Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Csurka vérlázító összeesküvés-elmélete

Népszava|2012. aug 18. 05:00
[A+ A-]
Aláírásgyűjtést kezdeményezett Fischer Ádám nemzetközi hírű karmester, hogy ne mutassák be Csurka István általa és már többek által is antiszemitának tartott darabját az Új Színházban. Olyanok is hallották a dráma rossz hírét, akik nem olvasták, mások pedig már felmagasztalták. Most szubjektív olvasónaplót közlünk, a darabból vett sok idézettel, melyekkel szembesítjük a róla megjelent írásokat és a saját véleményünket.
Csurka István szerint minden író életében eljön az a pillanat, amikor számot vet magával, tud-e még drámát írni. A hatodik koporsó ennek a próbatételnek is köszönheti az elkészültét, nyilatkozta az MTI-nek még 2011 februárjában. A Két dráma című kis kötetben jelent meg a darab, a másik dráma benne az Írószövetségek harca című.
Azt írta róluk Radnóti Sándor az Élet és Irodalomban: "Ha az értékelhetetlen és minősíthetetlen rubrika alatt újra kezdődhetne az értékelés és minősítés, akkor A hatodik koporsó még alacsonyabbra kerülne, mint az Írószövetségek harca. Ott ugyanis legalább a plebejusok oldalán valami tipologizálással próbálkozik az író, valami értékhierarchiával, amelynek csúcsán a gátlástalan alelnök, az új magyar földesúr áll. A hatodik koporsó viszont tisztán propagandisztikus tézisdarab."
Szakmai szempontból nekem is az a legfőbb bajom vele, hogy nincsenek benne szituációk, jól játszható helyzetek, inkább csak vitatkoznak benne a szereplők. A másik az antiszemitizmus kérdése. Nézzünk egy szövegrészletet a Csurka darabból.

"Baruch: A világháború iszonyatos véráldozatot követelt a népektől, de, valljuk be, nem oldott meg semmit. Most a nemzeti kormányok egy része a békekonferenciába veti reményét, hogy az majd megoldja a világ átrendezésének feladatát, de ezt a békekonferencia csak akkor tudja teljesíteni, ha nem leplezi le, és nem teszi tönkre azokat az erőket, azokat a háttérhatalmakat, amelyek a háború anyagi terheit biztosították. Ha Amerika és személyesen Wilson elnök és vele mi, ez a tanácsadó testület, amely az anyag és a pénz tömege fölött rendelkezik, lelepleződik, akkor rakhatunk mi akárkit a jövő intézményei élére, a Népszövetség élére, kormányok és köztársaságok elnöki székébe, a népek elfordulnak tőlünk. És igazuk is lesz, mert amíg ők véreztek, mi meggazdagodtunk.
Rothschild: Nem árulok el titkot: én tíz év múlva és húsz év múlva is kölcsönözni akarok.
Balfour: Még ha biztosítva is van a titkosság, nem helyes a dolgokat ennyire világosan kimondani."


Aha, tehát a gonosz zsidó bankárok mindennek az okai, és, ha ezt nem vettük volna kellően észre, a szövegrészlet utolsó megszólalása még gondosan alá is húzza. Az eddigiekből nyilván kiderült, hogy Trianonról van szó, a darab a versailles-i békekonferencia egyik különtermében játszódik, ahová Csurka olyanokat is helyez, akik nem voltak ott, miközben sok tekintetben dokumentum drámának tekinti, amit írt. Ebből származnak gubancok, zavarosságok, ez egyik eleme lehet az olvasó, vagy adott esetben a néző megtévesztésének. A gonosz Rothschild például, mint a Csurka által egyértelműen aljasnak beállított zsidó bankárok rút megtestesítője, persze eredetileg nem volt ott.
A darab abszurdba hajló története szerint egy időgép segítségével feleleveníthetők az egykori események. A címadó hatodik koporsó arra utal, hogy 1989-ben, a rendszerváltáskor, a Hősök terei dísztemetésen a névtelen mártíroknak a hatodik koporsót szánták. A darab idősíkjába ugyanis belép 1956 is, olyan módon, hogy egy fiktív szereplő, a Hatodik koporsó apródja, akit "ötvennyolcban végeztek ki, és a 301-es parcellában földeltek el", és aki sejthetően sok tekintetben Csurka nézeteinek a megtestesítője, megidézi az időmasina segítségével nagyapját, a Kivégzett forradalmárt. A Hatodik koporsó apródja a következőket mondja:

