Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Ünnep után

Népszava|2012. aug 23. 06:05
[A+ A-]
Üres a város. A három napos hétvége után, mintha kitakarították volna Budapestet. A nyárvégi hőségben üresek az utcák, forgalom alig, a melegtől gyötrődő emberek csak lézengenek.

Létezik jó természetű kifáradás, ami kellemes pihenéshez, feloldódáshoz vezet. Ez az ünnep utáni letargia nem ilyen. Rossz hangulat, depresszió, zavartság. Az ország - hiszen öröm nélkül nem megy - belekényszerítette önmagát valami ünnepfélébe. De annak a társadalomnak, ahol csak a keserűség, a kínlódás, az igaztalanság, a szegénység van otthon, nincs igazi ünnepe. A tűzijáték elfogadható volt, legalább is a gyerekeknek tetszett. Nekünk felnőtteknek sokkal kevésbé. Azért ne érje szó a ház elejét, hogy került, amibe került. Ennyi jár a hagyományőrzésnek. Több is járna, ha tudnánk, miféle hagyományról van szó?

Alkotmányt nem ünnepelünk, mert olyan nekünk már nincs (csak valamilyen összerántott alaptörvény), új kenyérre lehet gondolni, de inkább arra, hogy a szó átvitt értelmében kinek fog ebben a nyomorult országban új kenyér jutni. István királyra érdemes emlékeznünk. Ő az, aki előre látóan modernizálta az országot, felvétette vasszigorral a kereszténységet, mert tudta - a modern Európába ez a belépő. Visszás dolog hallgatni a mai kormányemberek üresen kongó szavait István kiválóságáról, magyarságáról. Az egyik legnagyobb modernizálónkat, Nyugatra-tartónkat ünnepeli az a keleti széllel játszadozó, az egész országot fél-ázsiai jött-menteknek nevező kormány, amelyik úgy gyűlöli a modernitást és a nyugati eszmerendszert, mint ördög a tömjénfüstöt. Mi meg csak vagyunk. Fáradt tekintettel nézünk egymásra, üres arcok, üres emberek. Megint egy elhazudott ünnep, megint egy szép pillanat, aminek szépségét elvették azok, akik szépet és jót adni képtelenek. Mi azért élünk tovább, mert mást úgy sem nem tudunk tenni.