Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Rosszabbul élünk

Népszava|2012. aug 23. 06:15
[A+ A-]
Mindenkinek, aki számokkal dolgozik kutyakötelessége, hogy ezt a lehető legnagyobb megbízhatósággal és tisztességgel tegye. Az egy egészen más kérdés, hogy jól tudom, milyen könnyű a számokkal tudatosan visszaélni vagy öntudatlanul hibázni. Az elmúlt két esztendőben egyre gyakrabban eszembe jut a társadalomkutató Sík Endrének ez a megállapítása. Mindannyiszor, amikor a Központi Statisztikai Hivatal gazdaságunk helyzetéről, a lakosság életkörülményeinek alakulásáról ad számot, és ezt a Nemzetgazdasági Minisztérium hurráoptimizmussal körített közleményével megfejeli. Sík Endre bölcs intelmeit követve szó szerint idézek a minisztériumi közleményből: "A versenyszférában dolgozók átlagos bruttó bére júniusában 231 700 forintot tett ki, míg a nettó kereset 4,3 százalékos növekedést elkönyvelve 149 400 forinton állt.

A költségvetési szerveknél teljes munkaidőben foglalkoztatottak - közfoglalkoztatottak nélkül számított - havi bruttó átlagkeresete 3,5 százalékkal emelkedett a megelőző év azonos időszakához képest, amely jelenleg 215 000 forinton áll, míg a nettó keresetek 2 százalékos emelkedést követően 139 400 forinton." A kacifántosan megfogalmazott mondatokból kiderül, hogy a versenyszférában, bár nagyobb mértékben növekedtek az átlagkeresetek, mint a költségvetésieknél, az éppen 10 ezer forintos különbségért, amennyit "elkönyveltek", aligha érdemes felállni az íróasztaltól és inkább elszegődni kohásznak, sörös legénynek vagy mechanikai műszerésznek. Az ostoba gazdaságpolitika, a matolcsyzmus rákfenéje azonban korántsem ez, hanem az, amiről mind a mostanában sokkal visszafogottabban fogalmazó statisztikusok, mind a minisztérium egyaránt hallgat.

A reálkeresetek átlaga, amely a 6 százalékhoz közelítő inflációt is számba veszi, 3,8 százalékkal csökkent. Ennyivel biztosan rosszabbul élünk, mint egy éve. Pedig volt itt minden: átlagosan 10 ezer 300 forintos, a versenyszféra számára szankciókkal kikényszeríttet bérkompenzáció, a statisztikai alanynak nem minősülő közfoglalkoztatottak számának megnégyszerezése. No meg az ingyenes bölcsődék megszűnése és a felsőoktatási tandíjak általánossá tétele. De erről a statisztika nem mesél.