondom neki, hogy menjen be szépen egy könyvesboltba, és vegye meg az egyik könyvemet. Jó, válaszolja kicsit csodálkozva, látom rajta, hogy nahát, erre nem is gondolt. Két pillanatig félre is néz, aztán vissza, és hogy de hát ő nem szokott olvasni, mondja megkapó ártatlansággal.

- Az írói munkájába nem kavar bele a politikusi szerepkör, marad elég ideje az írásra?

- Nem marad. Két éve nemigen csinálok semmit, tízes skálán kettes a hatásfok. Kizsigerel. Az írás politizálás, függetlenül attól, hogy tudja-e vagy nem, mindenki politizál, és aki ír, különösen, de csak úri kedve szerint, én viszont most a profi ligába vagyok, tetszik vagy nem, nyomni kell. Adott esetben egy amatőr sportoló jobb lehet a profinál, de itt egyszerűen nincs mese, nem kedv kérdése. Ez érdekes. Nem néztem volna ki magamból. Kétségtelenül nyomaszt, hogy gyakorlatilag nem jutok az íráshoz, hogy mindig van valami, ez szétszed. Ne vegye siránkozásnak, csak leírom, mi van.

- Nem fordult meg a fejében, hogy visszakozzon, és inkább íróként dolgozzon tovább?

- Ez most nem aktuális. A magaskultúra ajánlatok láncolata, egyfajta élj másképp-, élj jobban-, legyél kedvesebb és boldogabb-, érezd magad jobban a bőrödben-útikalauz, és mindez a mai viszonyok között nincs kellően játékba hozva. A hozzáférés útja-módja, az oktatás semmiképp sem. Nagyon LMP-kompatibilis szerintem, hogy ezen gyökeresen változtassunk, a Lehet Más a Politika az én olvasatomban épp ezt ajánlja. A döntéshozók folyamatosan ejtik a kultúrát, mert úgy ítélik meg, nincs szavazatmaximáló ereje, ezen mindenképp változtatni kéne. Minden kulturális kérdés amúgy, a magyarok mentalitása, egymással való kommunikálása kulturális kérdés. Bár elég naiv vagyok, tudatosan igyekszem naiv maradni, nem gondolom, hogy na majd én, de talán annak, hogy részt veszek, van valami kevés felszólító jellege néhány ember számára.

- Az ökopolitikai nyári egyetem és a tokaji írótábor még ön előtt áll?

- Bodajkon, az LMP-s ökopolitikai táborában tartottam írószemináriumot. Kreatív írást 20 éve tanítok, örömmel megyek bárhová, ahol ilyesmi beszélgetésre igény van. És az igényt föl lehet kelteni. Tokajba idén nem megyek, nem tetszik, ha az irodalmat napi pártpolitikai aktualitások szolgálólányának használják.

- Régebben sok helyre járt olvasótalálkozókra. Most is aktívan vesz részt ezeken?

- Hetente átlag két rendezvény, az országban és a határon túl is. Pár napja Ipolyságban voltam, a szlovákiai magyar írók szervezésében, és Bodajk után is mindenféle van. Az íróknak, művészeknek kötelessége volna menni, beszélni a közöny ellen, rádumálni mindenkit arra, hogy vegyen részt. A saját életében. Az olvasásra mint örömforrásra. Ha valaki gyerekkorában nem szokott hozzá, nem alakult ki nála a szövegéhség, ha nem szenved a mindennapi szövegmennyiség nélkül ugyanúgy, mint az alkoholista, aki nem kapja meg a napi adagját, akkor persze nehéz. De nem reménytelen az se, akinek már benőtt a fejelágya, esetleg nagyobbat és ügyesebben kell rákoppintani. Ugyanúgy függővé válhatsz az olvasástól, mint a cigitől vagy komputerjátékoktól, mindenkiben van függésre való hajlam, anélkül kihaltunk volna. "Csak" az erőforrásokat kellene az oktatásba és a kultúrába tolni, egy csapásra változna minden, és ez, mellékesen, visszahatna, frenetikus hatással volna a gazdaságra. A gazdaság másodlagos, csak eszköze a jó életnek, és mi más volna a kormányzás célja, mint a jó élet. Vagy tévednék?

- Most is dolgozik. Nézi az olimpiát?

- Belenézek, persze. Igazából nem szeretem a profi sportot. Vagyis abszolút legyen, ám, szerintem nem a profikat kellene támogatni ezerrel. Minden tiszteletem a versenyzőké, néhányuk teljesítménye káprázatos, iszonyúan drukkolok a magyaroknak, a kézilabdát meg a vizilabdát nem is tudom nézni, annyira izgulok, de ami az adófizetők pénzét illeti, azt a tömegsportra és az utánpótlásra kellene fordítani. Ahogy az olvasással kapcsolatban említettem, kialakítani a gyerekeknél az éhséget. Ne pusztán örömforrás, de nélkülözhetetlen legyen az életükben. Ne azért sportolj, hogy aranyat nyerj, mindegy, hogy széttrancsírozódik-e a szervezeted, hanem hogy a sport - ahogy a művészet is - összeállítson téged. Ma túlzott erőfeszítésbe kerül már közepes eredményt is elérni, tudom, mert futballozom. Múltkor a Parlament büféjében egy hajdanvolt nagy tornásztól kérdeztem szokott-e lemenni edzeni. Nem szokott. És most finoman interpretálom. Ez mire jó? A mozgásra mindenkit rá kell venni, és ehhez egyszerűen több pénz kell, tehát tömegsport, magas kultúrára - és oktatás. Ez megold bármit. Persze sok pénzzel is lehet két kapura unatkozni, a gazdagság semmire sem garancia. Nagyon szegények voltunk gyerekkoromban, de napközben olvastam, este mentem focizni és jó lett volna egy tábla csoki is, de így is jó volt. Kevés is elég, ha az olyan. A gyerek két kaviccsal is elvan, ha nincs elrontva, elkapatva.