"Uraim, elég! Tudom én ezt! Most azonban a jólét forrásai kiapadtak, ezért antiterrorista világháborúval kell fegyelmezni a népeket, és nekünk ez a legkiválóbb alkalom arra, hogy leleplezzük a történelemhamisítást. (legyint) Nem érdekel! Az én nagyapámról van szó, akit kivégeztek, elföldeltek. Fütyülök én a holokauszt mítoszra - ebben a koporsóban. (belefekszik) Menjen arrébb, fater! (recsegés)"

Most azon túl, hogy mi a fene az az antiterrorista világháború, ebből a részből az eszelős indulat érződik, és az a szemlélet tükröződik, hogy a zsidó áldozatok nem fontosak a magyar emberek sérelmeihez képest. Az persze végképp föl sem merül, hogy zsidó magyar áldozatokról legyen szó. Szintén a Hatodik koporsó apródja mondja:

"A nürbergi perrel párhuzamosan Magyarországon is százakat végeztek ki, kiirtottak egy egész vezető osztályt. De minden itt kezdődött, a hazug ítéleteknek ebben a termében. Versailles - Nürnberg, és magyar népbíróság, Bárdossy László kivégzése, majd Donáth Györgyné, és a Magyar Közösség pere, aztán az ötvenhatos megtorlás, több mint négyszáz akasztás, arccal a földnek elföldelés - itt kezdődött."

Csurka kétségtelenül rátapint allergikus pontokra, elhallgatásokra. Sebeket tép fel, anélkül, hogy bevarrná azokat. Lázít, dühöt kelt és nem gyógyít. Összeesküvés-elméletet gyárt. Hogy mennyire, arra bizonyíték egy olyan rész, amit érdemesebb hosszabban idézni:

"Rothschild: Több száz éve fennálló bankházam jól helyezte el a pénzét 1871-ben is, 1914-ben is, és most a békekonferencián is jól akarja elhelyezni. Minden tiszteletem Wilson elnöké, de ragaszkodom ahhoz, hogy a békekonferencia is jól akarja elhelyezni. Minden tiszteletem Wilson elnöké, de ragaszkodom ahhoz, hogy a békekonferencia a német rendezés vonalán haladjon, azaz, hogy az európai nemzetek egymást okolják. A németek a franciákat és viszont, és így tovább.
Schiff: De ez sajnos nem jelenti azt, hogy holnap nem fogják mindketten a zsidókat okolni...
Rothschild: Az sem baj. A zsidóság népi törzse mindenkor vállalt szenvedéseket az egész nemzet fennmaradásáért és kiteljesedéséért. Ha a most felosztásra kerülő Magyarország zsidóságára szenvedés vár, hát viselje el, vagy települjön ki hozzánk, Amerikába, de az ügynek, a világhatalom ügyének előre kell haladnia. Áporodott békekorszakra nekem nincs egy fillérem se..."


Tehát e szerint a pénzes zsidónak a béke áporodott, mert nem az ő malmára hajtja a vizet, társai élete, vagy halála pedig abszolút nem érdekli, ha vérük, vagy bárki vére által degeszre keresheti magát. Ez így már az a sematikus gonosz, mint amilyennek a szocialista tankönyvekben a jóléttől elhízott, gondtalanul szivarozó tőkést ábrázolták. A következő idézet azt is előrevetíti, hogy mi itt Kelet-Közép-Európában miért öljük, tépjük egymást a mai napig Csurka szerint:

" Harchow: ... A magyarok minden erejét leköti a jogos revans, a románok és a szlovákok, a szerbek csak az érdemtelenül kapott birtok megtartása érdekében fogják még iszonyatosabban gyűlölni a magyarokat. Mindegyik a békéről fog szónokolni, de nálunk fognak kilincselni, hogy adjunk pénzt a fegyverkezésre.
House ezredes: És egymást is akadályozni fogják. A szerbek a románokat, a szlovákok a cseheket, és mindannyian a magyarokat.
Rothschild: Ez egy aranybánya. Pénze egyiknek sincs, de mindegyik háborút akar.
Baruch: (bólint) Éhesek maradnak. Oda állnak, oda sodródnak,ahová rendeljük őket."