- Rengeteg cikket lehet arról olvasni, hogy a mai gyerekek nem olvasnak. Egyetért vele?

- Tipikus hanyatlástörténet-nagyelbeszélés, hogy bezzeg régen, most meg nem. Szerintem ma többen olvasnak és írnak, mint valaha. Persze ez is semmi. Minimum sms-t, mailt, és a neten nem lehet nem olvasni. Gyerekkoromban szóban intéztünk el mindent, még telefon sem igen volt, mert például nekünk volt telefonunk, de akivel beszélni akartam, annak nem volt. Tehát nem volt. Egyszerűen fölmentem hozzá, ha akartam valamit, ez ma szinte hihetetlenül hangzik. A mai gyerekek sokkal felkészültebbek, nyelveket tudnak, szélesebb a látókörük, mérhetetlenül több információhoz jutnak, mint mi valaha. Kétségtelen, hogy azt a típusú tudást, amivel mi gyerekkorunkban bírtunk, azt nem bírják, azokat a regényeket nem olvassák el. Kár. Viszont olyan dolgokról tudnak, amiről nekem fogalmam sincs. Ha megfelelő volna az oktatás struktúrája, és nem azon agyalna a végrehajtó hatalom, hogy ideológiai okokból újabb és újabb, gyerekek számára olvashatatlan szerzőt tolnának a tananyagba, hanem kortársaik számukra tematikailag és nyelvi szempontból is élvezhető szövegeivel találkoznának, akkor ráizgulnának az olvasásra. Nem csak az elit gyerekei, de mindenki. A művészet élvezete nem az elit kiváltsága. Most az van, hogy csupa őskövület van lenyomva a torkukon. Szabó Dezsőnek majd utánanéz, ha kellőképp beleszeret az olvasásba, és megnézi biztos Nyirőt is, de a kötelezés csak visszaüthet. Cinikusok erőltetik, ez az aljas hatalmi játszma része. Ha ez az irodalom, akkor kösz, nem, mondja az egyszeri tini. Mi a zsír benne? És igaza lesz a saját szempontjai szerint. Az iskolának kihagyni az iskolás gyerek szempontjait, félreértés. Ostobaság vagy cinizmus.

- Mi a véleménye a leendő írókról, akiket most tanít?

- Ma szignifikánsan többen írnak, mint valaha. Átlagban jobban, mondjuk ügyesebben is, és én mindenkit bíztatok is rá. Az írás nem arra való, hogy közepesen frusztrált szerzők legyünk, de aki rendesen csinálja, egyszerűen jól fog járni. Királyi útja annak, hogy az ember valamilyen szinten megismerkedhessen magával, képet alkothasson saját magáról. Egy nem ügyeskedő, mélyről, belülről feltörő autentikus szöveg tökéletes lenyomata, képe annak, aki előállítja. Csak bíztatok mindenkit arra, hogy nézzen minél többet tükörbe. Rendesen tükörbe, tehát ne csak a make up miatt. Szükségünk van rá, hogy állandóan szembesüljünk magunkkal, és nem csak az arcvonásainkkal. Félreértés lebeszélni a gyerekeket arról, hogy nézegessék magukat a tükörben - és az írás is ilyen tükörbenézési folyamat. Egyetértek azzal, ha valaki ír, mert kíváncsi. Elsősorban magára, és hogy magán keresztül mit kezdjen egyéb dolgokkal. Sokan azért kezdik el, hogy híres írók legyenek, és ha nem jön össze, abbahagyják, vagy sértettek, sérültek lesznek, ez már komolyabb probléma, mert a szakma kőkemény. De mindenkiben benne van a potenciál.


Az újságíró az interjú végén mindig rájön, hogy számtalan kérdés maradt még azon a papíron, amit a beszélgetés alatt gyűrögetett, így aztán a jelen pillanatban még megválaszolatlanokat lehetőségünkhöz mérten egy későbbi időpontban közöljük.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!

Hozzászólások (1)

A hozzászóláshoz .

nagymami 2012.08.18. 18:39
"""A döntéshozók folyamatosan ejtik a kultúrát, mert úgy ítélik meg, nincs szavazatmaximáló ereje, ezen mindenképp változtatni kéne.""

KÁR!!! Jól látja a Kukorelly Endre: amíg a jövedelemhez viszonyítva megengedhették maguknak az állampolgárok legalább havonta egyszer ünnepi ruhába öltöztek, és színházba mentek, legalább negyedévenként vásároltak könyveket. Több millió háztartásnak a kultúra finanszírozására a rezsi, a megélhetés finanszírozása is nehézségbe ütközik, pedig olyan fontos mindenkinek a kultúra, mint a falat kenyér. A megszorítások hatására először az újság előfizetésről, aztán a színház, mozi látogatásról kellett lemondani. NAGY KÁR!!!