Csupa elvetemült gonosz, akár még fekete ruhába is öltöztetheti őket a jelmeztervező, mint egy amerikai filmben, hogy még egyértelműbb legyen hogyan ülnek tort a maguk hasznára a világ felett. Szakmai szempontból az a legnagyobb hiba, hogy mindegyik pontosan azt mondja, amit gondol, nincs elhallgatás, mellébeszélés, taktikázás, ami elképzelhetetlen, hogy ne lenne egy ilyen tárgyaláson. Csak Csurka éppen ezeket a mondatokat akarja a szánkba rágni, és ezzel dramaturgiai szempontból is föladja az igazságot, nem hús-vér embereket idéz meg, totálisan sematikus, szinte csak egy-egy tulajdonságot képviselő figurákkal dolgozik, ami még egy bulvárdarabhoz sem elegendő. Ráadásul monomániásan ismétlődnek dolgok, mert ezt akarja sulykolni, mintha értelmi fogyatékosok lennénk. A Hatodik koporsó apródja is ragozza a témát:

"Húszmillió halott a csatatereken, és ők megtervezik újabb ötvenmillió halálát, mert az az üzlet. Embereket tolnak ide, tolnak oda, a legkisebb erőfeszítés nélkül. Pusztán a pénz erejével."

Mintha egy mérnöki asztalon, mindent előre kigondolva meg lehetne tervezni egy háborút, amibe még esetlegességek, váratlan események sem adódnak. Persze az igaz, hogy sok mindent, amit korábban el sem tudtunk képzelni, tényleg ennyire hideg aggyal ötöltek ki, de azért ez így megint cinikusan sematikus. És Csurka persze nem csak a zsidókat bántja, kapnak mások is, például a csehek, no meg a románok. Ismét a Hatodik koporsó sokat beszélő apródja szólal meg:

"Ha önök egyöntetűen nem álltak volna ki amellett, hogy Erdély román jellegű pusztán azért, mert a falvakat és a nagy hegyek többségét egy írni-olvasni nem tudó pásztornép tölti be, akkor én most nem firtatnám az orosz bolsevizmus jellegét. Mikor határozta meg egy történelmi nemzet jellegét az ormótlan tömeg?"

És, hogy milyen a darab végkicsengése, arra egy utolsó idézet. Ki mondaná más, mint a Hatodik koporsó apródja. És akinek mondja, a francia illetőségű Tardieu:

"Önt még életben találja Adolf Hitler revansa. Hitler jelen pillanatban még csak egy Schicklgruber nevű káplár az osztrák hadseregben, de negyvenben, éppen itt Versailles-ban kapott felhatalmazások eredményeként három hét alatt lerohanja Franciaországot."

Hitlert bármiért is a revansnak nevezni vérlázító! Erről a darabról írja Szőcs Zoltán a kötet hátsó borítóján, hogy "Csurka tud újítani. A hatodik koporsó kizárólag az igazságot grabancon ragadó, és pardont nem ismerve kimondó, a magyarságot féltő szellemiségében - de ezekben nagyon! - tekinthető korábbi színművei kései utódjának."

Ha A hatodik koporsó a korábbi darabjainak utódja lenne, igencsak lenulláznánk Csurkának azt a korszakát, amikor az igazságot pedzegető, a színházakban többszázas szériákat is megérő, hatásos, jól megcsinált darabokat tudott írni. Bárkivel most fogadok, hogy A hatodik koporsóból nem lesz többszázas, de százas széria sem. Ha az ország legjobb rendezője állítaná színpadra a legfantasztikusabb társulattal, akkor sem lehetne belőle jó előadást létrehozni. Most felkorbácsolhatja az indulatokat, de menthetetlenül eléri a rossz művek méltó sorsa, a feledés.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!